Lakatos Fleisz Katalin: A téma otthon hever

Színházi előadást nézni összetett élmény. Sokszor nem tudjuk megmondani, mi gyakorolja ránk a legnagyobb hatást: a színészi játék, a hangok, gesztusok, a díszletek, a mondanivaló vagy ezek kibogozhatatlan összjátéka. A néző, amikor beül az előadásra, élvezi azt, ha meggyőzik, hatások kereszttüzébe kerül.

A Kolozsvári Állami Magyar Színház Szüleink projekt által színre vitt Homemade című előadása közben azért is fogalmazódtak meg bennem ezek a gondolatok, mert a darab különösen felkelti a hatás-meggyőzés kérdéseit. Stúdióelőadás, melyben tíz emberé a színpad, díszlet szinte semmi, minden az egyes emberen múlik. Az arcon, hangon, gesztusokon, mondanivalón. Erős színpadi jelenlét kell hozzá. Mert a monológok, párbeszédek mögötti történeteket kell megsejtetni. Érdekes kettősség: a monológok, magánszámok, párbeszédek, rövid jelenetek  egymásutánisága, ebből ered a töredezettség, viszont a nézőben a töredezettség egésszé rendezése tartja fenn ezt a két és fél órás előadást.  És persze a mondanivaló. A családnál, a családi kapcsolatok témájánál aktuálisabbat keresve sem lehetne találni. És habár a család melege és pokla minden korban időszerű, de manapság talán a legaktuálisabb. Méghozzá azért, mert a családot ma olyan, a fogyasztói társadalomból eredő terhek nyomasztják, hogy az elkerülhetetlen belső konfliktusok rendezésére sokszor már nem marad ereje. A jólét kényszeres reprezentálása, vásárlásban való versenyzés, túlhajszolt szülők, a családi szerepek felborulása, korai szexualitás, a pálya- és párválasztás, az otthonról való elköltözés krízise, eltitkolt múlt, szegénység, leszakadtság, a digitális világhoz való felzárkózás kényszere – ezeket a témákat járta körül a Homemade.  

Az előadásmódot tekintve a monológ és egy-egy hétköznapi családi élethelyzetből vett rövid jelenet váltakozik a darabban. Számomra a monológ akkor volt igazán meggyőző, amikor az előadó a mégoly ötletes, szellemes témába is valami egyéni pluszt vitt bele. Amikor a színészi játék egyenrangúvá vált a mondanivalóval. Ilyen értelemben zseniális volt például az, amikor a „trendi” szülőknek a Facebook-világba való felzárkózását ecsetelte az előadó, de nem is akárhogyan, hanem a kiejtés, hanghordozás alapján egy tipikus kolozsvári „proli” karakterét eljátszva. De emlékezetes pillanatokat adott a túlhajszolt anyákat megszólaltató párbeszéd is, és ennek párhuzamaként a szülőket kritizáló gyerekek szemszöge. Keserű felnőttmesét is hallhattunk, amely a leszakadtság, szegénység legsötétebb mélységéig vitte el a nézőt-hallgatót. 

Szólnunk kell arról, hogy az előadás 2016-ban indult, és az akkor létrejött interaktív előadás nem teljesen azonos a jelenlegi, szabadtérre adaptált változattal. Az előadást megelőzően, 2016 márciusában több mint hetven mélyinterjú készült Erdélyben élő 12 és 19 év közti fiatalokkal, illetve felnőttekkel a szülő–gyermek kapcsolatról. Az interjú fő kérdéseit pszichológusokkal, szociológusokkal, szociális munkásokkal és pedagógusokkal közösen dolgozták ki.  A próbafolyamat júniusban kezdődött, melyet egy Urbán András által vezetett workshop egészített ki augusztusban. Ezt azért is kell megemlítenünk, mert ebben a minőségben az előadás egyfajta látlelet is az erdélyi családok jelenlegi állapotáról. Anélkül, hogy magasabbra értékelném a való életből inspirált, „élet írja” típusú darabokat a fikción alapuló daraboknál, a Homemade annyiban lehet más mégis, hogy párbeszédre indít a család jelenlegi problémáiról. Lehetőséget teremt a sokszor elfojtott tabutémák kibeszélésére. Azt gondolom, az erdélyi családok egy kicsit még sajátosabb helyzetben vannak, mint a magyarországi családok: rengeteg olyan szabályt, elvet, tiltást, tabut hurcolnak magukkal, ami az évszázadok folyamán a biztos tájékozódást szolgálta. Csakhogy a globalizáció és a fogyasztói társadalom Erdélybe is begyűrűzött, és sajátos problémákat, a hagyományos szerepek megterhelését vagy éppen megfordulását hozva magával. Az apa továbbra is ragaszkodik a patriarcha szerepéhez, a gyerek viszont már lázad a patriarcha-apa ellen. Az anya szerepe még mindig a fakanál, de már elnyomottnak érzi magát emiatt. A gyerek alig várja, hogy felnőtt lehessen és kikerüljön a szülői tekintély alól, de közben fél az ismeretlentől, visszavágyik a biztonságot adó szülői fészekbe. Ezért is tartom szerencsésnek ezeket a problémákat interaktív formában feldolgozni, az előadás ezáltal nyitottabb, szabadabb, a körülményektől függően mindig más és más lehet. Jelen szabadtéri előadás a nézőknek is szerepet nyújtott, méghozzá egyfajta pszichodrámához hasonló terápiás szembesítést saját szüleinkkel. Szavakat kínált arra, hogy szüleinkkel szembeni fájdalmunkat és megbocsátásunkat kifejezzük.

Összességében elmondhatjuk, hogy a tíz nagyszerű színész: Albert Csilla, Dimény Áron, Jerovszky Tímea, Kali Andrea, Kántor Melinda, Kicsid Gizella, Laczó Júlia, Marosán Csaba, Molnár Rudolf, Szucher Ágnes igazi színházi pillanatokat teremettek, és egy pillanatig sem hagyták unatkozni a nézőt. Kíváncsian várjuk a következő előadást.