

Szereplői értelmet, megnyugvást, a magányból való kiutat, a jót és bizonyosságot kereső (ahogy azt a könyv mottójául választott Hermész Triszmegisztosz- és József Attila-idézet is sejteti), káromkodó és imádkozó emberek.
Hogy miért olvas az ember? Azért, mert ha nem tenné, eltűnnének a könyvek, mondja Miklóssi Szabó könyvtolvaja a szerző újonnan megjelent, Gyémántmozaik című novelláskötetének első írásában.
És máris egy robogó vonaton találjuk magunkat, utazunk, megyünk az éjszakában, jelenen, jövőn, múlton is túl. Belealszunk a zakatolásba. Álmok törnek ránk. Kegyetlen szeretőnk faládába zár. Ropog a hó, medve jön felénk, karján kisgyerek. Bűntudat. És újra a könyvek bizonytalansága. Halott lapok. Verseket írunk, és zacskóba kötjük a kutyakölyköket. Jezsuha, ó Jezsuha. Bontják a házat. Fekete vasgolyó veri a falat. Feltámadunk. Emberek jönnek a nem volt időből, helyet akarnak cserélni velünk. És minden kezdődik újra.
Hogy mi az, ami mindezt összetartja? Talán Buddha gyémánthálója, amelynek darabjait a könyv címe is megidézi. Vagy az, hogy akarva-akaratlanul mindannyian ugyanannak a történetnek vagyunk a szereplői. Ebben a könyvben mindkét állítás igaz, vagy igaz lehet, ahogy azt Vida Gábor, a könyv szerkesztője megfogalmazza: „annyiban igaz csak, amennyiben elhiszi és el tudja hitetni történeteit, de ne feledjük, a hatás az a valami, amiben megnyilatkozik az, ami nem valami, hanem valami más”.
Továbbgondolva a könyv szerkesztőjének mondatát, egy jó novelláskötet (de akár egy regény, verseskötet stb.) több, mint a novellák összessége, mert túlmutat önmagán. Ha ezt a meghatározást elfogadjuk minőségi ismérvnek (és miért ne tennénk?), akkor bátran kijelenthetjük, hogy Miklóssi Szabó Istvánnak ez bravúrosan sikerült, könyve az önmagukon túlmutató művek sorába tartozik.
Olvassák, ne hagyják eltűnni a könyveket!
Miklóssi Szabó István: Gyémántmozaik, Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely, 2021
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. novemberi számában)
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.