Interjú Szarka Gyula Kossuth-díjas előadóművésszel, zeneszerzővel, a Ghymes együttes alapító tagjával legújabb szólólemezéről
– A Petőfi Sándor-emlékévhez csatlakozva megjelent a Petőfi dicsérete című lemeze, melyet a Magyar Nemzeti Múzeumban mutattak be először. Milyen volt a fogadtatása?
– Örömmel mondhatom, hogy teltházas fogadtatásban részesült a bemutatókoncert. L. Simon László főigazgató nagyon örült annak, hogy odaterveztem az előadást, felkészülten vártak bennünket. El is döntöttem, hogy folytatni kell, Pozsonyban is. A Csemadok és a Liszt Ferenc Intézet részéről volt is befogadás, és a főrévi kultúrházban is akkora érdeklődés kísérte, hogy még pótszékeket is kellett biztosítani, és a műsor álló tapssal fejeződött be. Jól indult a turné, és folytattuk a harmadik fővárosban, Bécsben, a Collegium Hungaricumban, szintén teltház előtt.
– 2007-ben jelent meg először olyan lemeze, amelyen Petőfi bordalai hallhatóak, Bor és lyányka címmel.
– A bordalok keresése közben gyakorlatilag újra fölfedeztem magamnak Petőfit. Az ember először az iskolában tanulja meg a kötelező köröket, de ha utána nem foglalkozik vele, akkor elfelejti. Újra belemerültem Petőfi költészetébe, hiszen nem úgy kerestem, hogy csak a borverseket olvastam el, hanem az összeset. Ez tudatos szemlélődés volt, s azóta is megjelennek a Ghymes-lemezeken a megzenésített versei. A bicentenárium tiszteletére ezeket a kész megzenésített verseket összeraktam, és írtam újakat is. Így született meg az összefoglaló új album. Nagyon fontos, hogy reflektorfénybe kerüljenek azok a költők, akik fényes állócsillagként ragyognak a magyar kultúra égboltján. Tavaly például Tamási Áron-emlékév volt, és az Ördögölő Józsiás című művéhez írtam zenét.
– Beszéljünk egy kicsit a Petőfi dicsérete címadó dalról!
– A Petőfi dicsérete című dalban idézek a költő közismert verseiből, és beleszőttem a gondolataimat arról, mit is jelent nekünk Petőfi. Számos olyan karizmatikus gondolata van, amit az emberek általában ismernek és emlékeznek rá. Ezeket gyűjtöttem és fűztem össze a dalban. Petőfi számára rendkívül fontos volt a szabadság és a szerelem, így a lemez olyan közismert versekre épül, mint például a Pató Pál úr, a Falu végén kurta kocsma, a Megy a juhász szamáron, A szabadsághoz, a Szerelem és bor, vagy akár a Tintásüveg, és még sorolhatnám.
– Mi hat önre, amikor Petőfi verseit zenésíti meg?
– Petőfi már a maga korában is nagyon népszerű volt, énekelték a dalait, verseit, s néha nem is tudták megkülönböztetni, hogy Petőfi -verset, vagy pedig népdalt hallanak. Mindig arra figyelek, hogy mi a vers mondanivalója, hangulata, ezt követően dől el, milyen hangszerelést, dallamvilágot alkalmazok. Ha az ember elolvas egy-egy verset, azonnal valamiféle hangulat keveredik, alakul belőle. Gyakorlatilag ezt a hangulatot kell hangszerekkel közvetíteni, megvalósítani, a többi pedig adja magát. Akkor jó egy-egy dal, ha a mai generáció éppúgy megérti, mint abban a korban, amikor megszülettek ezek a versek.
– Hol tart, és hol folytatódik a turné, hiszen úgy tudom, hogy az egész Kárpát-medencét felölelő turnét terveznek?
– A turné folytatódik, alakul egy állomása Érsekújváron, Kassán, Komáromban, és Somorján, áprilisban, a költészet napján. Nem állunk le, sorban látogatjuk majd a hazai településeket. Nagy öröm és meglepetés volt számomra, hogy több kórus is megkeresett azzal, hogy hozzájárulásomat kérjék, énekelhessék el a Petőfi dicsérete című dalt március 15-én. Nem is gondoltam, hogy a kórusok is fölfedezik maguknak. Magyarországi kórusokról beszélek, de remélem, hogy itt, a Felvidéken is hasonló fogadtatása lesz. A Kárpát-medencei turné szervezése költséges, időigényes, de az év végére szépen kialakul majd, ahogy terveztük. Egyébként úgy gondolom, a lemez a felvidéki és magyarországi turnékkal is teljesíti a küldetését.
– Mivel foglalkozik akkor, amikor éppen nem turnézik?
– A Soproni Petőfi Színházban lesz Petőfi egyetlen regényének a bemutatója, A hóhér kötele címmel, ennek a kétfelvonásos darabnak írom a zenéjét, amit május végéig le kell adnom. Amíg a turné Petőfi humorosabb, közvetlenebb oldalát, addig ez a darab a borúsabb oldalát mutatja meg. Ez egy rémtörténet, amely komoly szerelmi jelenettel indul, majd egy elég horrorisztikus gyűlöletbe és bosszúhadjáratba fullad. Elmondhatom tehát, hogy a 2023-as esztendőt szinte teljes egészében Petőfire építjük, ő fogja kitölteni a napokat és hónapokat
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. áprilisi számában)
