2023. augusztus 22., 08:15
Négy sorkatona szemszögéből, élethelyzetéből, állapotrajzából tárulnak elénk a katonaéletet bemutató eseménysorok. Négy különböző mentalitású és nemzetiségű kiskatona, a szerb Jovan, a román Mircea, a magyar Samu és a szász Hansi kiszolgáltatott élethelyzete és a romániai rendszerváltó események határozzák meg (katona) sorsukat. A kelet-európai forradalmak közül a romániai volt a legvérengzőbb a temesvári utcai harcokkal, Tőkés László politikai szerepvállalásával, s a romániai diktatúra szilárdságát és kiterjedt besúgórendszerét jelképező titkosrendőrségével. Persze nem ezek kerülnek a narráció homlokterébe. A kisregénybeli kiskatonák kiszolgáltatott életébe a szolgálatra jelentkezéstől, az első laktanyai napoktól csöppen az olvasó: a szerb Jovan a főiskolai tanulmányainak köszönhetően az ő katonasorsát és tragikumát nem ismerve „szerencsés fickó... hiszen csak kilenc hónapot kell majd itt töltenie”.
A szász Hansi eleinte bohóckodásnak vélte az egészet, hiszen már gyermekkorában megszokottá vált számára a sok ünnepélyes fogadalomtétel, a pátoszos „Román Szocialista Köztársaság felvirágoztatásáért!“ tett pioníreskük. Nemzetiségéből adódóan számára lesz a kisregény végén a legmegvalósíthatóbb az otthon elhagyása, a Németországba utazás terve. Az 1990. január 1-jéhez kötödő egyetlen fejezet éppen az otthonról való elutazás, külföldre vágyódás narratívájában testesül meg. Az ő figurájában látjuk a katonaságot cirkusznak tekintő, könnyed életszemlélettel bíró kiskatonát. Neki senkivel sem volt baja, tudott alkalmazkodni, ha kellett „németesen” parancsot teljesíteni. Számára az egész cirkuszt és értelmetlen kiszolgáltatottságot szerelméhez, Trudihoz fűződő kapcsolata és viszonya fogja feledtetni. Az ő vagánysága, komikussága a svejki életszemlélethez áll a legközelebb. Ő az, aki jó kedélyével, optimizmusával és humorával tűnik ki leginkább. Bemagolta a kiképzési alapszabályzatot, úgy bújt el a gyakorlótéren, hogy senki sem lelte, mivel elaludt a rejtekhelyén. Hiába üvöltött rá a a felettese, hogy mit képzel és miért késte le a délutáni szemlét, flegmán azzal érvel, hogy csak végrehajtott egy parancsot. Ez a hašeki derű és irónia gyakran hangot kap a szövegben, de nem annyira, hogy ez a hangvétel venné át a szerepet.
Ahogy kronologikus sorrendben haladunk szeptember 29-től előre, váltakozva találkozunk a szereplőkkel. Az eseménysort többször megszakítják a politikai propagandaszövegek, a román kommunista diktatúrára jellemző hamisan magasztos és fellengzős szólamok Ceaucescuról és legfőképpen tőle. Ismerős szólamok ezek a rendszerváltás előtti kelet-európai blokkból. Jovan éppúgy kiszolgáltatott, mint a többi három narrátor. Az ő szerepéhez jutnak a legvérengzőbb eseménysorok: maga a fegyverhasználat látens erotikája. Az ő narratívájában találjuk magunkat szemben éppen a fegyverhasználatot kiváltó halálközeli állapottal, a címadó sortűzzel, a szerző élettapasztalatával. Egy későbbi bejegyzésben éppen a szerb kiskatona narratívája vezet a tragédiához, mintha már a fegyverekkel való bánásmódja ezt sugallná.
A román Mircea filmkedvelő hírében állt, sorkatonai bevonulása előtt bejáratos volt egy társaságba, mely kibérelt egy videómagnót és hozzá színes tévét. Ne feledjük, mindez a legkeményebb diktatórikus Romániában, ahol akit a filmnézésen a rendőrök rajtakaptak, megbüntették. Az ő katonai szolgálatára a filmbéli háborús jelenetek jellemzők. A december 31-i bejegyzésben szüntelenül az ágyán térdepelt, nem evett, nem beszélt, csak rajzolt. Az ő katonasorsa is megpecsételődik: készíteni kell számára a leszerelési eljárást. A kérdés nyitva marad: vajon ő is a katonaság kiszolgáltatottjaként áldozattá válik-e?
Samu, a magyar nemzetiségű kiskatona narratívája vidám, humoros, már-már szarkasztikus hangvételbe csap át. Az olvasó megismerheti a patkányhoki szabályait. A helyszín az étkezde, a patkányokat a folyosó végi radiátorok alól gyűjtötték be. Egyszerre csak egy patkányt engedtek ki, s a rágcsálót a seprűnek kizárólag a cirokrészével ütögették, miközben szórakozásként belehallgattak a pártkongresszus jelmondatszerű szólamaiba samui kiegészítéssel: Éljen a Román Kommunista Párt Kongresszusa! Éljenek a patkányok!
A kisregényben központi szerep jut az 1989. december 25-i fejezetnek. Ebben mind a négy szereplő nyomon követi és értékeli a tévékészülék előtt egyenes adásban a román diktátor és felesége sortűz általi kivégzését. Éppen a román Mircea narratívájában kérdőjeleződik meg a kivégzett személyek valódisága.
A négy narratíva által betekintést nyerünk a romániai forradalom idejéből a kaszárnyákban, kantinokban, gyakorlótereken, romániai utcaharcokban játszódó eseményekbe. Erénye a könyvnek, hogy dokumentarista módon, mintegy betétként közli az romániai forradalmi események krónikáját. Innen, az egykori csehszlovákiai gyengéd forradalmi események prizmáján keresztül nézve ez a kisregény adalékul szolgálhat a kelet-európai forradalmak kutatóinak és krónikásainak, bár a mű a dokumentarista jellegén és ismérvein túl szépirodalmi értékekkel is bír.
Király Farkas: Sortűz, Magyar Napló, Budapest, 2022
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. júliusi számában)
