A Cerkabella Könyvkiadó Macskák Mesés könyve címmel figyelemre méltó válogatást adott közre a macskairodalom színe-javából. Lovász Andrea szerkesztő negyven mesét, verset és regényrészletet gyűjtött ebbe az impozáns kiadványba, amelyben a nagy klasszikusoktól a kortárs alkotásokig sokféle írás kapott helyet. Közös vonásuk, hogy a maguk nemében mindegyik irodalmi bravúr, valamint az azonos központi szereplőjük, azaz főhősük: őfelsége, a macska. Írhatnánk akár nagy Ő-vel és nagy M-mel is, hiszen ezek a bársonytalpú, delejes tekintetű, szertelen, játékos, kényeskedő, kalandvágyó, ugyanakkor a lustálkodásban világbajnok dorombológépek képesek olyan fenségesen járni-kelni, akár egy kékvérű uralkodó, s a tekintetükből olyasféle magabiztosság sugárzik, hogy a legbőszebb kétlábú is fejet hajt előttük. Képletesen legalábbis, hiszen kerüljön csak egy megtermett macska vagy akár csak egy öklömnyi cicus a közelünkbe, bizonyosan magára vonja a figyelmet, és a családban hamarosan ő tanyázik a hierarchia csúcsán: akkor és azt eszik-iszik, amikor és amit csak szeretne, kedvenc lustulóhelyet választ magának, és valamiképpen eléri, hogy a vele élők körülötte ugráljanak, a kegyeit keressék. A cica nemcsak gazdit, hanem saját udvartartást választ magának. A többi között erről a saját udvartartásról henceg Bálint Ágnes Frakk, a macskák réme című művének két mihaszna macskahőse: Lukrécia és Szerénke a jelen antológiában, de ne szaladjunk ennyire előre, ejtsünk előbb szót a Macskák Mesés könyve illusztrációiról, hiszen elsőként rajtuk akad meg az olvasó szeme, tőlük kap kedvet a lapozgatáshoz.
A könyv színpompás köntösét Szabó Imola Julianna tervezte, s az illusztrációkat is ő készítette, valós képi elemek, fotók felhasználásával. Olyan kollázsokat hozott létre, amelyekben a macska mindig valós (akárha portréképekről pislogna ránk), a körülötte feltáruló világ pedig rajzolt, festett, színezett, ragasztott, egymásra applikált világlevonatok (világkivonatok?) harmonikus összhangja, amely a képzőművészet, az iparművészet, a fotóművészet, a képzelet, a mese és az álom sajátos vegyülete, egyszóval olyan közeg, ami remekül érzékelteti a macskák világának kaotikusságát és varázsát. Ebben a „képi megfogalmazásban” minden esetleges, meglepő, váratlan, bohókás és játékos. Akár órákat is eltölthetünk a részletgazdag illusztrációk tanulmányozásával. Szabó Imola Julianna ráadásul remek humorral alkotta meg a macskahősök portfólióit, így legyen szó negyven (vagy annál is több) macskáról, mindegyikük egyénített, külön karakter, saját(os) univerzummal.
Lackfi János Macska több példányban című, kötetnyitó versében éppen ezt a hasonlóságon és különbözőségen alapuló macskasajátosságot emeli ki: „egy és mégis több ezer” – szögezi le, arra utalva, hogy ahány cica, annyiféle egyéniség, az alaptulajdonságaik azonban hasonlóak.
S ha már szóba került a Macskák Mesés könyvének nyitóverse, a közölt versanyag egyéb érdekességeit is érdemes említeni, például Mosonyi Aliz Fekete Macskakirályát, amely nemcsak a róla írt verset, hanem az egész kötetet uralja; Bella István A holdról című verséből kiderül, hogy maga a hold is hajdan macska volt, aki felfutott egy égig érő fára, s szertelenségében összekarmolta az eget, hiszen „mi mások / lennének / a vöröslő csillagok, / mint megvarasodott / macskaköröm-nyomok, / miket körbeforrt / az éjszaka / fekete háncsa” – veti fel a költő, s e meglátás valóban találónak tűnik; Arany János A tudós macskája című versében a kapzsiságot és a falánkságot pellengérezi ki igencsak furmányosan; Edward Lear egy bagoly és egy cica szokatlan szerelméről versel, Varró Dániel fordításában, aki emellett egy T. S. Eliot-költeményt is magyarra fordított, a vén Bumbi Macskáról szólót, s ha az olvasó e remekbe szabott versfordításokról azt gondolná, hogy kimerítették a fordító nyelvilelemény-tárát, a Mese című Varró Dániel-verset olvasva rádöbbennek, hogy az a leleménytár még jócskán tartogat meglepetéseket. Ezek után Weöres Sándor Csali-meséje, Zalán Tibor mézeskalácsfaló macskája, Csoóri Sándor hangulatos macskapiaca, Molnár Krisztina Rita Macska-capricciója, Harold Monro tűzszemű fekete cicája, Móricz Zsigmond iciri-piciris macskaverse mind-mind hab a képzeletbeli macskatortán, a hab tetején lévő cseresznye pedig Borsi Bálint Kösz, de nem című verse, hiszen szellemes, játékos és frappáns, a „macskaköltészet” remeke.
