

Év elején jelent meg Fellinger Károly legújabb, Bumeráng című verseskötete, mely lényegében egy dupla évfordulót hivatott ünnepelni. Ez a költő 60. verseskötete, amelynek apropója egyben 60. születésnapja is. Az ember ennyi idős korára már annyi mindent látott, s olyan élettapasztalattal bír, hogy olykor nehéz azt szavakba önteni, költői képekbe csomagolni. Fellinger Károly pedig feltehetően úgy gondolta, nem is kell bevonni mázzal azt, ami megtörtént, s ami nyilvánvaló. Ez a dolog pedig maga az élet.
„arra is emlékszik, amire senki, nem jár a fellegekben álmodozva”
Több mint 100 mű található a kötetben, amelyek nincsenek külön ciklusokba rendezve, ennélfogva a Mandarin egy tökéletes nyitóvers. Nem csupán megteremti a kötet alapvető, kissé keserédes, naturalista alaphangulatát, hanem erős kezdés is egyben. A gyümölcs régmúlt időket megidéző metaforája, s a tény, hogy azelőtt milyen értékkel bírt, ma pedig már szinte „rárohad az eladóra”, tökéletesen tükrözik társadalmunk alapvető problémáit. Minden eladó, bármi kapható, mégsincs szinte semminek értéke.
„Mert faltól számítódik a szabadság, a lehetőség póráz a nyakamon”
Egyedül az idő drága, s Fellinger Károly meglepő, olykor egészen megdöbbentő őszinteséggel mesél élete történéseiről, az elmúlt évek megpróbáltatásairól, vagy épp a költői és emberi helytállásról. Versei olykor kiragadott pillanatok, helyzetjelentések, belső kinyilatkoztatások és monológok, melyekben felidéződnek fiatalkora meghatározó élményei, édesanyja és édesapja személye, valamint családja mindennapjai. S nem utolsósorban a világ és közvetlen környezete problémái, amelyek nem hagyják nyugodni a költőt, szüntelen írásra késztetik.
„közben a veszteglő vonat ablakára rátapadnak az eltévedt csillagok”
A versek nagy része elbeszélő jellegű szabadvers, ahol a hangsúly nem a rímekre s nem is a ritmusra kerül, hanem a mondanivalóra. Ezt fontos szem előtt tartani, ugyanis így egészen más élményben lesz részünk. Vannak persze elvontabb stílusú, nehezebben dekódolható darabok, amelyek remekül ellensúlyozzák az elbeszélő versek naturalista ábrázolásmódját, s melyekben olykor egészen prófétisztikus a hangvétel.
„keresni kell azt, ami összeköt, s meglelni, ami szétválaszt bennünket”
Fellinger Károly nemcsak életének történéseire, hanem barátaira, pályatársaira és a 20. századi (össz)magyar irodalom nagyjaira is emlékezik, vagy épp köszönti azokat egyegy verssel. Érdekes János karaktere, aki több versben is felbukkan, s aki a költő egyfajta alteregójaként értelmezhető. Meg kell említeni a Bumeráng „társművészét”, a szintén felvidéki Dolán György festőművészt, akinek különböző stílusú alkotásai nemcsak a verseknek kölcsönöznek sajátos hangulatot, hanem a teljes kötetnek is.
Fellinger Károly, Bumeráng, AB-Art Kiadó, Felsőnyárád, 2023
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. májusi számában)
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.