Az utóbbi évek során, de főként a bicentenáriumi évben a reformkorra emlékező mozgalmak, ünnepélyek és irodalmi események újból központi szereplővé tették kétszáz éve született nemzeti költőnket, Petőfi Sándort. A visszaemlékező utat – amely többek között arra is keresi a választ, hogy milyen formában tudna jelen lenni napjainkban a saját korában is kimagasló fiatal szerző – sok kétely és megoldatlan rejtély is övezi. A Petőfivel foglalkozó tudós társaságok, akadémiák, múzeumok és az átlagolvasók között is akadnak olyanok, akik a ránk maradt feljegyzéseket, mely szerint Petőfi a segesvári csatában vesztette életét, elutasítják. Ennek jártunk utána, amikor a fehéregyházi Petőfi Sándor Múzeum vezetőjével, Szabó Józseffel beszélgettünk, főként a költő nemzet iránti hűségéről.
A mai történet viszont egy teljesen más irányból közelít Petőfihez, olyan történet, amely nem került címlapokra a történelmi eseményeket megkérdőjelezők révén. Mégis olyan, amiről már sokan hallottak, s amely részint a hitvesi költészet megteremtésének a megértéséül is szolgál: Petőfi Sándor menyasszonyával, Szendrey Júliával mézesheteit Koltón, a Teleki-kastélyban töltötte. De nem akárhogyan. Költőnktől nem állt távol a szervezés, s így a nászút teljes története is ennek rendelődik alá.
Az utat sok minden megelőzi; Petőfinek a kastély urával, gróf Teleki Sándorral kötött barátsága rendhagyónak is mondható, hiszen – a költő szavaival élve – a ,,vad gróf” az egyetlen arisztokrata származású személy, aki helyet kapott Petőfi életében. Viszonyuk elsősorban a közös barátoknak volt köszönhető. 1846. szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon találkoztak először, s annak ellenére, hogy egyikőjük sem fogadta szívélyesen a másik társaságát – lévén, hogy egy arisztokratának és egy vándorszínésznek nem lehet közös beszédtémája –, a kézfogás alatt elhangzó, komikus párbeszéd mégis jó irányba kalauzolta ismeretségüket.
Ezután Petőfi Sándor többször is meghívást kap a grófhoz az 1740 és 1760 között épült koltói Teleki-kastélyba, A költőnek olyannyira megtetszik a hely, hogy a bonyodalmas leánykérés után úgy dönt, feleségével a barátja kastélyában szeretné élvezni a házasság első heteit.
„Én házasodom. Nőmet nem tudom hová vinni. Utazásra pénzünk nincs; engedd meg, hogy mézes heteinket itt tölthessük Koltón” – jegyezte fel Jókai Mór Petőfi szavait, amelyek címzettje Teleki Sándor. A barátságuk időközben olyannyira megerősödött, hogy Petőfi nem restellt még egy szívességért fordulni Telekihez: hadd maradjanak kettesben Júliával a nászút ideje alatt. A jó szándékú gróf engedett, de kikötötte, hogy a szakács az ifjú párral marad – finoman figyelmeztetve Petőfit, hogy a következő hat hétben a turbékolás mellett enniük is kell. Így is volt, a szakács a költővel és feleségével maradt, aki a tulajdonképpeni közvetítője lesz az eseményeknek, s a tőle hallott információkat jegyzi le kései éveiben Teleki Sándor is.
A kastélyban többek között a házaspár nászágyát, Szendrey Júlia jegygyűrűjének hologramját és a közös szobájukat, a szoba ablakából feltáruló látványt is megtekinthettük. Az emeleten a Petőfi-szoba a Koltón írt huszonnyolc Petőfi-verset is emlékül őrzi – melyekből négyet még a mézeshetek előtti látogatás során, huszonnégyet pedig a hat hét alatt írt meg. Ez utóbbi gyűjteménybe tartozik az az ikonikus költemény, amelyet a magyar költészet egyik legszebb verseként tartunk számon, a Szeptember végén is, amely a híres somfa alatt, a kőasztalon íródott.
A Teleki-kastély nem csak Petőfi emlékét őrzi, hiszen a gróf barátságot kötött többek között Jókai Mórral is, akinek szintén van emlékszobája az épületben. A múzeumi darabok olyan történeteket idéznek fel, melyek Teleki gesztusaira világítanak rá. Például amikor Jókai Mór megcsodálta a gróf cserépkályháját, Teleki – Jókai tudta nélkül – lebontatta a kályhát és elküldte ajándékba barátjának.
A koltói kastély számtalan történetnek és több nemzedéknek őrzi a nyomait, ugyanakkor Teleki Sándor különleges barátságainak emlékoszlopai is helyet kaptak a felújított és múzeumként látogatható Teleki-kastélyban. Az épület az időtlenséget mutatja, hogy egyszerre válik a múlt nagy eseményeinek és a jelen történéseinek helyszínévé.
