Polgár Anikó Poszeidon gyöngyszakálla című tanulmánykötete 2020-ban jelent meg a Kalligram Kiadó gondozásában. Alcíme sokat elárul a mű tartalmáról: Görög-latin intertextusok nyomában, Janus Pannoniustól Weöres Sándorig. A mitológiai elemek a kulturális emlékezet hordozói. Megpakolt hajókként vándorolnak egyes népek irodalmának vizeire, a továbbírás, a fordítás, az utalás és az intertextualitás (régebbi szövegek részleteinek vagy történeti mozzanatainak átemelése egy újba) hullámainak segítségével. A magyar irodalom világát gazdagító görög-római mitológia útjának izgalmas állomásait tárja elénk ez a könyv.
Négy főfejezetből áll. Az elsőben a reneszánsz és barokk antikvitásképe kerül górcső alá. Akad itt tanulmány Janus Pannonius 127. epigrammája magyar fordításainak változatairól. Helyet kapott Mösch Lukács Vita poeticájának elemzése, melyből jól látszik, hogy a barokk idején a keresztény hit mélyebb rétegét magyarázták a fantázia szülte dolognak tartott mitológiai képekkel. Megtudhatjuk, hogy Gyöngyösi István Új életre hozatott Chariclia című művében miképp válnak a mitológiai elemek az allegória eszközévé, és hogyan csempészte bele az alkotó mecénásaik (az őt anyagilag támogató nemesek) dicséretét. Seneca Troades című drámájának magyar fordítása miképp vált a tizennyolcadik századi magyar közönség számára fogyasztható, sőt élvezhető iskoladrámává.
A második fő fejezet központi témája a fordítástörténeti problémák a felvilágosodástól napjainkig. A tanulmányok útján megismerhetjük, micsoda gyümölcsöző versengést indítottak el a felvilágosodás korában Catullus fordításai. Milyen módszerekkel sikerült a magyar kultúrába csempészni Horatius durván polgárpukkasztónak tartott 12. epódoszát. A huszadik századból pedig bemutatásra kerülnek Babits fordítói elvei és a műfordításban komoly korszakváltást hozó Horatius-vita is. A fejezet utolsó szövege Euripidész Médeiája fordításának Kerényi Grácia formahű és Rakovszky Zsuzsa színpadra szánt, prózaibb és aktuálissá tett változatát hasonlítja össze.
A harmadik és a negyedik rész a huszadik század magyar költészetének és prózájának mitológiai elemeit vizsgálja. A Hajnal Anna líráját bemutató tanulmány különös fi gyelmet fordít a mitológiai istennők hármas jellegének, a szűz, az anya és a vénasszony jellemzőinek megfigyelhetőségére a költőnő verseiben. Márai Sándor Béke Ithakában című regényében a víz motívumának különféle megnyilvánulásai és értelmezései tárulnak az olvasó elé. A víz, mint szimbólum magában hordozza többek között a szabadságvágy, a megfoghatatlanság, az utazás és átkelés témáit is. Az emigrált Kerényi Károly német nyelven írt útinaplóiról és Devecseri Gábor görögországi utazása során született, lírai betétekkel tarkított naplójáról is készült egy-egy tanulmány. Ezekben közös elem a mitológia egyetemes és személyes, emlékezést támogató jellegének kihangsúlyozása. Weöres Sándor munkásságából több téma is feldolgozásra került. A Mozgó mikrokozmosz című vers, a kisgyermek Zeuszt szerepeltető Theomachia (dráma) és siratókölteménye, a Mária mennybemenetele is vizsgálat tárgyává válik a bennük fellelhető mitológiai motívumok szempontjából. Az utóbbit külön tanulmány veti össze Hajnal Anna Tiszta tiszta tiszta című siratóversével. Mivel Weöres és Hajnal mindketten ugyanabban a korban alkottak (a Nyugat harmadik nemzedékének tagjai voltak), a költeményeiket összevető tanulmány azt a kérdést is megpróbálta körbejárni, hogy vannak-e különbségek a mitológiai képek felhasználásában női és férfi költő esetében.
A kötet végére, zárszó gyanánt egy könnyedebb hangvételű szöveg került Géher István Átviteléről és Tandori Dezső A műfordítói élmény című költeményéről, s általuk arról is, milyen nehéz munka is a fordítás.
A mű nyelvezete, a megfogalmazás módja és az ismeretanyag töménysége arról árulkodik, hogy az elsődleges célközönsége nem az átlagolvasó, hanem az irodalommal, a mitológiával és a fordítással szakmai szinten foglalkozó személyek. Mégis, úgy gondolom, azok is találhatnak a Poszeidon gyöngyszakállában izgalmakat, akiket a puszta érdeklődés húz a mitológia témája felé. Műveltségnövelés mellett könnyedén felkelti az érdeklődést izgalmas alkotók és műveik iránt.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. júliusi számában)
