

Egyszerűbb lenne azt mondani, hogy Csender Levente a csődbe jutott, az elfuserált életek krónikása. Témái az öregség, a nyomor, a betegség. Szereplői szajhák, alkoholisták, közmunkások vagy munkanélküliek. Ki- és bevándorlók, helyüket kereső, egyszóval útpadkára szorult emberek. Az Örök utca című kötet azonban több egy ilyen szenvtelen felsorolásnál. Amit itt látunk, nem valamiféle átmeneti, marginális állapot. Ez az utca, a mi utcánk, örök.
A Köpésnyire a múlttól fogyatékos fiúcskája a novellában már nem veri a fejét a falba, abbamaradt a kar rágása is, „most már csak köpködi az ablakot, s nézi, ahogy a nyál lefolyik az üvegen”. Fejlődik. Tizenöt éves, akárcsak körülötte ez a rendszerváltás utáni szép, új világ. A narrátor csak a jelennel meg a jövővel foglalkozik. A túléléssel. A múlt nem rá tartozik. Majd egyszer megszólal a kisfiú, és elmondja, hogy miért köpködött. Az Éhes ember főhőse tétovázik: a tolvajnak vagy a meglopottnak fogja-e pártját. „Hirtelen nem tudom, mit csináljak. Egy pillanatra én vagyok ez az ország. Aztán persze rájövök, hogy nem én vagyok ez az ország. Ez az ország, ez az ország. Ilyen.” Egy másik időszerű gondolatmenet. Mondjuk tovább? Ilyen a világ, amiben élnünk adatott. Nem csak alulnézetben: ilyen, akármerre forgatom. Lemondjunk róla? Olyan ez az elbeszélő, mint a Repülj madár, repülj sokat megélt öregembere, akinek semmi sem tudja elvenni a kedvét. Csak mondja, mondja a magáét, rendületlenül. Evégett vagyunk itt a világon. Kimondani a némák és a dadogók helyett. Pontosan, szépen. Hitelesen.
A zárószöveg két folyami ember története. Fej vagy írás? El kell dönteniük. Aki az írást választja, folyásiránnyal ellentétesen, ár ellen indul útnak. A másik a fej, lefelé sodródik a Dunán. Csender Levente a nehezebb megoldást választotta. Új könyvében meglátogatja a múltat. Leúszik a mélybe, és megírja azt a kemény, keserves látleletet.
Csender Levente: Örök utca. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2017
(Megjelent az Előretolt Helyőrség 2018. január 6-i számában.)
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.