

Mindig örömmel tölt el, amikor különböző sajtótermékek címsorai egyöntetűen magasztaló jelzőkkel hivatkoznak egy elsőfilmes magyar rendező debütálására – méghozzá nem érdemtelenül. Szerencsére nem ritka ez a jelenség, gondoljunk csak olyan közelmúltbeli alkotásokra, mint az előző lapszámban bemutatott Zanox – Kockázatok és mellékhatások, vagy a ma már kultfilmnek számító Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, nem beszélve az Oscar-díjas Saul fiáról. Ezt a sort bővíti Bernáth Szilárd tavaly bemutatott Larry című filmje, amelyről jó pár rangos fesztiváldíj mellett már kimondható, hogy a szélesebb közönség tetszését is elnyerte. Ennek fényében érdekes megjegyezni, hogy Bernáth elmondása szerint tizenkétszer felvételizett sikertelenül a budapesti Filmművészeti Egyetem rendezői szakára.
Ádám (Vilmányi Benett) huszonegy éves és juhászként tengeti magányosan az életét. Utálja a munkáját, a környezetével sincs kibékülve, de leginkább saját magával és a múltjával nem tud szembenézni. Gyermekkora óta dadog, ami még inkább megnehezíti a mindennapjait, s ezt, illetve a benne tobzódó feszültséget csak a rappeléssel tudja valamelyest oldani. Borsodban él újdonsült mostohaanyjával (Szandtner Anna), és az édesapjával, Zoltánnal (Thuróczy Szabolcs), aki rendőr, és közösen szeretne egy farmot nyitni a fiával. „Alkoholista vagyok, de már 1661 napja nem iszom. (...) A feleségemen egyre furcsább tüneteket vettem észre, gyakorlatilag egyre melankolikusabb lett és öngyilkosságot követett el. (...) Rossz apa voltam” – meséli egy vallási felekezet bizonyságtételén. Ádám egy véletlennek köszönhetően megismerkedik egy CsalaDo (önmagát alakítja) nevű rapper sráccal, akivel gyorsan összebarátkoznak, és valamilyen szinten a mentorává is válik. Közösen beneveznek egy online tehetségkutató műsorba, aminek hatására hamar felkapottá válnak és bejutnak a budapesti döntőbe. Ahogy az általa szüntelenül motyogott Édentől Keletre című számának részleteiből egyre többet fed fel a film, úgy a döntőig vezető kaotikus események láncolatán keresztül is egyre inkább megértjük, miért fontos számára az a dal, vagy egyáltalán a zene általi önkifejezés. Ádámnak sokszor még a rappel sem sikerül legyőznie a dadogását, főleg, ha nézők előtt kell fellépnie. Bár édesapja igyekszik, mérgező természete egyre inkább a felszínre tör, miközben Ádám lassacskán otthonra talál új barátai körében.
„Nehéz megszólalni ezután. Engem nagyon felkavart” – jelenti ki az önmagát, mint zsűritagot alakító Borbély Alexandra a mű fináléjában, s valóban, az első perctől kezdve rendkívül nyomasztó hangulat telepszik a nézőre. „Azt szerettem volna, hogy olyan formanyelvet találjunk ki, ami a karakterből jön, és leképezi a zaklatottságot és a dadogást. A dadogás fejben egy tiszta mondat vágya, ami nem jön ki rendesen, roncsolt lesz – ekkor arra gondoltam, hogy csináljunk hosszú beállításokat, és azokat daraboljuk szét – ez lett a dadogó filmnyelv, ami a film legvégén feloldódik” – fejti ki gondolatait a rendező.
Bár sokan csak a borsodi 8m-ként (Eminem önéletrajzi ihletésű rapper filmje) hivatkoznak rá, senki se számítson egy könnyen fogyasztható felemelkedés-történetre. Olcsó energiaitalok, agresszió, töltött cigik, hitelügyintézés, „el kéne menni valamilyen felnőttképzésre”, tetovált szemöldök, csíkok felszippantása a telefon képernyőjéről, „nem fizettek ki Németországban”, csend a konyhaasztalnál, csend hazafelé az autóban, csend séta közben, vér, „huszonnyolc vagyok, hova próbálkozzam?”, nyugdíjasotthon szaga, káromkodás, dugipénz egy befőttesüvegben, omladozó vakolat. Érzékeny, hömpölygő szociodráma, mely a remek szereplőválogatás mellett az ismerős környezet által válik hitelessé.
A keserédes budapesti zárójelenetek közvetlenségének és humorának felszabadító ereje könnyen könnyet csalhat a néző szemébe. A Larry megtekintése után Bereményi Géza szavai jutottak eszembe: „Az a jó film, aminek tudod, hogy mi lesz a vége, de azt nem, hogy hogyan.”
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. júniusi számában)
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.