2022. október 11., 08:35
Mi történik, ha a török életmód olyannyira mérvadó marad Magyarországon, hogy Budapest még a millennium környékén is a kávé-, rózsa- és vízipipadohány-illat bódulatában éli hangos mindennapjait? És ha Konstantinápoly Budapesten (is) van? Ha eljön egy nap, amikor a Nyugat és a Kelet egyszerre csap össze a magyarok ege fölött, és Budapesten egy oszmán-germán félisten szobra jelzi a balsors tökéletes(nek tűnő) beteljesülését?
Ez a felvetés önmagában is izgalmas lehetőségeket kínál, de az az ötletekből, nyelvi megoldásokból frenetikus humorral megépített konstelláció, amelyet számottevő történelmi és kultúrtörténeti tudás birtokában épít Pataki Tamás, egészen parádés.
Az alternatív történelmi regények javarésze egyszerű recept szerint készül: végy egy lezárt periódust vagy jól ismert, sorsfordító történelmi eseményt, és csavarj egyet rajta, hogy gyökeresen megváltozzon a kimenetele. A görögök veszítenek a perzsákkal szemben. A nácik és szövetségeseik megnyerik a II. világháborút. Brit katonák elporolják a törököket és elmarad Konstantinápoly bevétele. Ezek jobbára disztópikus művek vagy sci-fik, de akad néhány olyan is, amely történelmi regényként olvasható. Ennek a nem túl népes irodalomnak integet távolról Pataki Tamás új regénye, és nem azért, mert nem férne oda a legnagyobbak közé, hanem mert nem áll szándékában oda beállni.
Ugyanis teljesen más íze és világa van ennek a „gőzjampec” történelmi handzsáros-partraszállós nemzeti thrillernek, mint bármi másnak, amit ebben a műfajban olvashattunk eddig – főleg magyar szerzőtől, és főleg ilyen bravúros, szép, kimunkált magyarsággal megírtan. Jól megnézhetjük magunkat benne mint nemzet, mint XXI. századi európai polgár, aki nem kevésbé tanácstalan, mint a regényben Hunfalvy Koppány, akinek az események sodrásában az az érzése támad, „mintha vasúti vágányából kizökkent volna az idő rohanó vasmozdonya”. Anélkül, hogy a kelleténél többet elárulnánk erről a több főszereplős, szövevényes, mesteri vonalvezetésű és sodró lendülettel megírt eseményláncokból kibontakozó cselekményről, annyit azért elmondunk: a millennium évében járunk (1896-ban), amikor is a dekadens törökmajmolástól ájultan henyélő Budapest egén – és rögtön utána annak talaján is – fölsejlik a magyar nemzeti tragédia megismétlődésének rémképéből, valamint az akkor még jövőnek számító szocialista osztályharc ideológiájából összegyúrt, „Allah elvtárs” eljövetelét hirdető lidérc, a nemzeti identitás konokságát jóléttel megtörő szulejmarxizmus. És ha Magyarország nem tudja megállítani ezt a ragadós ideológiát, hamarosan nemcsak a Kárpát-medence, hanem az egész világ cukros-mézes valami lesz, vagyis: halva.
A kimunkált nyelvi és szituációs humor, az akkurátus, tökéletesre csiszolt cselekményszövés mondatról mondatra, fejezetről fejezetre zökkenőmentesen és bravúrosan sodorja bele az olvasót az iszlám művészet geometria-központú ábrázolásmódjához hasonló részletgazdagsággal bemutatott események forgatagába (mely olyan, mint e mondat), egészen a hajmeresztő csúcspontig. Amint aztán arra is rájövünk, hogy mindezen eszközök tulajdonképpen a tartalom mögött rejlő példázat kibontását szolgálják, hümmögő csodálattal látjuk be, hogy egy példátlan tehetségű íróval van dolgunk, aki nem csupán kézben tartja a mesterség minden eszközét, hanem képes arra is, hogy a maga szándékai szerint alakítsa, továbbfejlessze azokat. Ezt már első kötetében, a Murokffyban vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt című pikareszk regényében is bizonyította, a másodikban továbbcsiszolta, tehát mindenképp bízhatunk benne, hogy tévedni ezután sem fog.
Pataki Tamás: Elvásik a török félhold. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2021
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. szeptemberi számában)
