2022. február 16., 09:55
A Székelyudvarhelyen élő Bálint Tamás költő legutóbb 2017-ben jelentkezett kötettel, amely a Hibalista címet viseli. A 2021 végén megjelent, hexameterben írt Szennyes – melyet a szerző kiseposzként határoz meg – döbbenetes, felkavaró mű, melyben benne van a mindenféle nyomorúságban szenvedők vesszőfutása, sorstragédiája.
A történet röviden: Ágnesnek tulajdon testvérétől születik gyermeke. Az állandóan gyengélkedő csecsemő kivizsgálásakor derül fény erre, s hiába a mentség, hogy férjének és neki nem volt tudomása e legszorosabb vérségi kapcsolatról, rövidesen minden tragédiába fordul.
Miközben a görög végzetdráma (azaz olyan tragédia, amelyben a hős bukását a sors által előre meghatározott események idézik elő) sémáját használja, Bálint Tamás valósága teljesen „magyaros”. Talán nem véletlenül, hiszen Arany János Ágnes asszony balladájában is történik valami szörnyű, sejtelmes, borzalmas árulás, melyért így vagy úgy a Sors a hibás. Az sem lehet véletlen, hogy a Szennyes főszereplőjének szintén Ágnes a neve.
Valójában minden tűzeset, halál, gyász egyforma. Egyediségüket(?) az adja, ahogyan azt megéli az elszenvedője – neki mit sem számít, hogy fájdalma nem egyedi, nem eredeti, és ő csak elszenvedője a sorscsapásnak. Sokan héroszként mutatják be azokat, akik elviselik a fájdalmat: nem azok, az esetek jókora többségében szerencsétlen emberek. És a hősök sem születnek, mindig csak utólag lesznek azokká, általában borzalmas véget érve. Bálint hőse egy olyan tragikum önkéntelen részese, ami a teljes megsemmisüléshez vezet.
A Szennyes pszeudo-szociológiai mű, de a számkivetettség, a babona, az érzelmi fejlettség kérdésköre is megjelenik benne. Szembe kell nézni azzal a ténynyel, hogy vannak helyzetek, emberek, vidékek, ahová nem jut el a megvilágosodás sugara, amely a beidegződött szokások vasfogát ki tudná kezdeni.
Mit tehet maga a társadalom egy ilyen esettel? A válasz kézenfekvő lenne: sok türelemmel kezelje. Ám a közelmúltban döbbenetes statisztikák láttak napvilágot a családon belüli nemi érintkezésről, legyen az erőszak vagy bármi. Ennek fényében a szerző könyve valójában még felkavaróbb, ütősebb, úgy, hogy talán ő maga nem is annak szánta. Adott tehát a nyugtalanító kérdés: milyen érzelmeket vált ki az olvasóból ez a téma, melynek létezése tagadhatatlan? A válasz egyéntől függ, és csak remélni lehet, hogy nem olyat, mint amit a falu népe tesz Ágnessel.
Ágnes sorsa a nyomtalan elmúlás. Annak idején a fáraók saját lányukat vették el, így biztosítva az isteni mivolt, mag fennmaradását, ami által szörnyszülöttek hada született, akik vagy mindjárt születésükkor haltak meg, vagy nem sokra rá, mindenesetre roppant kevés élte meg az uralkodói kort. Az a világ elmúlt, a szörnyű szokás vele együtt – talán csak azért, hogy újjászülessen egy-egy nyugtalanító, sok kérdést felvető könyvben, mint amilyen Bálint Tamás Szennyese is.
Szólnunk kell még az illusztrációkról is, melyek szervesen kiegészítik a szöveget. Nagy Sándor Zoltán remek munkát végzett, képregényszerű, mégis erősen metaforikus rajzai sokat hozzátesznek a kiseposzhoz.
Bálint Tamás: Szennyes. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2021
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. februári számában)
