

Dimény Lóránt a harmadik évezred első tizedének delén az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholyában talán az egyik legígéretesebb indulónak tűnt (noha ezt az „indulást” valójában egy korábban megjelent, de feledésbe merült verseskötet, valamint a Menta utáni lírai némaság formájában kell értelmezni).
A könyvet Orbán János Dénes szerkesztette, s bár érződik és előnyére válik a hatása néhol („nem tudom, melyik tető alatt dől halomra / a világ, a louvre melyik budijában tapad / csempére a pinád”), és Parti Nagy is bőven kiolvasható a sorok közül (egy neki ajánlott vers is van a kötetben, de inkább egy másikból idéznék: „a csoda a kedvesem, és a tőle várt otthoni levél, / a húsleves és a gulyástál, mit a tegnap este evém, / a csoda a hangja, mi otthonról szól, avarszagú, / és a nyelve, mi gondolatív, hűs damaszthamu”), mégsem epigon, inkább egy különleges csodabogár, tele van a szöveg egyedi, néhol bogaras megoldásokkal, teljesen más hangon szólal meg, mint közvetlen kortársai, akik szintén akkor indultunk.
Az is megemlítendő, hogy ez a különleges csemege (mentatea helyett gondoljunk inkább mojitóra) publikálása után sem tűnt el teljesen Dimény Lóránt az irodalomból, csak polgári foglalkozása mellett azóta inkább prózát ír (nem is rosszat, bár nem enynyire különlegeset), pedig akár már akkor menő slammer lehetett volna, amikor a slam még se be nem jött, se ki nem ment a divatból: „elmondom, ha érdekel, ékesszóló csángó / szóval, mi a versnek showbiz lényege, / csak nyomjad bátran poéta, itt a lírai éra, / baszd szájba a readert, van ott ám vér a, / mutasd a cuccost, mennyire vagy király, / lenyel a szakma, megemészt vagy kihány, / s ha lehet, mondanivaló nélkül, csak úgy / tetszelegj… a lényeg a döntés, hogy neked írnod kell, / legyél hát lírai politikus, utcai trubadúr / célok nélküli táncos, vidám szólista, / versfölötti mágus – ”.
Nem igaz, hogy ne lennének a könyvnek gyermekbetegségei, gyengébb darabjai, de mind szükségesek, mert azokban is van néhány zseniális sor, ráadásul a sztorit is viszik előre (a különálló versek közötti átívelő szál Hanna, a kedves kutatása különböző helyeken, korokon, kultúrákon át), és annál nagyobb élményt adnak a köztük rendszeresen fel-felbukkanó igazgyöngyök.
Dimény Lóránt: Menta. Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2005
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. második májusi számában)
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.