Jo Nesbø norvég író, zenész, szövegíró, közgazdász, egykori ígéretes labdarúgó. Öt elbeszélést – terjedelmüket tekintve inkább kisregényt vagy regényt – tartalmazó kötetét az Animus Kiadó jelentette meg a Skandináv krimik sorozatában, alig egy évvel a norvég kiadást követően, Sulyok Viktória fordításában. Talány, hogy miért került ebbe a sorozatba, hiszen nem skandináv, hanem inkább amerikai hangulatú, és nem is krimi.
A New Frontier egy 3500 személy befogadására alkalmas, négy évre elegendő élelemmel, gyógyszerrel, egyéb szükséges dolgokkal felszerelt repülőgép-hordozó hajó, amely a nyílt óceánra menekíti a Keletről elszabadult vírus okozta pandémia miatt posztapokaliptikus körülmények közt szenvedő városból a busás árat megfizető gazdagokat, a hajó voltaképpen az elit Noé bárkája. (Az eredeti nyelven 2021-ben megjelent elbeszélés kapcsán nehéz nem a Covid-19 világjárványra gondolni.) A világtragédiába – miként a valóságban is – egyéni sorsok szövődnek bele, olyan alapvető magatartásformák, késztetések és (erkölcsi) normák mentén, mint a (családi) szeretet, a hűség, a lojalitás, a hatalom- és bosszúvágy, a vezetésre törés meg a szolgalelkűség, a félelem, a falkaösztön és a birkamentalitás, jó adag társadalombírálattal megfűszerezve.
A címadó elbeszélés érdekessége, hogy a főbb szereplők egyes szám első személyben számolnak be eseményekről, így az első mondatok során nem derül ki azonnal, hogy voltaképpen ki is beszél, kinek a szemszögéből látjuk a történéseket, aztán váratlanul – mindössze egy pillanatra – megszólal a mindentudó, harmadik személyű narrátor, akinek teljes rálátása van mindenre. Szokatlan, de hatásos a beszédhelyzetek efféle cserélgetős alkalmazása, bár az első személyű „én-elbeszélés” mindvégig jellemző a kötetre. A norvég szerző Beverly Hillsbe helyezte történetének cselekményét, amelynek a Patkánysziget mellett Roman Polanski rendező egykori villájának környéke a központi helye. Ebben a később elbontott villában gyilkolta meg 1969-ben Charles Manson bandája a rendező nyolc hónapos várandós (színésznő) feleségét és barátait. Most is az erőszak helyszíne, de a történetben kevesebb a brutalitás, a borzalmak naturalisztikus leírása, mint általában az amerikai szerzőknél, viszont több a moralizálás. Választás a jó és a rossz között, társadalmi normák, jog, igazságszolgáltatás, önbíráskodás, bosszú és remény. Csattanóként megtapasztalhatjuk a bosszúállás egy igen körmönfont módozatát, amelyben szerepet kap a modern Noé bárkája is. Nem úgy, ahogy gondolnánk!
A következő elbeszélés, Az adatmegsemmisítő is a háború és a technológiai válság után játszódik, a címben szereplő készülék az ember emlékeit törlő számítógép. Az elbeszélés kezdete remeklés: „Légy száll a kézfejemre. A legyek átlagos élettartama huszonnyolc nap. Vajon tudja?” Akár tudja, akár nem, a történet szempontjából lényegtelen, noha a legyeknek van szerepük az elbeszélésben. A központi kérdés itt is erkölcsi: ki mire használhatná egy világra szóló felfedezés eredményét? A találmány egyértelműen jó és hasznos, viszont könnyen vissza lehet élni vele, és akkor már a gonosz oldalt erősítené. Legjobb, ha elfelejtjük az egészet, nem szabadítjuk rá a világra a beláthatatlan következményekkel fenyegető találmányt. Még akkor is, ha a feledésnek komoly ára van. Fordulatos, jól felépített történet, és a csattanó sem hiányzik a végéről.
