Lee Child: Lángoló sivatag. Harmadik, javított kiadás. Fordította Gieler Gyöngyi. General Press, Budapest
Az Angliában született, Amerikában élő Lee Child regényírónak eddig huszonöt könyve jelent meg magyarul a General Press kiadó gondozásában. A Lángoló sivatag sorrendben az ötödik Jack Reacher-krimi.
Jack Reacher a regényíró állandó hőse, nagydarab, csaknem két méter magas, 120 kilós, folyamatosan mozgásban lévő fickó, rendkívül intelligens, kiemelkedő igazságérzetű, aki, mint egy hajdani vadnyugati hős, nem öl meg senkit, aki nem érdemli meg. Ráadásul minduntalan bajba keveredik, oly mód, hogy valakinek segít kilábalni a bajból.
Múltjáról annyit tudni, hogy apja katona volt, akit hol ide, hol oda vezényeltek, így Jack szinte minden félévet más iskolában, más államban járt ki. A kóborlás a vérében maradt, felnőttként nincs állandó lakhelye, sem családja, csak sodortatja magát. Stoppol, olcsó motelokban száll meg, ha elpiszkolódik a ruházata, eldobja, és újat vásárol. Egy-két napnál többet nem tölt ugyanabban a városban.
Múltjáról még annyit tudni, hogy másfél évtizedig a katonai rendőrségnél szolgált, őrnagyi rangig vitte, amikor a politika és a hadsereg összefonódásának láttán elszakadt nála a film, és kilépett a seregből. Ennek részleteit Az ügy című regényből tudhatjuk meg.
A mostani Jack Reacher-krimi más, mint az előző négy. Lazább, vontatottabb és unalmasabb a cselekménye. Bár itt is ajtóstul ront a történetbe a szerző, Reacher kilép a motelből, felemeli hüvelykujját, és fél percen belül felveszi egy limuzint vezető fiatal hölgy, egy mexikói származású texasi anyuka, aki fél napon át furikázza a férfit, miközben elpanaszolja, hogy zátonyra futott az élete, a férje családja kiközösítette, a sajátja kitagadta, mert Texasban nem kedvelik a mexikóikat, Mexikóban meg a fehér bőrűeket, a férje napi rendszerességgel veri, de jelenleg börtönben csücsül adócsalás miatt, ám napokon belül szabadul, ezért jó lenne, ha Reacher megölné. A nőnek pénze nincsen, szexet kínál helyette, amin a férfi felháborodik, és amikor az iskolánál felveszik a nő hat és fél éves kislányát, ott marad a nővel, mert a gyermek elvarázsolja.
Az autózás és a párbeszéd jó kétszáz oldalon át tart, unalmas, mint a cserepesre száradt texasi talaj, ami egykor öntözött termőföld volt, de mára már az olajkútjai is kiszáradtak. Ami érdekes a párbeszédben, Reacher logikája, amivel igyekszik a nő állításai mögé látni.
Egy másik szálon föltűnik egy kisebb csoport, amely kitartóan figyel egy texasi farmot, és szorgosan jegyzik az ott élők mozgását. Nincsen különösebben nagy élet a környéken, hiszen az egész megye összlakossága mindössze százötven fő, a farmok között 25–50 kilométer a távolság. Aztán föltűnik egy másik, háromfős társaság, profi bérgyilkosok. Amikor a három szál összefut, elkezdődik a pokoli iram a túlélésért.
Carmen, a latino menyecske beajánlja Reachert a férje birtokára mint szakavatott lóápolót, noha a férfi talán mesekönyvben látott először és utoljára ilyen négylábút. A bebörtönzött gazda öccse ráveszi két béresét, hogy leckéztessék meg a jövevényt, mert meggyőződése, hogy a sógornője szeretője, de Reacher üzemképtelenné teszi őket, meg még másokat is megver, mert az unatkozó texasiak szívesen belekötnek az idegenekbe.
Amikor a farmert kiengedik a börtönből, még az este fejbe lövik, méghozzá Carmen fegyverével, a nőt el is viszi a rendőrség, Reacher talál egy ügyvédnőt, aki leszbikus és vegetáriánus Texas közepén, de vállalná a nő védelmét, viszont az visszautasítja a jogi képviseletet, Reacher megdöbbenésére írásban tesz vallomást, amiben bevallja a gyilkosságot. Időközben a farmer ügyvédjét is meggyilkolják, meg az első megfigyelő csapat tagjait is.
A valódi bonyodalom innét kezdődik, Carmen lányát elviszi a gyámhatóság, ám kiderül, a hatóságnak semmi köze nem volt a kislány elhurcolásához, hanem elrabolták. Innentől már dereng, hogy ki lehet a gyilkosságok felbujtója. Reacher ki akarja hozni a vizsgálati fogságból Carment, mert Texasban nem kapkodja el a dolgát a bíróság, és az esküdtszék sem kedveli a mexikói nőket, akik fegyvert emelnek fehér férjükre, és meg kell találnia Carmen lányát, mielőtt baja esne. Mellékszálként a cselekmény szempontjából fontos, hogy a néptelen megye területén másfél évtizeddel korábban vagy kéttucatnyi mexikói határsértőt lőttek orvul agyon. Akkor a gyanú a texasi határőrökre terelődött, ám a vizsgálat tisztázta őket a vád alól. A gyilkolászók soha nem kerültek elő.
A regény hátramaradó kétszáz oldalán már peregnek az események, a bérgyilkosok közül ketten meghalnak, meglesz a fölbujtó, ő is meghal, Carmen kiszabadul, a férje „vörösre festett farmja” pedig pazar külsőségek mellett válik a tűz martalékává.
Normális esetben itt vége lenne a regénynek, de még hosszú oldalakon folytatódik, amíg Reacher elő nem keríti a kislányt, és rendőrkézre nem adja a harmadik bérgyilkost.
A regény történetét az a mondás magyarázza meg, hogy a titok, amiről hárman tudnak, csak akkor marad titok, ha közülük ketten már halottak.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2023. májusi számában)
