Egy múzsa versben rostokol –
borostyánban ül így rovar,
nem tudva, menny ez vagy pokol,
de ennyi szempárt már sokall.
Betűk és rímek rücskei
szorítják több évszázada.
Öröklétből ez sok neki.
Késő van, menne már haza.
(Karantének)
Előretolt Helyőrség | Karantének – Pályázat Az Előretolt Helyőrség szerkesztősége a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Ügynökség támogatásával nyílt pályázatot hirdet írók, költők számára. A szerkesztők által közlésre elfogadott pályaműveket a lehető leghamarabb kifizetjük, így segítve a magyar szerzőket. A felhívás 2020. május 31-ig érvényes.
Gonosz vagy.A leggonoszabb ember, akit ismerek.Mi a megbánás?
Az üvegépületben meztelenrevetkőznek az ösztönök:a tömeg a dobok ütemére lépdel.
Majd szirom rezdül, porzók, bibék,szivárványsúlyú lepkeszárny…egy bokorból mint árnyék kilép,ki porból sárból most erre járt.
Ősz után nem, de majd télen,csak ezt hallom: lehet, talán...Itt a vétkes mindig vétlen,s amíg mereng saját magán,mentségeit aggatja rám.
Három évtized ámokfutás a szómezőkön.Legalább a kávé olyan keserű, mint volt,és ugyanolyan kurva az emlékezés.
Égnek a tetők, forrnak a szavak,a világ kizökkent, de te ne emészd magad.Égnek a tetők, forrnak a szavak,a világ egy méhkas, de te ne emészd magad.
Ma másképp esik rád afény, szinte szakad, minta májusi eső, miközbenelsétálsz.
Előtte egy méretes farönk.Ujjával simítja az évgyűrűk ívét,akár szépen hegedt sebhelyeket.Mintha egykorúak lennének,s ez a felismerés bizseregaz ujjbegyén – vagy csak egy szálka.
nem köt hozzád semmi – idegen vagyok –az idő rám is csak gennyes sebet rakott
vagy most már a zsiráftól pénzt kérsz a kezelésért,
a csigának megemeled a házbért,
s a légynek nem elég már a benzin?
nem.
haló! elmentem.
vársz vissza, ugye?
Helyőrség