2021. április 25., 08:05
Hiánypótló játék az 1986, amelyben két karaktert irányítva szembesülhetünk az 1986-os világgal, melyben ugyan közel a rendszerváltás, mindebből azonban alig észlelhető valami.
Forrás: 89.edupro.osaarchivum.org
György és Judit
Már az elején gondban voltam, hogy vajon videójátékként vagy interaktív tanóraként kezeljem. Végül előbbi mellett döntöttem. Habár az 1986 szabadulószoba-játékként definiálja magát, irányításra nem igazán különbözik a műfaj többi játékától. Első blikkre engem a Penumbra-trilógiára (nem ideszámítva az első, csákánnyal hadonászós részt), illetve az Amnesiára emlékeztetett. Abban is hasonlítanak, hogy az említett játékokban is fejtörők megoldásával juthatunk tovább.
A játéknak két főhőse van, Judit és György. Judit fiatal, az apja Párizsba emigrált, de azért rendszeresen tartják a kapcsolatot. A lány néha szamizdatcikkeket ír, erősen rendszerellenes. György a párt katonája, újságíró, amit mi sem szemléltet jobban, hogy a csernobili események után ő írja az egyik megnyugtatónak szánt cikket.
A történet leginkább két történelmi esemény köré épül: az egyik a csernobili atomerőmű 1986. április 26-án bekövetkezett katasztrófája, a másik pedig az úgynevezett lánchídi csata. A két szereplő egy gangon él, ráadásul szomszédok is, György pedig Judit nagybátyja.
Mi casa su casa
A lakások. A történet nagy része két, egymás melletti lakásban játszódik. Juditék lakása kissé leharcoltabb, Györgyé pedig szebb és nagyobb is. Ráadásul elég kevés időt töltünk ezeken a helyeken, lévén a játék sem túl hosszú, ráadásul az ott töltött idő nagy része ide-oda rohangálásból áll, ezért én a játék végére sem tudtam tájékozódni a falak között (bár alighanem rossz alany vagyok, mert egy perc alatt elfelejtem egy idegen helyen, melyik ajtón jöttem be). Úgy érzem, ezzel bőven kinyújtottam a játékidőt.
Okítás mindenáron
A projekt holnapján ( 1986 ) a következőket olvashatjuk: „ez a játék különböző szituációkon, szerepeken és eredeti forrásokon keresztül teszi átélhetővé és érthetővé a Kádár-rendszer logikáját, és azt, hogy ez a rendszer milyen dilemmák elé állította a kor embereit. A játék célja, hogy érthetővé tegye, mi is volt a rendszerváltás tétje.”
Forrás: 89.edupro.osaarchivum.org
Az egyelőre fejlesztés alatt álló játék valóban átélhetővé és érthetővé teszi a Kádár-rendszer logikáját. Annyira, hogy gyakorlatilag nincs is választási lehetőségünk. Az elején Judit szerelme (mondjuk ez nem derül ki, bennem pedig csak a gyanú élt), Tamás kopog be az ajtón azzal, hogy csomagot hozott Párizsból, Judit apjától. A csomagban egy levél, parfüm és harisnya van. Tamás már a gangon megkérdezi Juditot (habár suttogva), hogy hogyan áll a szamizdatcikkel, majd a kibontott levélben Judit apja jelzi, hogy a Szabad Európán egy műsorban fogják bemondani kódolva, hova kell leadnia a cikket. Itt egy kicsit agyoncsapták a realitásérzékemet.
Forrás: 89.edupro.osaarchivum.org
A játékban egyébként tényleg megjelenik az, amit én, rendszerváltás után született gondolok a magyarországi szocializmusról, vagy hallottam róla. Asztalon fekvő Levi’s farmer és After Eight csoki, VHK-plakát és Európa Kiadó-koncert, másutt pedig poloskák és lehallgatókészülékek. Az egyes tárgyakat felemelve pedig az általunk irányított karakter valamit hozzáfűz, elősegítve a személyesség érzését, alatta pedig információkat kapunk az akkori időkből. Egy kicsit a
Szomszédok digitálisan felújított, információbuborékokkal ellátott részeire emlékeztetett.
