

A Mandola története darabokra tört, pikareszk kereső-regény, melyen átszalad a szerelem és az aggódás, a keresés, a megmagyarázhatatlan, némiképpen a mágikus realizmus is. A szerző emléket állít benne Krúdy Gyulának (csillogó, elképesztően mély író, kinek munkásságát valójában a halála után ismerték el, Márai Sándor nagyra tartotta, szuperlatívuszokban beszélt róla, Szindbád hazamegy címmel regényt is írt róla) és egy kevésbé ismert orvos-írónak, Bólya Péternek, akit az olvasói siker ellenére a kritika meglehetősen elhanyagolt – merész párhuzamos szál! Egy főiskolás lány, Mandola 1995-ben rejtélyes körülmények között eltűnik, mint hópehely a nyári kánikulában. Barátját, P.-t nem hagyja nyugodni a dolog, két évtizednél is tovább keresi a lányt. Történik mindez nagyjából 1995 és 2019 között: az idősíkokat a szerző összetörte, a történetek nem kronológiai sorrendben követik egymást, de ez csöppet sem zavaró, mi több, egyenesen érdekes.
Bene Zoltán mestere a szakmának, mondatait, sokrétű, nagy tárgyi tudását jól használja, az olykori ismétlések ellenére (melyek viszont kellenek a történet megértéséhez) a regény határozottan élvezetes. Itt-ott Murakami Haruki hatását véltem felfedezni (mások mellett), neki vannak ilyen csavaros történetei.
A karakterek nem túldolgozottak – amúgy az egész művet egyfajta egyszerűség jellemzi, mintha a szerzőnek az lett volna a szándéka, hogy meglehetősen lecsupaszított történetet tálaljon az olvasó elé. Emiatt regénye akár egyfajta kísérleti műnek is érzékelhető.


Üdítően kellemes olvasmány a Sarki fény is. Egyik legtetszetősebb tulajdonsága, hogy a történetének van eleje, közepe, vége. Érződik, a szerző nem elégszik meg az olcsó megoldásokkal, nem is trükközik, hanem becsülettel ír. Regénye ugyancsak sajátos írás: tudományos fantasztikum, történik a sarkkörön, a XXI. századi Habsburg Monarchia ideje alatt. Párhuzamos történelem a javából, melyben az olvasó éppúgy találkozik Fekete Vince kézdivásárhelyi költővel, miként a kis ideig betiltott, ám mind a mai napig nem szívesen fogadott József Attilával, sőt a megtűrt Ady Endrével (persze abban a világban megtűrt). Főhősünk édesapja rájön, valójában a Német Birodalom irányítja (enyhe túlzással) a titkosszolgálatokon keresztül majdnem az egész világ sorsát. Felfedezését írásban rögzíti, annak végén vaskos ügynöklista található. Ezt fedezi fel hősünk, és máris indul a kalamajka, a szerelem, a fagyoskodás. Kultúrában élő ember, akit kinyírni nem mernek (ki tudja, nem teszi-e közzé az ügynöklistát?), ezért a Ferenc József-földre száműzik, ahol egybefolyik a nappal és az éjszaka, és szerelme is titkosszolgálati ügynök.
Bene könnyed, mégis alapos írásmódja ugyancsak élvezetes. Elég teret ad ahhoz, hogy az olvasó továbbgondolja a történetet: mi lett volna, ha Ferenc Ferdinánd túlél, nem tör ki a világháború, a monarchia mind a mai napig létezne stb. Érdekes kérdés, melyet azért így vagy úgy ugyan megválaszolt a történelem; mindenesetre ebben a könyvben nagyon is helye van. A fantázia jól sikerült remeke e mű, mely rövidsége ellenére bőséges élvezettel látja el olvasóját. Az itt részben ismertetett történetnél persze jóval több van a könyvben, a jó tollú szerző ugyancsak érzékletesen ábrázolja a sarkvidéket, az ottani életet, az egyhangúságot, az emberi bezártságot, s egy olyan birodalmat, amely látszólag megtűr, de valójában ellehetetlenít, megtör, és ezért végtelenül embertelen.
Bene Zoltán művei, melyekben könnyedén keveredik a bölcselet, a derűs humor, a tárgyi tudás, a történet, a mesélés, melyekben nyoma sincs erőlködésnek, egyszerre szórakoztatók és elgondolkodtatók. Azon szerzők közé tartozik, akik még fognak hallatni magukról, ezért érdemes odafigyelni rájuk.
Bene Zoltán: Mandola története. Irodalmi Jelen Könyvek, Budapest, 2021
Bene Zoltán: Sarki fény. Orpheusz Kiadó, Budapest, 2021
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. augusztusi számában)
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.