Izer Janka kötetét olvasni olyan, mint egy vadhálóba gabalyodni. Nem számítasz rá, pedig ott van. Első kötet, alig látszik, mégsem hagy továbbmenni. A könyv magába szippant, akaratlanul is hatnak ránk a történetek. Egy kicsit sem szemérmes és kicsit sem hétköznapi olvasmány.
A kötet borítója (mely Szentes Zágon munkája) szép felütés, emiatt is vettem kezembe a könyvet. A női alak – mely kalapot, tüskés maszkot viselve, nyakában prémmel visszanéz rám – megragad. Aztán elkövetem az egyetlen hibát, amit egy olvasó elkövethet, megnézem a fülszöveget. Ez a kényszeredett pár sor hervasztó. Viszont amikor megfordítottam a kötetet, a három szemelvény (És sárga páragőzt, Tihanyi ekhó, Új rablói vannak a nyárnak) egészen más képet festett, így mégis adtam esélyt a kötetnek. (Mire ezeket a sorokat írom, már ötödszörre olvasom.) A szerző saját generációjának ajánlja a művet, azonban ennyi olvasat után is bárkinek ajánlanám, aki szeretne őszinte könyvet olvasni.
Különálló novellák kötetének is tekinthető, megállják a helyüket önállóan, de novellafüzérként olvasni izgalmasabb, gazdagabb olvasatot hoz létre. Az írónő nem láncol le minket időponti meghatározásokkal, jóval érzékletesebb módon, elbeszélőjének döntései alapján haladunk előre és következtethetünk a mentális, érzelmi érettség szintjeire. Apránként vázolja fel nekünk filozófiáját, melyet igazán sosem ír le, sok esetben csak elhinti a gondolatmagvakat.
A tizenöt novellát sokféleképp lehet felosztani, bár a fülszövegben említett hagymát nem látom benne (sem a végzet asszonyát). Én négy egységre osztottam a kötetet. Az első a naivitás időszaka (Luca a vetett ágyon ült…, Nagymamám kertésze, Romlékony összetevők, Plafonok, Esemény utáni, És sárga páragőzt, Mi leszek, ha). Ez az építkezési folyamat, ahol főhősünk a legtöbb esetben csak sodródik az árral. Csalódik és lassan kezd kialakulni benne az elv: bármi történhet, csak ne bántsák. Kedvencem ebben a részben a rituális fürdés ismétlődő jelenetei, gyönyörűen érzékelhető ebben a sodródás okozta testi és lelki mocsok lemosása. Domináns képek, melyek a következő részben lassan feloldódnak. A megtisztuló fürdések közül egy érdekes kivétel van csupán, az És sárga páragőzt című novella, ami egy megtisztulás során egy jóval pozitívabb képet idéz fel az elbeszélőben a „levendula-kókusz-rózsa álmosító illatában”.
Szilágyi Zsófia Emma | ,,Velem az írás inkább megtörténik” – Beszélgetés Izer Jankával
Ez a kötet rólam, rólad és róla szól. Arról, hogy te is ugyanolyan tehetetlen, vak és gyenge leszel, ha elér az az alattomosan támadó, az a megmagyarázhatatlan, minden logikát mellőző, gyilkos érzés, amit szerelemnek becézünk. Fájón ismerős történetek és alakok, közös, mégis egyedi emlékekkel megtűzdelve. A kötet kiforgat, beforgat, majd egy röpke pillanatra felemel, végül váratlanul gyomorszájon vág, amiért te kérsz bocsánatot.
A Tihanyi ekhóban a lány átváltozását figyelhetjük meg. Ez az egy novellából álló rész olyan, mintha az elbeszélő rám kiáltana: Lépj kettőt hátra, ide nézz! Ezt akarom mutatni. Elmerülünk az illatok, a disznóvágás, a levendula és a szoba leírásában, megnyugtató képet fest elénk, ám ennek alapszíneit a félelem és a csalódottság adja.
A szerző a tájleírásokkal, a gyónásos jelleggel kellemesen altatja el a figyelmet a testiséghez kötődő problémákról, hogy a következő ciklusban (Dögök, Ezért nem alszom nálad, Új rablói vannak a nyárnak, Kelet, Nyugat és Dél, Lejárt termék) mint egy uralkodónő térjen vissza, aki irányítja a körülötte keringő férfiakat. Jól felépített játszmái kirántanak a tihanyi elmélkedő nyugalomból, és a ciklus közepén (Új rablói vannak a nyárnak) végleg kiszakít a komfortzónánkból. A fejlődés gyönyörűen lekövethető, a lány nővé érésével a testiség veszélyes eszközzé válik. Egy kés, amit elővesz a fiókból. De nem használja! Ettől a konyhaasztalhoz vágom a könyvet – megbotránkoztatóan szép.
A továbbolvasás során aztán beköszönt egy nyugodtabb leírás, a korábban tapasztalt provokatív és szexualitás-orientált hangvétel egy szolidabb, de annál őszintébben mesélő elbeszélőt sejtet, aki fárad. A tomboló pulzus is lassan lecsillapodik, ahogy az utolsó traktushoz érünk.
Ez a rész a magyarázat. Ez volt az ok és a cél – mutatja az elbeszélő –, ezért mentünk keresztül csalódáson, szerelmen, kihasználtságon, megelőző szakításon, idealizált időpazarláson. A Dédi és a Gyermekek elhozzák a megnyugvást. Budapest ostroma más attitűdben tűnik fel, mint egyéb irodalmi helyeken: átélhetőbb, személyesebb, emberibb a társadalmi ítélkezés alanyává váló Dédi által. Bár az ő áldozatából a ház lakói mind profitálnak, mégis ítélkeznek. Holott csak tudni vélik, mi történt. Ez a retrospektív novella gyönyörködtet, a Gyermekek pedig megadja ennyi zaklatottság, pánik, bántalom után a méltó lezárást.
Izer Janka műve bátor és őszinte, lassan bontakozik ki és épül fel a gondolatmenet, hogy miért volt helyes saját generációjának (is) ajánlani ezt a művet. Olyan témát boncolgat, amely talán sokaknak tabu, vagy csak három-négy sör után jönne elő a haverokkal. Megmutatja nekünk egy lány perspektíváját, aki nővé érik és elzárkózik az ítélkezéstől. A kötet a különböző szakaszokban másképp bánik a szexualitással. Elsőre misztikus és erotikus, aztán szükséglet, végül eszközzé módosul. Mindeközben nem közönséges vagy távolságtartó. Mikor a történet szerint Tihanyból elindulunk, mintha egy katapultba ültetne a szerző, és az addig elnyert betekintést elveszítjük. Ez annak az átváltozásnak az allegóriája is, ahol az elbeszélő a számító és a magát perifériára sodró magatartás közt vergődik.
Bizonytalanság, naivitás, becsapottság, sértettség jellemzi, majd (a Tihanyi ekhótól) az irányítási vágy, hogy mindezt felülmúlja. Végül pedig a lemondás, a bezárkózás – ez a konklúzió, amiről maga az elbeszélő is tudja, nem megoldás. De van belőle menekvés.
A nő, akivé a novellák szereplője válik, nem vágyik görcsösen társadalmi elfogadásra, morális megbocsátásra. Ítéletek és közönségesség nélkül tárja elénk ezt a fejlődéstörténetet, amiben önmagának ad feloldozást.
A tartalom és forma különleges összjátéka megszabja az olvasás ütemét is. A cselekmény bonyolódásával együtt gyorsul és lassul a szívverés. Akár a sinus ritmus.