A kabócák (a legyek után ismét rovarok) története Spanyolországban játszódik, és kezdetben semmi sem utal arra, hogy a két hős végül egy krimibe keveredik. Van itt minden, elméleti fizika, párhuzamos világok, rovartan, szerelem, bikafuttatás, barátság, hazugság, nyelvek kavalkádja, muszlim maffiózó, társadalmi osztálykülönbség, vízi mentés, sangria és (állítólag) romlott hal… Csak egyelőre hulla nincs. De az is lesz, hamarosan kettő is. A történetben szokatlanul kevés az akció, ami történik, arról nem közvetlenül, hanem a szereplők elbeszéléséből értesül az olvasó. Ennek ellenére ez az elbeszélés a kötet legizgalmasabb története. Inkább sci-fi, mintsem krimi, mert kvantumfizikával és a párhuzamos valóságokkal foglalkozik, és a gyilkosságok ügyében nem igazán kell nyomozni, és végső soron egy szép szerelmi történet bontakozik ki a szövegből.
A Szérum című elbeszélés a változatosság kedvéért Botswanában játszódik. A két szereplő, apa és fia egyébként britek. A fiú tipikus tékozló, aki rossz döntéseivel elherdálja a családi vagyont. Az apa, a sikeres könyvkiadó vezetője elválik feleségétől, megszabadul a kiadótól, majd az afrikai országban vesz egy nem kimondottan jövedelmező kígyófarmot. Nem ért a herpetológiához (dehogynem!), és a szerző sem zúdítja az olvasó nyakába a kígyókkal foglalkozó tudomány részleteit, azt viszont gyorsan felismerteti vele, hogy Afrikában, így a hüllők között is mindössze egyetlen imperativus működik, a „túlélni, mindenáron” erkölcsi gátlásokat nem ismerő parancsa: „A kobra ezért felsőbbrendű hozzánk képest erkölcsi értelemben, bár megeszi az utódait. Egy pillanatra sem szégyelli magát, mert nem létezik bűn, csak vad életösztön. […] Az ember megváltója csak saját maga lehet, és ahhoz, hogy megváltsa magát, az kell, hogy azt tegye, ami az életben maradáshoz szükséges.” Az elbeszélés voltaképpen ennek a morális felvetésnek az illusztrációja. A fiú elvetemülten gonosz, az apa igyekszik pótolni, amit a gyermeke nevelése során elmulasztott. De az afrikai körülmények közepette egyik szerep sem játszható végig büntetlenül.
A kötetet záró elbeszélés a Sötét huszár. A helyszín Milánó, egy világégést követő, globalizált korban. Elbeszélője egy pszichológus, aki másodállásban bérgyilkos, vagyis embereket gyógyít és embereket öl. Mindkét esetben azonos az eszköze: a hipnózis. Ebben a csúf világban a rettegés szimbiózisa uralkodik, amitől képtelenség szabadulni: mindenki ragadozó vagy préda vagy parazita. (A rovarok, hüllők után itt az emlősök emésztőrendszerével ismerkedhet meg közelebbről az olvasó.) S természetesen egy sakkjátszma mintázatát követi a furfangos kimenetelű elbeszélés.
Összegezve: remek elbeszéléseket tartalmaz A patkánysziget, a szerző a kiváló fikciós történeteihez alapos előtanulmányokat végzett a helyszíneket, az emberek magatartását és erkölcsi alkatukat illetően, írásai egyszerre szórakoztatók, elgondolkodtatók és tanulságosak. Olykor vontatottnak tűnnek a történetei, máskor meg azt hiányoljuk, hogy miért nem írt hosszabb regényt az ötletből.
A szerzőről: Nesbø legelőbb muzsikusként és a dalszövegeivel futott be, majd a regényei váltak híressé. Egy Harry Hole nevű iszákos nyomozó főszereplésével pontosan egy tucat regényt írt, egy újabb – eddig kétrészes – sorozatot is indított, amelynek főhőse Olav Johansen, öt gyermekkönyve jelent meg Doktor Proktor főszereplésével, és természetesen a sorozatokba nem illeszkedő, különálló művei is vannak, eddig tízkötetnyi. Magyarul összesen huszonhét könyve olvasható (eddig).
Jo Nesbø: A Patkánysziget és más történetek. Fordította Sulyok Viktória. Animus, Budapest, 2022
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2023. júniusi számában)
