A szerelem, a férfi-nő kapcsolat kimeríthetetlen, örök téma. Nem véletlen, hisz az emberi lét meghatározó eleme, mozgatórugója. A nő kedvében járni, felcsigázni az érdeklődését, kivívni a figyelmét, elnyerni a szerelmét – igazi kihívás. Egy nő kegyeiért küzdve nemegyszer fordultak szembe egymással férfiak, robbantak fel barátságok, de kezdődtek háborúk is – talán elég, ha a homéroszi történetre, a spártai Heléna elrablására, megszöktetésére gondolunk, ami Trója pusztulásához vezetett. De hivatkozhatunk Mel Gibson kitűnő filmjében, „A rettenthetetlen”-ben megörökített esetre is, amelyben Sir William Wallace, a skót felkelő, szerelme halálát bosszulta meg.
Nem csak az irodalom, a történelem, a művészetek adnak teret a témának. A legpuritánabb hétköznapok is a nők körül forognak. Egy asszonyi zsörtölődéssel induló reggel rányomja a bélyegét a hangulatunkra. A mindent megnyomorító féltés és féltékenység éppúgy rátelepszik létünkre, mint a beteljesült szerelem. A boldogság érzete – váltsa ki ezt egy bájos mosoly, egy érzéki mozdulat, egy fülbe súgott szó, egy szerelmes üzenet, vagy éppen egy átszeretkezett, boldog éjszaka – megadja az alaphangját az egész napunknak.
A nőhöz persze türelem kell. Mindennap újra meg kell hódítani. Nem egyszerű feladat. Erre mutat rá Varga Melinda is, aki egy olyan verses kézikönyvvel kedveskedik nekünk, férfiaknak, amelyben útmutatást, kezelési tanácsot ad a női nemhez. Mindezt asztrológiai köntösbe bújtatva, csillagjegyekre méretezve.
A 12 csillagjegy női archetípusait rajzolja meg mitológiai utalásokba öltöztetve.
Anélkül, hogy lelőnénk az összes poént, néhány finom, apró árnyalatra hívnánk fel az érdeklődő olvasó figyelmét.
A mindent bekebelező, magáénak akaró Kos bemutatásával nyílik ki az asztrológiai tér. Őt „Zeusz és Héra bosszúból nemzette világra, / tűzvirág nyílik bőrén, / öle Vezúv”. Igazi kihívásként ábrázolja ezt a típust a költő, aki csak a bátraknak való, akik bírják a teljesítménykényszert.
A kizárólagosságra törekvés sokaknak sajátja, de leginkább mégis a Bika jellemzője, aki „csak egyet képes szeretni, / birtokol, trófeája vagy, / ragaszkodik hozzád, / még akkor is, ha már / kiszerettél belőle”, és elpusztít, ha a félrelépés gyanúja ébred benne.
Hasonló mentalitás figyelhető meg az Oroszlánnál is, aki birtokolni akar, és nincs menekvés előle – inkább elpusztítja áldozatát, semmint másoknak átengedje: „kígyónyelvet érzel a szájadban, mikor csókol, / ha szökni próbálsz, vagy becsmérled kagylója ízét, / nyakad köré tekeredik, puszta kézzel fojt meg, / ha jól szeretsz, akkor sincs menekvésed, / mérgét csöpögteti ajkadra, hogy sose feledd el”.
Az Ikrek alkalmazkodni próbál, de az olcsó színjátékot is beveti, ha kell: „virágja kelyhét ujjaival kinyitja, /… hátha méz csurog belőle, / de oly száraz, mint a Szahara homokja”. Egymástól távol álló, egymásnak ellentmondó állapotokat is képes előidézni: „gyakran tart egyszerre két szeretőt”, de „nem a vére hajtja, inkább a kíváncsiság”. Fontos számára a szellem, az értelem.
A Rák ezzel szemben félredob mindent: „ha szerethet, / nincs dolga a rációval, / untatja, mi szív nélküli, hűvös”.
A legnagyobb trófeagyűjtő azonban a Skorpió és a Nyilas. Az előbbi „pajzán, szexre éhes, / a legszebb hím neki jár. / miután levadászta, / birtokolja, uralja”. Ráadásul kikapós is – gyakran félrekacsint – ezért hangzik el a jószándákú tanács: „sose kérdezősködj, / ha férfiak illatát / hozza haza”.
A Nyilas pedig „úgy szeret, akár a vadlovak /… / öle nem eresz el, / míg utolsó cseppig / ki nem csavart”. De a Halak is tele van a testi örömök iránti vággyal, „kagylója napi törődést igényel”.
Másféle kihívást jelent a combjait összezárva tartó Szűz, akitől „egyéjszakás kalandot (…) hiába vársz, / aszkéta lénye irtózik a csapongástól”, és a Mérleg, aki „az állati ösztönt, a szélsőséget megveti, / a férfi tartóztassa meg magát, / legyen gavallér, ha nőjének akarja”. A hosszú ostrom persze majd meghozza gyümölcsét, de csak a legkitartóbbak számára.
Az érzelgős-kislányos álmok korából a Bak hamar kinő, ő távlatokban gondolkodik, férjet keres. Ezért sokan „törtetőnek mondják, önzőnek, számítónak / ki nem tud szabadon, lengén ölelni”, pedig nagyon is ott ég benne az elfojtott vágy, „szeretne olvadni vajként karodban”, de a ráció felülírja az érzelmeket.
Varga Melinda asztrológiai kitekintése alapján a legkiegyensúlyozottabb csillagjegy talán a Vízöntő, aki „otthonosan mozog a végletek között”, de az önzés benne is burjánzik: „nem boldog egy férfival, / ínyenc, mindent megkóstolna”, s mindemellett „megveti a buta és korlátolt szeretőt”.
„Cherchez la femme!” (Keresd a nőt!) – tartja a régi francia mondás – utalva a felvezetésben már említett tételre, miszerint életünk maghatározói, a körülöttünk zajló történések mozgatórugói a gyengébbik nem képviselői. A bennük izzó parázs lobbant lángokat a férfiakban. Persze a szerelmi vágy nem mindig jut el a beteljesülésig, gyakran okoz csalódásokat, kudarcélményeket, tragédiákat. Nem egyszer „átkozott gyötrelem”-ként éljük meg. Ezt a témát kerekíti ki sok-sok árnyalattal körítve izgalmas versgyűjteménnyé Varga Melinda.
Fizikai valóságában is szemet gyönyörködtető kötetet kap kézhez az olvasó – a bámulatosan lenyűgöző illusztrációkat Szekáry Zsuzsanna képzőművész készítette. Varga Melinda pedig érzéki képekben állította egymás mellé a különböző csillagjegyek mitológiai múlttal terhelt alakjait, a belőlük képződött nőt. Valóságtartalommal ruházta fel, néhol vonzó és pompázatos jellemzést aggatva a csillagjegyben testet öltő nőalakra, máskor pedig riasztó tárgyilagossággal tiporja össze a fölépített szépet. Így jelenik meg például a sokunk által ismert pletykás, mindent kibeszélő, selejtes asszonyi lény is, akiben: „nem áll meg (…) a szó, / titkodat továbbadja” (ikrek). Mert nincs tisztán szép és jó. Mindennek van árnyéka is.
Varga Melinda: Tizenkét kagyló (Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest – 2021)
