2021. március 03., 06:53
Apokaliptikus világképek, sci-fi-elemek, gótikus hangulatú írások, groteszk humor keveredik a huszonhét éves kárpátaljai Kertész Dávid első kötetében. A szerző merészen nyúl elcsépeltnek tűnő témákhoz, legnagyobb érdeme az, hogy sikerül ezeket teljesen új köntösbe bújtatnia.
A keresztúri vámpír címet viselő kötet három ciklusból áll, ezek címei önmagukban beszédesek: Esküszöm, megtörtént; Ez nem velünk történik; Azt hiszem, meg fog történni. Kis túlzással azt lehet mondani, ebben a fajta szerkezetben aki mesél, az kedélyesen üldögél egy meghitt kocsma asztalánál, előtte egy pohár jóféle borral, hálás hallgatósággal.
Kertész mindjárt az első novellával könyökig rántja olvasóját a sűrűjébe, a Sírrabló egy olyan gótikus felhangú történet, kemény csattanóval, amelynek elolvasásakor az olvasó azt sem tudja, sírjon-e vagy röhögjön. Hogy a sor jól folytatódjon, a Rozsdás patkó novella csak fokozza az előző hatását, a vadnyugaton játszódó történetben, mondhatni, az élet és a halál párbaja zajlik, melyben (hm…) a fény győzedelmeskedik. Az ezt követő, groteszk humorú Máli néni újratemetve írás a kötet egyik csúcspontja, bemutat valamiféle közép-európai valóságot, melyet voltaképpen csak azok értenek és értékelnek, akik itt élnek. Apokaliptikus, a brutalitás és a morbiditás határait súroló világba vezet az Egy ellopott mondat novella, mely egy kihalt faluban játszódik. Következik a Kilencszer kilenc, a kötet talán legjobb írása, melyben a szerző az önmagunk másként való kezelésének gondolatával játszik el, mintegy kívülről tekint önmagára, valamiféle mágikus szürrealizmus keretében.
Kiemelést érdemel a címadó A keresztúri vámpír novella is, amelynek főszereplője vámpírnak hiszi magát, csak éppen ezt senki nem veszi komolyan. Precízen van felépítve a Hiénák, amely egyfajta beszólás is a virtuális társkeresés világában legyeskedő egyéneknek. A felkelő nap háza az ópiumszívók Londonjába vezeti olvasóját, ahol megkeseredett, életunt lord keres kielégülést. Az emberiség mindenek felett már a jövőben történik, ahol földönkívüliek támadják meg bolygónkat – ebben a miliőben mutat rá a szerző a kegyetlenség és a vallás összefüggéseire. A kötetzáró Üdvöz légy, digitális Krisztus! már a mesterséges intelligencia és az újrateremtés gondolatával foglalkozik.
Kertész Dávid | Hiénák
A hiéna dögevő. Tudniillik az oroszlánok, párducok, meg a franc tudja, milyen nagymacskák nem esznek meg mindent a zsákmányból. Ilyenkor jönnek a hiénák, megeszik a zebra seggét, az elefánt ormányát, meg azt, ami még marad.
Közülünk sem lehet mindenki alfa. Abból kell gazdálkodni, ami számunkra megmarad. Mi vagyunk az internet dögevői. Pontosabban én. Pár hónapja határoztam el, hogy én leszek a hiénák falkavezére.
Első lépés: telepítettem a Tindert. Soha nem bíztam a netes társkeresőkben, most sem az volt a célom, hogy becsajozzak. Nem, uram, a célom a bosszú volt.
Kertész Dávid sokoldalú, felkészült szerző, olvasottsága az egyik legnagyobb (és legszebb) erénye. Írásainak ereje abból származik, hogy nem a saját köldökét nézi, mint a mai irodalomban oly sokan, hanem szórakoztatni, meghökkenteni, sőt teremteni akar. Pattogó, lecsupaszított mondatainak, egyelőre a saját hangjukat kereső világainak hangulataiból ki lehet következtetni, hogy a jövőben lesz még dolgunk ezzel a szerzővel. Érzésem szerint valahol a jelenlegi és a klasszikus világ peremén fogja megtalálni azt a hangot, amely csakis rá lesz jellemző.
Kertész Dávid: A keresztúri vámpír. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2020
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. februári számában)
