

Tian Er: A halálba tippelt ember. Kocsis Kiadó, Budapest, 2022
Milyen a jó kortárs kínai novella? Ugyanolyan, mint az európai vagy a dél-amerikai, hiszen az emberek – akikről szól – mindenütt egyformák: együttérzők, a háttérben meghúzódók, az árral sodródók, a sorsukat a saját kezükbe vevők, főnökösködők, önfeláldozók, kegyetlenek, gonoszkodók, ügyeskedők, kárörvendők – a körülményeiktől, élettapasztalataiktól, jellemüktől függően.
A címadó novella hőse, Vaksi Liang Shun egy kínai idősek otthonában él, mégpedig „ösztöndíjasként”, hiszen szerény nyugdíja nem elegendő az ellátás költségeire. Egész életében elnyomták, embertársaitól jócskán kapott rúgást, szeretetet, figyelmet annál kevesebbet. Amikor gyengélkedik, és lakótársai szorgalmasan látogatják szerény kis szobájában, komoly felismerésre jut, a vigasztaló, együttérző szavak ellentétes hatást váltanak ki az ágyban fekvőből: azon kezd agyalni, biztosan a kedvességgel, figyelmességgel palástolják, hogy halálos beteg. Miközben a gyengélkedő átadja magát a kételynek, elveszíti az életerejét, kihuny benne az életösztön. Ezért nem fogad látogatót, talpra állítja, s kegyetlen játékot ajánl kártyapartnereinek: bizonyos összeget arra tegyenek fel, ki lesz a következő az otthonban, aki meghal. Az egész pénzt az söpri be, aki eltalálja. Annyira sikeresen tippel, hogy rettegni kezdenek tőle az otthon lakói, s mindenki védelmi pénzt fizet neki, nehogy őt nevezze meg, ne őt tippelje a halálba. Szinte élet-halál ura lesz ez az egész életében a háttérbe szorult, a szürke tömegbe belesimult ember. Végül ez a kegyetlen tippelős játék okozza a halálát is. S miközben a lelke már elindul a nagy útra, visszapillant élettelen, rút testére, és csak arra tud gondolni: létezett a földi világban egy idősek otthona, amely egy rövid időre az ő felségterülete volt.
Egy másik novella hőse, Li Ke nem egy tipikus XXI. századi fiatal: apjához hasonlóan ő is taoista pap lesz, visszatér a szegényes, hegyi falujába a városi egyetemi tanulmányai után. Avatási szertartása estéjén apját halálos baleset éri, ő pedig a búcsúztató ceremónia során rádöbben: nem a jó álláshoz szükséges protekció vagy más életformamodell ismerete híján választotta ezt a hivatást, hanem ez az ő igazi útja, itt van otthon.
Öreg Huang rendőr, nem kis életismerettel rendelkezik, az átlagosnál jobban belelát az emberek lelkébe. Ezért is tudja rács mögé juttatni a kegyetlen taxisgyilkosság elkövetőit. Közben persze a nagy kínai gyárváros, a piti és nagyobb kaliberű bűnözők, a korrupció világába is betekintést ad az 1977-ben született, többszörösen díjazott író.
A piaci galambárus – akinek igencsak rosszul megy az üzlet – el nem tudja képzelni, hogy állandó vevője, egy szelíd tekintetű, vézna tizenéves lány miért vesz tőle annyi madarat. Az olvasó gyorsan megismerkedik a valósággal: az együgyű lány anyja és mostohaapja prostituáltakat futtatnak, és a galambvér akkor kell, ha a kuncsaft a lepedőn jól látható bizonyítékot szeretne, hogy jókora összegért szűz lányt kap. A mostohaapa jó pénzért a kiskorú lányt is kiközvetíti, aki e légyott során olyan súlyos sérüléseket szenved, hogy a mostohaapa és a prostituáltak letartóztatására érkező, az ajtót berúgó rendőrök mentik meg az életét azzal, hogy kórházba szállítják. Persze, ez csak a szimpla történet, ami izgalmassá teszi a novellát, az az érzelmi manipuláció sokféle változatának, a gátlástalanságnak, az ügyeskedésnek, az elferdített igazságnak a hol nyers, szókimondó, hol csak finoman érzékeltetett leírása.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2023. áprilisi számában)
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.