

Ez a könyv bizonyos értelemben az Ördögvér és vámpírangyal folytatásának is fölfogható. Világlátásában, írói technikájában és stílusában. Az írói pálya gazdagodásának jeleként most azonban még hangsúlyosabb a novellisztika szerepe. Helyenként a drámaiság, helyenként az abszurditás van előtérben. Foglalkoztatja a szabadság és a rabság ellentétpárja.
Az alkotó képzeletnek – a regényekhez hasonlóan – itt is fontos szerep jut. Gáspár Ferenc írói habitusához alapvetően hozzátartozik ez az érték. A novellákban természetesen jobban sűríti az anyagot, a tér és az idő kezelése itt teljesen különbözik a nagyepika lehetőségeitől. Világképe itt különösen keserű, inkább az élet negatív jelenségei dominálnak. Gyakran az irónia segíti a felülemelkedést, ez a túlélés sokszori eszköze. S ebben a világban a kegyetlenség és az erőszak is vissza-visszatérő jelenség, és az is érthető, hogy kikerülhetetlen a naturalisztikus ábrázolás. „…Ha Istent ismer, kérleltem, ne bántson! Én vagyok az Isten, röhögött, és szögeket vett elő. Mert nem volt elég neki a szöges csizma, még azon felül vert vasakat a sarkamba…” – olvassuk a Nagyobb, mint a Csóványos egyik részletében. A műben egyébként a csendőrvilágban megtörtént eseményeket dolgozza fel az író, egy birkatolvajjal a középpontban, az egyes szám első személyű elbeszélésmód teszi hitelesebbé a mondandót, bemutatva a bűnt és a bűnös embert.
Az ajánló szöveg szerint „tárcába hajló” a Marha mázli. Két sors vázlata, párhuzam 1956 és a jelen (2021) között. Látható itt is, hogy írónkat vonzzák a szélsőséges élethelyzetek, a kalandos sorsok, a veszélyek. Itt például az aknára futás, illetve annak elkerülése. A „marha mázli”, a végül mégis megvalósuló végkifejlet. Vagy éppen az Emberhalál sajátos kezdetét is említhetjük. A szituáció ismerős: emlékeztet a Trianon fiai világára, tulajdonképpen úgy is felfoghatjuk, mint egy részletet ama regényből. Hangütése remek, a leírás érzékenységre vall. Aztán gyorsan folytatódik a történet a merényletről és a tárgyalásról. A bűnt magára vállaló emberről. Az ősi példa talán Mikszáth Kálmán kiváló novellájából, a Bede Anna tartozásából való. Ám a Trianon fiai a közelebbi példa. A részletek zűrösek a szerb megszállás egy évszázaddal ezelőtti idejéből és a hősiességről.
Az eddigiektől különböző történeteket tartalmaz az a novellafüzér, amely a kötetcímet is adta. Pontosabban ezek a művek ugyanarról szólnak – különféle megvilágításban. Játék és kísérlet egyszerre a kötete eme fejezete. Nem mellesleg az utolsó novella főszereplője nem más, mint egy skorpió… Amúgy természetesen neki is van jelenése a másik négy történetben is, csak más-más szemszögből. Rajta kívül a szereplők: a fogoly, az őr, a „Kardos” és a „Fényképezős”. Mindenképpen ötletes és izgalmas ez a játék. Közvetve arra is gondolhatunk, hogy mindez egyetlen emberben is megtörténhetne, s a különböző nézőpontok – ugyan más és más hangsúlyokkal, de – ugyanarról szólnak. A szereplők közötti feszültség jól látható, miközben a skorpió „munkálkodik” a Kardos nadrágjában… A megoldás groteszk, hiszen a befejezés az állat szemszögéből áll elénk. S a kivégzés is elmarad.
Gáspár Ferenc olyan értelemben is naprakész, hogy beépíti történeteibe legújabb korunk történéseit. (Az orosz–ukrán háború majd a köteten kívüli novellákban válik szövegszerűvé.) A vírus, a járvány már a Trianon fiai regényvilágába is beszüremkedett, s a novelláskötetben pedig van egy mű, a Szerelem vírus idején, avagy a Jézusra hajazó ember. Anglia is megjelenik a történetben, rögtön az elején. Vérbő történet néhány oldalon. S megjelenik benne – bár nevének említése nélkül – Ady Endre: „….Itthon meg gyönyörű március. Senki sem hiszi el, hogy járvány van. Március van, és határtalan az élet (kiemelés tőlem – B. I.), mondja Rita a barátnőjének…” 2020 márciusának sűrű ideje elevenedik meg itt. A Charles és Jézus közötti hasonlóság persze külsődleges, és más részletekben is van utalás az emberi kapcsolatok abszurditására.
Mindezekből is jól látszik, hogy a regények mellett igen erős az életmű ezen vonala is.
Gáspár Ferenc: Összhang, Napkút Kiadó Kft., 2022
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.