

Valóban hiánypótló mű került ki az újabb történészgeneráció egyik (ezzel a könyvével mindenképp) fajsúlyos képviselője, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, Müller Rolf kezei közül. Az egyetem huszadik századi tanszékének tanárai eddig is kulcsfontosságú munkát végeztek az 1945 utáni magyar és világtörténelem kutatásában (M. Kiss Sándor, Horváth Miklós, Ötvös István, Schmidt Mária). Művük paradigmaváltó jelentőségű: a ma élő magyarok egyik legfontosabb feladatához, a múlttal való szembenézéshez, annak valóban tudományos mérlegre tételéhez járulnak hozzá. Müller Rolf könyve csatlakozik a nagy elődökhöz.
Ezt pedig közönségbarát módon teszi, mert a szerző kifejezetten ügyelt (a téma miatt természetesen szóba sem kerülhet a „szórakoztató” jelző) az olvasmányosságra, a fogyaszthatóságra. A háttérben húzódó évtizedes kutatói tevékenység a könyv végén található bőséges jegyzetanyagból és a kiegészítő bibliográfiából is egyértelműen látszik.
Péter Gábor élete olykor regényszerűnek tűnik, főleg a könyv első felében a gyerekkor, fiatalkor, az illegalitás miatt – látszólag szimpla XX. századi életrajz bontakozik ki, méghozzá élvezetes stílusban. A folytatás a (nem véletlenül) démonizált Péter Gábor, a PRO-ÁVOÁVH rettegett szervezetének vezetője, történelmünk egyik legsötétebb alakja, ízig-vérig politikai gengszter tevékenységének leírása. Ebből kiviláglik az egész bűnözői szervezet milyensége is és a nagy történelmi tragédia felvonásainak sora. Müller jól ír, de egy pillanatra sem csábul el, végig megmarad a tudományosságnál, ami félrevivő túlszínezés helyett éppen hogy plusz színt, réteget ad a könyv szövetének: egy intelligens kutatói hang tartja össze magabiztosan – de az emberi regisztereket is figyelembe véve – a narrációt. Semmit sem jelent ki igazságként, amire nincsen bizonyítéka, nem pszichologizál, a különböző feltevéseket, teóriákat azonban nem hallgatja el.
Ami tudható Péter Gáborról, azt Müller összegyűjtötte könyvében, ezzel nagyban hozzájárulva a legendák szétoszlatásához is, de leginkább elvégezve a férfimunkát: tényszerűen bemutatja egy történelmi szörnyeteggé vált ember valóságos életútját. „Íme, az ember”, mondja Pilátus, ami éppen azért költői paradoxon, mert Jézus Krisztusra akármelyikünknél kevésbé illik ez a fajta valójában meglehetősen prózai bemutatás. Nem mintha hozzá szeretném Péter Gábort hasonlítani, hiszen mondhatni, végpontokat képviselnek az emberi létezés lehetőségeiben. Müller Rolf kiváló könyvében harag és részrehajlás nélkül mutatja be az embert. Egyikre sincs szüksége, a tények magukért beszélnek, „hőse”, Péter Gábor nem véletlenül vált szimbolikus figurává. Aki tisztában kíván lenni a modern Magyarország és a Kelet-Közép-Európa történetével (és felelősen gondolkodó ember számára, valljuk be, ez megkerülhetetlen), annak többek között ezt az új alapművet is el kell olvasnia.
Müller Rolf: Az erőszak neve: Péter Gábor. Jaffa Kiadó, Budapest, 2017
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. január 27-i számában.)
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.