

Az írások nyelvezete szikár, csaknem száraz, olykor szókimondó, mégis csillogó. Ebben a könyvben sokkal fontosabb a hangulatteremtés, mint a nagy bölcsességek megfogalmazása; a novellák, bár nem azonosak bennük a szereplők, csaknem összeolvadnak egységes egésszé. Az író csupán az egész töredékeit mutatja be, az összkép kitalálását, összerakását az olvasójára bízza, így alkotva meg egy olyan novelláskötetet, amelyet akár regényként is lehet olvasni.
Bár itt-ott felfedezhető a mágikus realizmus, Márquez hatása (főként a Milu novellában), az írásokat inkább a borús realizmus jellemzi. Képzőművész élettársak (Leordina) kapnak rá a pénz ízére olyannyira, hogy egyikük csalásért végül a börtönben végezi – ugyanakkor egyfajta szerepcsere is lejátszódik köztük, mintha egymás helyét vennék át. Fontos megjegyezni, a karakterek többsége – úgy tűnik – kiegészítője egymásnak, mintha ugyanazt a nagy történetet olvasnánk több szempontból. Talán ezt a célt szolgálja az ikrek jelenléte a Hekk írásban is, és az egyes szám első személy is: nevezetesen az összefonódást. A kötetzáró novellában (Rebi) vélhetően az atombomba ledobására is sor kerül, a hangulat mégsem apokaliptikus, inkább a karakterek egy máshoz való viszonyulását tárgyalja a szerző rendkívül tömören.
A történetek majdnem minden esetben az olykor homályos, máskor explicit, sőt gyakran eszközszerű emberi kapcsolatokat tárják fel, legyen az szerelmi, szeretői, alkalmazotti, besúgói, főnöki, bűnözői.
Sehol – mert mindez nem történik sehol sem. Bár a felbukkanó földrajzi nevek utalnak olykor egy-egy helységre, határvidékre, az író konkrét kapaszkodót nem kínál. Annál inkább nyújt kitalált neveket, tájakat, erdőket, bányát, börtönt. Bodor Ádám képzeletbeli világa mégis itt gyökerezik valahol egy többé-kevésbé magyar valóságban, de legfőképpen az olvasó érzéseiben és világában.
Bodor Ádám: Sehol. Magvető Kiadó, 2019
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2019. szeptemberi számában)
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.