A mesék közül (bár mindegyik megérdemelné, hogy szót ejtsünk róla, mindössze néhányra térek ki, az olvasónak is hagyva felfedezni valót…) érdemes kiemelni két eredethistóriát, amelyek a macska teremtését és öntudatra ébredését mesélik el. Az egyik Borsos J. Gyöngyi Hogyan talált magára a macska? című műve, ami csupa báj és nyelvi finomság, a másik pedig Rudyard Kipling A magányosan sétáló macska című, mitikus jellegű alkotása „minden vadállatok legvadabbikáról”, aki „mindig magányosan kószált, s minden hely egyforma volt neki”.
Majoros Nóra Kilenc élet című meséje újragondolt Noé-történet, sok humorral és pergő dialógusokkal, a kötet egyik gyöngyszeme. A másik gyöngyszem Gimesi Dóra A Macskaherceg kilencedik élete című műve – egy csodás történet Alinka, a legszebb tavasztündér, és a léha, piperkőc, pojáca, szélhámos, ugyanakkor mégis lehengerlő Macskaherceg szerelméről, amiről száz év óta suttognak a szögedi, hajdanvolt hölgyekből lett gesztenyefák, a tarjáni tízemeletes ház fájós lábú óriásai és a Boszorkány-sziget rút vénasszonyai, a Tisza-parti platánokkal egyetemben. Lackfi János Al Capone nyolc élete című alkotása vicces és meghökkentő mese egy „gengsztermacskáról”, aki „sosem köpött”. Kertész Erzsi Sunyi Bárója örök érvényű tudnivalókat taníthat minden Jócicának a macskaság mibenlétéről, Somfai Anna meséjéből megtudható, milyen egy valódi macskatündér, Tóth Krisztina történetéből viszont kiderül, hogy egy hóembernek akár egy hócica is lehet a barátja. A kötetben közölt regényrészletek közül pedig számomra Luis Sepulveda A sirályfióka esete a macskával, aki megtanította repülni című szemelvény valódi újdonság, kedvet kaptam hozzá, hogy a chilei író teljes regényét elolvassam.
S hogy a végére is jusson valami frappáns és macskás, álljon itt Mészöly Ágnes kötetzáró balladájának ajánlása: „Ti mind, akik kézbe vettétek ezt a könyvet, / Hogy macskanépről olvassatok mesét, / És jót nevessetek, vagy morzsoljatok könnyet / Szemetek sarkában meghatódva szét, / Kik lelkesen szurkoltok hős Kacor királyért / S kik szívét széttiporná a bájos macskalány, / Ne feledjétek: mindannyiunk más talány, / Szőrünk bársonynak tűnik tán, szemünk parázsnak, / De szabadok vagyunk mind, a végtelen magány / A legtitokzatosabb szent macska-varázslat.”
Azt, hogy mindannyiuk más talány, igazolhatják a Macskák Mesés könyve előzékén szereplő cicák „gazdái” is: Bódi Kati, Kőszeghy Csilla, Maros Krisztina, Rofusz Kinga, Rátkai Kornél… egyszóval mind a 13 kortárs illusztrátor, aki megalkotta saját macskahősét, hozzájárulva ezzel az antológia minél teljesebb képi világához. Mind a rajzokat nézegetve, mind a verseket, meséket, regényrészleteket olvasva egyetérthetünk a kötet ajánló soraival, miszerint a macskák lehetnek világcsavargó kalandorok, titkok tudói vagy álmatag házi kedvencek, kétségkívül lenyűgöző teremtmények, és aki eddig nem volt macskarajongó, e pompásan illusztrált, sokrétű könyvet forgatva-olvasva azzá válik bizonyosan.
Macskák Mesés könyve. Cerkabella Könyvkiadó, 2021
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2023. márciusi számában)
