

Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A megkopott történelmi emlékezet ugyanis még inkább hajlamos a felejtésre, ráadásul kórságosan és gyorsan – ilyen értelemben a helyi közösségi emlékezetkultúrát is megmozgató, háromszáz oldalas kiadvány mindenképpen több, mint „szerény krónika”, ahogyan szerzője írja. Gaál Lajos jelzi, hogy „sorai újságcikkek, folyóiratok, idős és fiatal cserkészek elbeszélései, valamint személyes élmények alapján íródtak meg”, mégis többet, pontosabban többletet is odaemel a helyi történelem képzeletbeli filmjének kiszínezett kockái közé. Hiszen fotótörténeti szempontból sem elhanyagolható az az izgalmas vizuális forrásanyag, amely a szöveg kiegészítője és „láttatója” mellesleg.
„Mellesleg”, hiszen sok kutató számára az írott forrásanyag mellett a képi megjelenítés, a regionális, jelen esetben a cserkészmozgalmi történelem vizuális adatbázisa, illetve annak gyűjtése és bemutatása marginális, kevésbé fontos. Azonban manapság éppen azt tapasztaljuk, hogy a képi emlékezet, a fotótörténelem egyre inkább helyet és rangot kér magának a „nagy történelem” mellett a mikrotörténelem nagypolcán, ahogyan a lokálpatrióta olvasó szívében is.
A kötet szerzője, jegyezzük meg, adósságot is törleszt: szülővárosának egy eddig, noha ismert, de nem ilyen részletességgel kiszínezett történetét igyekszik méltó módon bemutatni. Jó sorvezető mellett haladva állít szép és hiteles emléket Rimaszombat cserkészeinek – ahogyan a kiadványban jelzik is –, ebben két fő célt követve: „emléket állítani az egykori cserkészet nagyjainak és inspirációként szolgálni az utánunk jövő cserkészgeneráció számára”. Emlékezni és emlékeztetve nevelni – ezt a sokszor elhangzott vezérelvet, megfűszerezve a helyi történelem sajátos ízével példásan teljesíti is a krónika, hiszen, ahogyan Gaál megjegyzi, „a háború előtti nagy cserkészgeneráció mindenképpen megérdemli, hogy megemlékezzünk tetteikről, történeteikről. Egy nemzedék sorsa és útkeresése rejlik bennük. Az önfeláldozóan véghezvitt nemes cselekedetek – legyenek azok mindennapiak vagy heroikus nagy tettek – példaképül szolgálnak az utánuk jövő generációk számára.”
A kiadvány méltán odaillő minden rimaszombati, gömöri és felvidéki magyar ember könyvespolcára.
Gaál Lajos: A cserkészliliom peremvidéki szirmai, Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, 2023
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. októberi számában)
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.