Szerző |

Délvidék - Vers

Sinkovits Péter

Talán és más versek

Átbillen a lombon a nyár, ág
íve hajlik, mosoly-múltú amforákon
angyalok hintáznak.

Délvidék - Vers

Sinkovits Péter

Fénytornászok

Fénytornászok lakják a szigetet,
holtak, élők, egyebek.

Ki lázad, magát nem sajnálja,
vesztesnek leesik az álla.

Délvidék - Novella

Sinkovits Péter

A hajóút

Mindössze két-három telefonjába került. Feltettek néhány világirodalmi kérdést, és vizsgáztatták a könyvkölcsönzés módszertanából. Megkérdezték, hogyan áll a svéd nyelvvel. Mondta, németül meg olaszul anyanyelvi szinten beszél, őszig pedig elvégez egy svéd gyorstanfolyamot. Néhány óra múlva értesítették, hogy felvették, szeptember 17-én kell jelentkeznie a Stockholmi Könyvtári Szolgálat központi irodaházában, eligazítás végett. A hajókönyvtár másnap reggel indul.

Délvidék - Vers

Sinkovits Péter

Szoktató és más versek

újabb esőzóna közeledik
az utakon növekvő forgalom
megérkezett elutazott kivégezték felmentették
átadták bevonták megkötötték aláírták

Délvidék - Vers

Sinkovits Péter

Fürkésző

Már nem minden nő a jegyesem,
és tenger nélkül is elvagyok.

Délvidék - Vers

Sinkovits Péter

Szemhatár

Két óvatos lépés hátra,
mert a csillogó üvegszőnyeg
máris recseg-ropog a semmi felett.
Mindez a partról nézve.

Délvidék - Novella

Sinkovits Péter

Eső

Kéziratait rakosgatva az íróasztala fölé görnyedő szerzetes kedvetlenül mérlegelte a tétel ellentétes állításait, azaz: mi választunk magunknak feladatot, vagy olykor éppen a múltunkkal is tisztában lévő feladat választ bennünket? Ezt próbálta volna kibontani, ha este szól majd a tanítványaihoz és az összesereglő érdeklődőkhöz, ám elakadt rögtön már az emlék fogalmának meghatározásánál.

Délvidék - Vers

Sinkovits Péter

Azonosítás

Lassan már délben kezdődik a sötétség,
lengnek-lobognak a túlvilági szótár lapjai,
szedelőzködik a személyzet, csomagol a helytartó is,
tudják, a csoda már megtörtént,
megdicsőült minden, amire ránézett e női szem,
az irgalom pedig végül eltörli a vétkeket.

Délvidék - Novella

Sinkovits Péter

Gondolatfotó… Vagy egy régi téli nap, Belgrádban

Az éjjel erősen havazott, de a kertes házak előtt sokan már járhatóvá tették a járdát, az azonban helyenként síkos maradt a tócsányi jeges foltoktól. A városi buszok járatait ritkították, most ketten szálltak le, Tamás meg egy testesebb, félénk nő, olyan harminc körüli. A nap sütött, fényeivel vakítóvá téve az amúgy csendet visszhangzó tájat. A férfi hátranézett, akkor vette észre, hogy a nő terhes, s a kerítés egy oszlopába kapaszkodva mérlegeli a hó alól felbukkanó, a járda egészén szétterjedő jeges részt.

Délvidék - Portré

Brenner János

A megszólítás művészete: Verkli – Beszélgetés Sinkovits Péterrel

Ahogy megszólal, ablakok nyílnak, de talán a leengedett redőnyök mögött is hallható. Vagy áttételesen így is mondhatnám: a verkli a hangjegyek révén útjára bocsátott közlési szándék. Ugyanakkor a zenemasinából áradó dallamok hallatán az emberek összejönnek, a verkli ily módon a közösségi megszólalás szimbóluma is.

Délvidék - Novella

Sinkovits Péter

Költözködés

Ezt a fotót kellene tehát megtalálni, amely rögzíti a pillanatot, amikor megismeri Csillát, nem mehet el úgy a lakásból, hogy ezt ne vigye magával. Közben a könyvcsomagok egyre fogynak, a nyitott ablakon beszűrődő zajok alapján a városban mindenütt növekvőben a forgalom, jó lesz sietni, hogy a teherautóval mihamarább kijussanak a nyílt útra. – Rövidesen végzünk! – szólt hozzá az egyik munkás. – Lesz még valami?