

George R. R. Martintól származik az idézet, miszerint: „Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal.” Százdi Sztakó Zsolt Életem történetei – Első ötven évemből című könyve anekdotikus gyűjtemény, melyeknek segítségével megismerhetjük egy önmagát „zakkant, álmodozó, önjelölt világmegváltóként” jellemző író megpróbáltatásokkal teli útját az önelfogadás felé.
A kötet megírására egy internetes pályázat sarkallta, mely keretében a személyes történelem (oral history) kategóriájába illő művek megírására buzdították az alkotókat. Százdi Sztakó Zsolt azt tűzte ki célul, hogy eddigi életének meghatározó élményeit különleges módon ragadja meg. Az alkotó szerint ugyanis „a szerző annál nagyobb aljasságot nem követhet el az olvasóval, mint hogy önhatalmúlag oldalakat ír tele csak azért, hogy ezen a perverz módon élje ki a grafomániáját. Ezeknek a szerzőknek bizonyosan külön bugyruk van a pokolban.”
Rövidke, fürgén áramló szövegrészletek alkotják az egész kötetet, mely három részből áll. Az első, Százd című szakasz jelen és múlt közt hullámzik. Itt bontakozik ki a könyv meghatározó témája, a betegség és a fi zikai gondokkal való együttélés. A mű szerzője rejtélyes betegség áldozata, hétéves korában lebénult, és mindent újra kellett tanulnia. Az orvosok képtelenek voltak releváns diagnózist felállítani. Fájdalmas és veszélyes vizsgálatok követték egymást. Lemondtak a főhősről, de hála a rendszeres rehabilitációnak és családja megtartó erejének, életben maradt. Sőt, elektromos tolókocsi segítségével viszonylagos mobilitásra is szert tett. Állapota ellenére, mely „leginkább egy életfogytig tartó börtönre hasonlít”, az önsajnálat luxusa, a bánatos passzivitásban való elsüllyedés helyett tevékeny életet él. Sorait áthatja szülőfaluja és az irodalom szeretete. Erőt merített a közösség, a valahová tartozás érzéséből, miközben a művészet áthatotta mindennapjait.
Az Életem történetei második részében a szerző a kovácsfalvai NRC-ben (Nemzeti Rehabilitációs Centrumban) szerzett élményeit foglalja össze megmosolyogtató, néha elgondolkodtató, személyes formában. Ápolók és ápoltak elevenednek meg, megismerhetünk egy zárt, különös világot.
A kötet harmadik része (Somorja) a legkurtább, de a legtöbb árnyalatot felvonultató szakasz is. A szerző családja a közlekedés megkönnyítése és a kulturális élet elérhetősége miatt Somorjára költözik, ahol új barátságok és élmények gazdagítják az író életét. Kiemeli Pogány Erzsébet jótékony hatását az életére (az ő emlékének ajánlotta az egész kötetet is). Bemutatja első íróolvasó találkozóján szerzett benyomásait, a büszkeséget, melyet az őt támogató emberek irányában érzett, és a vágyat, hogy munkásságával és sorsával olyanokat inspiráljon, akik hasonló sorsúak.
Az Életem történetei nehéz témákat dolgoz fel, ugyanakkor a humor és a változatosság okán élvezetes olvasmány. Kiváltképp motiváló lehet azok számára, akik egészségügyi gondjaik ellenére és ezekkel együtt is teljes, gazdag, tartalmas életet akarnak élni.
Sztakó Zsolt: Életem történetei – Első ötven évemből, Madách, 2020
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. szeptemberi számában)
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.