

Mindenkinek rendelt ideje van, olvashatjuk Gere Nóra Éva Repedések című debütkötetének mottójában, ami alapján joggal leszünk kíváncsiak rá, milyen a versek megszólalójának a rendelt ideje, mit szeretne elérni, hova szeretne eljutni ebben az időben. Biztos, hogy a művészet sok formájával lép kapcsolatba a kötet, a versek meghatározó helyszínein szerzett benyomások alapján is jól látható, hogy egy összetett gondolatvilággal találkozhatunk.
Muszka Sándor ezt írja a fülszövegben: „Bár a szerzőnek ez az első kötete, szokványosnak semmiképp sem mondható debüt, nyoma sincs benne az első kötetekre jellemző szárnypróbálgatásnak, útkeresésnek.” Mi kell ahhoz, hogy lendülettel és sikerrel vezesse végig az olvasót a belső világában a mű, itt abban a világban, amelyet repedések, törések kereteznek?
A veszteségélmények hatása az egész köteten érzékelhető, de ezek közül is kiemelt helyen áll az első vers Először csak két hét múlva sírsz címmel. Az anya kezelhetetlen betegségéhez kapcsolt emlékek felidézése kétségtelenül nagyon erős hatással van az olvasóra, nehéz utána megszólalni, minden emlék hajszálrepedés. A törékenység megtapasztalása, a magárautaltság innentől minden történést meghatároz, a hiány minden versen nyomot hagy: Bárcsak még egyszer te védenél meg.
A Repedések kötet hét fejezetben beszéli el a fő törésvonalak történetét. A művek fő helyszíne Prága, a város, ahol Idegen világok / nem érintkeznek súrlódásmentesen. A Prága tornyai, hídjai és fényei között töltött idő nagyon fontos tapasztalatokat ad (lásd a Prágai képeslap című verset), ezért marasztalja a város, a helyszíneken szerzett emlékek: Tavasz kezdődött/ a kolostorkertben.
Prága a térképen (lásd a Térkép című ciklust) nemcsak a repedések helyszíne, hanem a lépdeléseké is, itt jár a versek beszélője toronyról toronyra, hogy a megismerés során önmagára is rátaláljon. Prága a szerelem városa (Prágában most minden ragyog), ahol egyértelműen maradni akar a megszólaló, és itt most nagy szükség van a szerelemre, mert akkor nem vagyunk többé magányos rendszerek. A Repedések fontos szervezőelve az elmúlás, a kapcsolatok alapvető tapasztalata a ridegség, a szerelmére mint egyetlen kapcsolatra, ami vele van ebben az időben, félelemmel gondol, de a sokrétű kapcsolatot kiválóan elemzi a Repedések kötetcímadó vers is. Eljutni végül a meg nem értésig, a kommunikáció megsemmisüléséig (Beszéd helyett /széteső sorokat nyújtunk/egymás felé), a másik fullasztó közelségéig: a kötet ezt az utat is vállaltan bejárja, és vezet tovább mindaddig, míg többé semmi / nem hagy nyomot.
Gere Nóra Repedések című kötete fontos összegző mű a fiatalság kiemelt eseményéről, az egyetemi évekről, kulturális utazásokról, veszteségről, szerelemről, családról, és felvillantja annak lehetőségét is, hogy miként lehet eljutni az emlékektől az amnéziáig.
Ez azóta fontos,
hogy nagyanyám szerint
ügyvéd leszek.
De én most ezt tudom:
vadont nevelni
és a testeden földrészeket.
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.