

A határon túli magyar nagy szent összeesküvések margójára, avagy miből lesz a székely vendégmunkás – Nagy Koppány Zsolt A vendégmunkás (és a) dalai című kötete
A székely lét keserédes oldaláról ritkán beszélünk olyan kíméletlenül, de mégis élvezhető – nem kevésszer megmosolyogtató – előadásmódban, ahogyan azt Nagy Koppány Zsolt teszi. A vendégmunkás (és a) dalai című könyve korántsem előzmény nélküli, rögtön beilleszthetővé válik egy lassan hagyományosnak tekinthető székely könyvsorozat darabjai közé – de az író rátermettsége természetesen nem jellemezhető csupán ennyivel. A székely sors és öntudat Nagy Koppány Zsolt munkájában világot lát, ahol nem kissé lesz az érdekfeszítő és egyben lehangoló, s ha a szerző nem spékelné meg a történeteit egy csipetnyi humorral, elvesznénk a kegyetlen igazságban.
A viszonylag vékonyka kötet tükröt tár az olvasói elé (legyen az magyarországi magyar vagy székely), már-már egy útmutatóként is használható: mi, illetve ki is a székely ember és mivé lesz, ha sok kilométert van a háta mögött. A szerző túlmutat a sztereotípiák legismertebbjein, s az öt részre tagolt könyv öt különböző szempontból ismerteti a világlátott székelyt. Nagy Koppány Zsolt nem elégszik meg a Székelyföld atmoszférájával, s már az Elöljáró beszédö címűben rátapinthatunk a lényegre: hősében fortyog a kíváncsiság és az otthoni megszokásból kikívánkozik a nagyvilágba. Ennek eredményeképp látjuk a magyarországi magyart erdélyi szemmel s az erdélyit mindkét oldalon. Ugyan a komikum sok mindent kiszínesíthet, a rút valóság humorral sem takarózhat, ilyenformán pedig a székely sors vendégmunkásként egy valamivé lehet – egy köztes állapottá: „Erdélyinek már, pestinek még nem vagyok jó”.
Nagy Koppány Zsolt mesterfokon bánik az írói nyelvvel; Az angol tanár evangéliuma és a Kalibakutya az élet egyéb aspektusait helyezi terítékre, amelyekben ugyancsak a visszaút kiláthatatlansága lesz hangsúlyos. Az elbeszélői hang mindkét történetben különleges – az angol tanár vallásos ókort imitáló hangja a tanításban keresi a létértelmet, igéi mégsem vezetik el a mennyek országába, épp ellenkezőleg: „szállván alá poklokra, s ott ültömben mind a mai napig azon elmélkedem, mi a fészkes fenéért nem lettem inkább tetőgerendák gondtalan és boldog kifaragója”. Rexi nagyszerű kutyasorsa pedig hasonló eredményekkel tragédiába torkollik, de a végszó többszörösen is értelmezi azt: „Megérdemeljük sorsunkat”. S ha valaki arra kíváncsi, hogy a székelység még mi mindenben ragadható meg, a könyv utolsó szegmense dogmaszerűen sorolja egybe a tudnivalókat.
Nagy Koppány Zsolt munkája zavarba ejtően lesz egyszerre drasztikus és humoros, őszinte és megrendítő; a kötet egésze: a szerkezet és az illusztrációk (Csillag Istvánnak köszönhetően) magukért beszélnek. Nevetésre vágyakozva lapozunk bele, nosztalgia burkot építve, mégis nehéz nem elfogultan olvasni – mint aki nemrég óta, de tudja, milyen igaz! – milyen (nem) székelynek lenni.
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.