

A Szlovákiai magyar szép irodalom a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) évről évre megjelenő antológiája az idén is reprezentatív látképét adja a felvidéki magyar irodalomnak. A 250 oldalas könyv harmincegy kortárs szerzőt számlál. Az alkotók neve nem csupán a Felvidéken csenghet ismerősen, hanem Magyarországon is: a legtöbbjük számos könyvvel, műfordítással, publicisztikával, díjjal rendelkezik, így nem túlzás azt mondanunk, hogy állandó oszlopai ők a felvidéki magyar irodalomnak, egyúttal ápolói, életben tartói is. Mindezek fényében talán nem véletlen, hogy a könyvben az 1970 előtt született alkotók vannak túlsúlyban, ám meg-megjelennek a 1980 utániak is, ami azt mutatja, hogy utánpótlás igenis van.
Jelen recenzió terjedelmi korlátai miatt szerzőről szerzőre, írásról írásra meglehetősen problémás lenne külön kitérnünk, azt azonban elmondhatjuk, hogy a benne szereplő írások sajátos szűrői a valóságnak: egy nagy egész mozaikdarabkái, egy nagy egészé, melyben egyaránt helyet kap a léthez való filozofikusabb, mélyebb, valamint a látszatra felszínesebb, játékosabb közeledés. A könyv témája – ha lehet ilyenről beszélni egy antológia esetében – e megállapítás ellenére mégsem valamiféle elvont ontológia, hanem közhelyesebb szóhasználattal élve az élet maga, annak több nézőpontból való megragadása akár hiten, akár mítoszon, nemzeti öntudaton, különféle mozzanatokon és képeken, gyermeki és alternatív világokon keresztül. Külön említést érdemel, hogy némely írás világosan hordozza magában a felvidéki magyarság nyelvhasználatának jellegzetességeit, különleges ízt adva az olvasmányélménynek.
Egy antológia esetében gyakran kihívás meghatározni a válogatás szempontjait. A fentiekből is kirajzolódhat, hogy a kötet talán legnagyobb erénye a sokszínűség: nem egy kijelölt irányvonalhoz igazodik, hanem igyekszik minél többet és többfélét mutatni. Találunk benne verset, novellát, regényrészletet, a kínálat meglehetősen széles körű: az intellektuális költészettől a történelmi és misztikus írásokon át a könnyedebb, „hétköznapibb” novellákig, és még sorolhatnánk. Ebből fakadóan olvasók széles rétegét képes megmozgatni, ami egy verses- vagy novelláskönyv esetében is nagy kihívás, a kissé háttérbe szorított antológiák esetében pedig még nagyobb.
Minden fejtegetés ellenére a könyv legfontosabb üzenete talán mégis az, hogy szlovákiai magyar irodalom van, és lesz, ami egy kisebbség szempontjából a létezés tanúbizonysága. Amíg egy ilyen antológiát kezünkbe vehetünk, nincs okunk aggodalomra.
Szlovákiai magyar szép irodalom (szerkesztő: Nagy Erika), SZMÍT, Dunaszerdahely, 2023
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. júliusi számában)
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.