2020. december 05., 07:50
„A tükörből gyerekarcom nézett vissza. […] Elég csúnyán elbántam vele annak idején, azt hiszem. Kirekesztettem őt mindenből, és még csak nem is hiányzott. Évek óta nem gondoltam rá egyáltalán, mintha nem is lenne múltam, gyerekkorom, vagy ha volt is, csak azért, hogy megtagadhassam mindkettőt – vele együtt. Ottfelejtettem valahol az utam mentén, és ő azóta is ott vár rám, pedig fel kellett volna növesztenem rendesen, magammal kellett volna vinnem őt, ahogy az összes évemet, nem csak venni kalapot, kabátot, és fütyörészve átsétálni a felnőttkorba. […] Így nem szabad. Talán mesélnem is kellett volna neki-magamnak sokat, segíthettem volna mindkettőnknek ezzel.” – Így kezdi történetét az elbeszélő Mirtse Zsuzsa Tizenhárom bűvös tükör című kötetében, és tartja is magát elhatározásához: tizenhárom mesét hoz el nekünk, felnőtteknek, és arra buzdít, hogy ne féljünk újra gyerekké válni.
Mirtse Zsuzsa író, költő, szerkesztő versei, esszéi, novellái és publicisztikai anyagai különböző hazai és irodalmi újságokban, antológiákban láttak napvilágot. Hét önálló kötete jelent meg, melyek között találunk verseskönyvet, regényt és mesekötetet is. Az évek során több irodalmi lap és műsorsorozat munkatársaként is dolgozott, 2019-től a Magyar Napló irodalmi folyóirat kritikarovatának szerkesztője. A Magyar Napló Kiadó szerkesztősége a 2020. november 24-i Oláh János-emlékesten Mirtse Zsuzsát legújabb mesekötetéért Az év legsikeresebb szerzője 2020 elnevezésű díjjal tüntette ki.
A kötet koncepciója a szabad, élőbeszédszerű meseszövést idézi: az elbeszélő saját tizenhárom éves, gyerekkori önmagával osztja meg történeteit, melyek különböző mesék alakjában egyetlen élet viszontagságos érzelmi utazását fedik fel. Gyakran él a mese a mesében eszközével – az összekötő szimbólumok és a teremtő képzelet révén a különálló világok is átjárhatóvá válnak. Megszólalása egyben segélykérés is: „…felnőttnek lenni borzasztó dolog lehet, csupa kötelesség, feladat. És azt is gondoltam, hogy ha felnőtt leszek, akkor valamilyen nagyon fontos dolog meghal bennem végérvényesen.” Elveszettségéről, magányáról mégsem sajnálkozva, de nyíltan, némi rezignáltsággal és öniróniával beszél.
Mirtse Zsuzsa meséi hagyományos és formabontó elemek különös elegyéből épülnek fel. Az ismert mesei szimbólumok új kontextusba kerülnek, kifordítja a szokásos alaphelyzeteket és felvillantja a karakterek, helyzetek árnyoldalát is: a királylányok lehetnek sekélyesek és akaratosak, a tündérek nagyravágyóak, az apák ignoránsak, viszont a gonosz varázsló lelke mélyéről is felbukkanhat a vágy, hogy őszintén szeressen. Gyakori témája az önzés, a hiúság, a férfi-nő kapcsolatok mibenléte és az érzelmi kötődésre való képtelenség. A kik is vagyunk valójában? válaszkeresés sajnos néhol a túlírásnak, fölös magyarázásnak is teret ad. A kötet vezető alapmotívuma, a tükör az emlékezés és az elfojtás toposzaként jelenik meg, a feldolgozatlan gyerekkori és fiatal felnőttkori traumák felszínre bukkanását katalizálja: „Ezek a te képeid, a te árnyaid és szörnyeid, neked kell legyőznöd őket, a képek pedig csak előtted nyílnak meg. […] Állj szóba az emlékeiddel, merj szóba állni velük, és akkor maguk közé fogadnak. Beengednek majd a képeid. Átfesteni utólag nem tudod őket, ám nem fogod megbánni így sem a találkozást. Ne feledd: ezek csak árnyéksárkányok. Ha érzik, hogy elég erős vagy, visszabújnak mögéd, és továbbengednek.”
Mirtse Zsuzsa mesekönyvét Békés Rozi rajzai díszítik, a szó legnemesebb értelmében. Az illusztrátor, grafikus a MOME könyvművészeti szakán 1980-ban szerzett diplomát, majd 2017-ben doktori fokozatot. Számos mese- és ifjúsági kötetet illusztrált, valamint saját művészkönyveket és animációs filmeket készít. A Tizenhárom bűvös tükör álomszerű képein testet ölt a történeteket átszövő lágy melankólia, a magány és az elvágyódás. A karakterek gyönyörű arcán, előkelő vonásaiban felsejlik mindaz a céltalan lebegés és egyúttal végtelen lehetőség, mely természetüket és környezetüket jellemzi.
Ami leginkább aktuálissá és jelentékennyé teszi ezt a felnőtteknek szánt mesekötetet, hogy nem fogalmaz meg konkrét válaszokat – nem teheti, hiszen kérdésfelvetése eleve a válaszadás lehetőségének megkérdőjelezésén alapszik. Ugyanakkor mégsem hagyja magára olvasóját, utat mutat gyermeki valónkhoz, ahogy végül az elbeszélőnek is tizenhárom éves önmaga válaszol: „Mert nem engem kerestél, hanem külső támaszokat, megszabadítókat, akik mindent megoldanak helyetted, és közben megint elfeledkeztél magadról, rólunk – pedig én itt vagyok veled. Nem hagylak cserben. […] én még nem ismerem az időt. Illetve, ismerem, de nem félek tőle. Végtelen időm van. […] Te már felnőtt vagy, ezért félsz az időtől. Minden felnőtt titokban fél tőle. Nem tudsz belesimulni. Türelmetlen vagy, hogy nem leszel kész, kapkodsz, nem élvezed a haszontalan órákat, csak mindig el akarsz jutni valahová. Én még ráérek. És gazdag is vagyok, ahogy mondod. Mindenem megvan. Nem tudom, mit jelent a hiány, miből táplálja magát a sötétség. […] Én még örülni tudok minden pici dolognak, és hatalmas álmaim, vágyaim vannak. Ha nem ölsz ki magadból, akkor mindezeket te is újra érezni fogod.”
Mirtse Zsuzsa: Tizenhárom bűvös tükör – Mesék felnőtteknek. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2019
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. december 5-i számában.)
