

Petőcz András legújabb, A látogatás emléke című kötete egy személyes hangvételű, több ciklusból álló nagyvárosi napló. A kötet alaphangulatát a prológusnak is beillő A folyó felett, a magasban című vers adja meg, melyben a költő az éjszaka közepén lakása ablakából vizslatja a várost s a Dunát, miközben a folyó mindent elsodró lendületéről, elemi erejéről mereng.
„Hajnal van, / ébred a város, / reményteli mindez, / vagy halálos?” A kötet első ciklusában (A semuri fiú) a költő saját szemszögén és belső érzésein keresztül láttatja a nagyvárosi mindennapokat. Nyugtalan, mégis reményteli hajnalok és átdolgozott, olykor álmatlan éjszakák, amikor az embert nem hagyják nyugodni az emlékek. S a kettő közt a költő felébred, jár-kel a nagyváros utcáin, figyeli az embereket, a hömpölygő sokaságot. Közben látásmódját áthatják az emlékek s a régmúlt idők minduntalan kísértő szellemei.
„Elmondom ezt neked. Ha nem unod. / Minden arró l szó l, hogy minduntalan futok / valami után.” Petőcz András stílusa világos és tiszta, mellőzi a kellemkedést és in medias res mesél az olvasónak. Mesél a mindennapok sodrásában élő emberről, aki olyan, mint a forgalmas körutak közt megbúvó szűk kis utcák. Mesél gondolatairól, aggályairól s kételyeiről. Élmények, sorsfordító találkozások, a költő számára fontos mozzanatok, események és személyek tűnnek fel előttünk a verseket olvasva.
„Nem akarom tudni a hiányod. / Az is a te hibád, hogy fáj.” Petőcz András a kötetet „Arthurnak, Paulnak és a többieknek” ajánlja, a második és harmadik ciklusban pedig megelevenednek előttünk a világirodalom és a kultúra nagyjai, a költő példaképei. A Testemlék ciklusban betekintést nyerünk a két szimbolista költő, Arthur Rimbaud és Paul Verlaine képzeletbeli levelezésébe. A szerelem és a vágyakozás motívuma aztán tovább folytatódik a Bűnben ciklusban, amelynek középpontjában a görög mitológiából ismert szobrász, Pygmalion és az ő gondolatai állnak.
„Jó volna megint, de nem is tudom, / valahogy minden annyira más már”
A vizuális költészetben is jelentős Petőcz András sok mindent megélt már, gazdag munkássággal és élettapasztalattal bír. A kötet utolsó (Azt hiszem) ciklusában aztán visszatérünk a személyes hangvételhez, a költő ismét mesél. A megannyi látogatásról, amelyeknek emléke éjszaka ébren tartja, hajnalok hajnalán felébreszti, s amely arra ösztönzi őt, hogy továbbra is írjon, s mesélje el, milyen is a világ: mi változott és mi maradt belőle.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. novemberi számában)
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.