Az egészet meg kell írni
A feladatoknál kezdődtek a gondok, ugyanis a játék könyörtelenül megköveteli a játékos figyelmét. A Szabad Európá-s feladatban minden harmadik számsorra kell figyelni, de a kazetta kétszeri visszatekerése után sem tudtam rájönni, mi a cím, így szégyenszemre megnyitottam a segédletet, és kikerestem.
Többször is kell cikket írnunk a játékban, ezek a feladatok is hasonlóképp épülnek fel, csupán egy verziót fogad el a játék. Az írás összeállítása úgy néz ki, hogy előttünk hevernek nyomtatott cetlik, és azokat kell jó sorrendben összeraknunk. Néha egészen egyértelmű a megoldás, máskor meg nem.
Forrás: 89.edupro.osaarchivum.org
Egy feladatban György poloskákat helyez el szomszédja lakásában. A negyedik végigrohanás után, hogy megtaláljam a virágcserepet, ismét fellapoztam a segédletet, ott ugyanis egész pontosan szerepel, hogy mit és hova kell tenni. Apropó, poloska: Györgynek a belügyminisztérium küld egy elég nagy méretű aktatáskát, nekem meg egyből a szovjet vicc jutott eszembe: „Honnan tudod, hogy a KGB lehallgat? Eggyel több szekrény van a szobában.” Szerencsére kiderül, hogy a poloskák tényleg poloskaméretűek, csak a lehallgatókészülék nagy.
Morál
Mondjuk azzal nem tudtam mit kezdeni, hogy az embereknek nincs arcuk. A projekt még béta verzióban van, így könnyen betudható ennek is: a bennem motoszkáló bölcsész azonban felujjongott, hogy lám, szimbolizálja a rendszert, ahol bárki lehetett besúgó és ellenálló is.
Forrás: 89.edupro.osaarchivum.org
A játék morális kérdések elé is állít: bár a Csernobilról szóló tudósítást nem igazán tudjuk megmásítani, azért kétszer is választhatunk. Az egyik, hogy feladjuk-e Tamást az őt kereső rendőrségnek az Európa Kiadó-koncertje után.
A másik eset kissé kacinfántosabb, ugyanis az egyik fejezetben Györgyöt irányítva poloskákat rakunk Judit lakásába, majd az utolsó fejezetben lehallgatjuk azokat. Itt dönthetünk, hogy mit írunk a jelentésbe. Arról nem is beszélve, hogy az egyik választási lehetőség karakterhű, míg a másik teljesen idegen a szereplőtől. Nehéz feltételeznem, hogy az a propagandista, aki zokszó nélkül poloskázta be az unokahúga lakását, a leadott jelentésben azt fogja írja, Judit nem végez felforgatótevékenységet. Habár a készítők igyekeztek árnyalni György karakterét a szakmai előrelépés lehetőségével, már ha rendesen végzi állampolgári kötelességeit, számomra éppen ez tette idegenszagúvá az egészet: mintha hiányozna az egészből az emberi potenciál. Döntéseink eredménye egyébként a játék végi snittben látszik, amikor írásban összefoglalják a karakterek későbbi, rendszerváltás utáni sorsát.
Judit morális dilemmája továbbá az is, hogy írjon-e kedveskedő cikket az egyetemi KISZ-bizottságnak, engedélyezzék nyugati útját, hogy meglátogathassa édesapját. A poént nem lőném le, azonban ennek alakítására nincs igazán lehetőségünk.
Forrás: 89.edupro.osaarchivum.org
Összességében
Az 1986 hiánypótló alkotás, mely bemutatja az akkori kor milyenségét. Fontos azonban, hogy kár videójátékként nekiülni, mert akkor hiányérzetünk támad a játékkal kapcsolatban. Egyszerűen túl kevés a játékidő ahhoz, hogy a komplex karaktereket és azok fejlődését bemutassák (épp ezért érthetetlen döntés, hogy miért hoznának karakterüktől hűtlen döntéseket). A választás következményeit csak a játék végén ismerjük meg, és nem igazán éreztem azt, hogy a végén lefuttatott szövegnek lenne bármilyen szembesítő volta. Mindennek ellenére hangulatos alkotás az 1986, az információátadásban is elöl jár. Így ami videójátékként kezelve az 1986-ot negatívumnak hat, az oktatóprogramként nézve sokkal pozitívabbá teszi.
