A mindennapok élményei adják Kelemen Erzsébet új novelláskötetének alapanyagát. A megélt történetek, emlékképek nemegyszer bennünk rekednek – vagy perifériára kerülnek, elbomlanak –, ha nincs, ami felszínre hozza őket. Kelemen Erzsébet azonban együtt él ezekkel a történetekkel, s rendre adódnak olyan szituációk, amik arra ösztönözik, hogy elmondja, megossza, kibeszélje az őt feszítő gondolatokat. Írásaiban múlttöredékeket (személyes és családi emlékeket) és jelenkori eseményeket, érzeteket, jelenségeket emel irodalmi szintre – párhuzamot vonva a jelen és a múlt mozzanatai között.
A gyűjtemény négy ciklusa egyfajta tematizáltságot is takar. Az első szakasz novelláiban (Édesegyetlenek) a szeretett édesanya emlékét örökíti meg Kelemen Erzsébet. „Az anyák sohasem halnak meg” – sugallja a kötet nyitó elbeszélése. Írásai azt a mérhetetlen szeretetet igyekeznek megfogalmazni, ami kettőjük kapcsolatát jellemezte. „Mindig eszembe jutsz” – vallja be a szerző, s ezt támasztják alá a ciklus további darabjai, amelyekben hol a messzi múltba révedve – a vallásüldözés áldozatává váló anya sorsán keresztül – érzékelteti az 50-es évek korhangulatát, hol a jelenkorba ágyazva fejti ki az anyához kötődő emlékeket idéző mondanivalóját.
A kommunista hatalom diszkriminatív hozzáállása a hitbeli meggyőződéshez a szerző gyerekkorára is rányomta bélyegét, s ez a kötet több írásában hangsúlyt kap. Felnőtt és gyermek egyaránt ki volt téve a megaláztatásnak, amely nem csupán a hatalom gyakorlói irányából érte őket, hanem a kollégák, tanárok, diáktársak irányából is – hisz a rendszer szabad prédává tette a vallásosságukat nyíltan vállalókat. Gúnyolhatták, sértegethették, megszégyeníthették őket – pusztán azért, mert templomba járók voltak, vagy egyházi esküvőt terveztek maguknak. Kelemen Erzsébet írásaiban rendkívül plasztikusan ábrázolja ezt a korszellemet, s ennek a hétköznapok magatartására gyakorolt hatását.
Úgy villannak fel ezek az emlékek, mintha képzeletbeli fényképalbumot lapozgatna. Misztikus sejtelmek, sorsszerűségre utaló motívumok is áthatják ezeket a munkákat (Álomüzenetek). Máskor pedig álmok és valóságtöredékek keverednek. Látomásokat, csodákat örökít meg (Harmonikahang), amelyek látszólag jelentéktelen köznapi történetekhez kötődnek, valójában azonban a kitörölhetetlen szeretetnek emelnek templomot. Ennek egyik legszívszorítóbb példája, amikor a nagymama ötven év után végre viszontlátja Amerikába kivándorolt testvérét. Kiderül, hogy a könnyezve ölelés és a szerető ragaszkodás képes egy félévszázadnyi hiányt is pótolni.
Kelemen Erzsébet azonban ebben a gyűjteményben nem csupán nagyívű novellákat tesz közzé, hanem rövid szösszeneteket (amolyan Örkény-típusú egyperceseket) is, amelyek közt abszurdba, groteszkbe hajló történetek és valóságábrázoló pillanatképek egyaránt akadnak. Az utóbbiak közé tartoznak a közelmúlt mindennapjait gyökeresen megváltoztató, világjárványos időket megidéző alkotások. De ezekkel is – miként a leuveni kávézóban elkavargatott cukorral – „a világ keserűségét” igyekszik feloldani.
A „lélek edzését” is szolgálják ezek a munkák. Több novella is tragikus pillanatokat idéz meg. A kötet címadó elbeszélése (Alabástromszínű falak) az érettségi helyett egy kemoterápiás kezelésre váró fiú életébe enged villanásnyi bepillantást. Több műben is felbukkan a megálmodott tragédia motívuma (Covid–19, Légi baleset), ahol a gondviselés közbenjárása oldja fel a kikerülhetetlennek látszó helyzetet, s ezzel emeli lélek- és hiterősítő szintre ezeket az írásokat.
A kötet egyik legdrámaibb alkotása egy premierre készülő színésznő története, aki a próbákon a darabbal párhuzamosan saját sorsát, férje tragikus halálát, a döntéskényszer elöli menekülés lehetetlen voltát éli meg (Premier előtt). De hasonlóan mély érzelmeket megmozgató írás az elhurcoltak szégyenét, a kényszermunkatáborok brutális kegyetlenkedéseit feltáró Gulág című munka is.
Napjaink rideg, eldurvuló, elembertelenedő, hagyományaiból kivetkőzött világa számára fontos példákat tár Kelemen Erzsébet az olvasó elé. Mivel az író egyben pedagógus is, a mindennapokban több irányból is (diák, szülő, munkatárs) szembesül a modern kor emberére nehezedő nyomással. Világosan látja az új nemzedék felett eluralkodó anyagiasság és pénzhajszolás végzetszerű szerepét, a technika elidegenítő hatását, a humánum sorvadását. Írásai olyan velünk élő jelenségekkel szembesítik az olvasót, amelyek talán nem csupán elborzasztanak, hanem egyfajta ráébredést, változtatási szándékot is kiváltanak.
A történetek „az élet él és élni akar” irányába igyekeznek kalauzolni az olvasót. Nem véletlen, hogy a külhonban megszülető két hónapos kisunoka meglátogatását megörökítő alkotások alkotják a kötet záró szakaszát (Anna-novellák). S lám, a sorsszerűség és a hit példázata itt is megjelenik, hiszen az eseményre külön fényt emel a Krisztus-várás, a karácsony közeledte. S a föltett kérdésre („vajon kellőképpen él-e a világ a keresztek által kivirágzó kegyelemmel?”) a szerző az utolsó mű tanulságos zárásával meg is adja a választ: a repülőtér hivatali adminisztrációjában tevékenykedő szigorú rendőrnő arca is felderül, amikor a külföldi utazás indokaként az unokalátogatás hangzik el, és nagylelkűen nem rendel el karantént az utas számára. A szeretet, az érzékenység tehát a merev szabályokat is felülírhatja.
A kötet műfajilag is sokféleséget mutat. Mint azt Bertha Zoltán irodalomtörténész a könyv előszavában kifejti, „A rövid történettől az áradó elbeszélésig, a tárcanovellától az esszészerű helyzetrajzig, a villanásnyi glosszától (a sűrítés műformai törekvésében az örkényi egypercesekhez hasonlítható miniatűr karcolattól) a hangulatos életképig megannyi elbeszélő műfajban megnyilatkozó prózai alkotásai megragadó sokszínűséggel vetítik elénk az elmúlt évszázad és a jelenkor temérdek sors- és gondtapasztalatát.”
Sokféleséget tükröző, izgalmas írások ezek – egy mindvégig a szeretet nyelvén beszélő alkotó tollából. Kelemen Erzsébet prózáiba olykor beszökik a költő is, ami – az apától örökölt harmonikához hasonlóan szinte dallamot adva – színezi tovább az elbeszélések hangulatát.
A könyvet (a borítót és a belíveket is) Bajcsy Lajos konkrét novellákhoz kapcsolódó rajzai díszítik – remek vizuális hátteret teremtve az olvasnivalóhoz.
Kelemen Erzsébet: Alabástromszínű falak (Püski Kiadó, Budapest – 2022)
