

A mostani világ már nem kedvez a hosszú műfajnak, mindenki siet, rohan, nincs idő olvasásra, az internetes felületeken is félbehagyjuk a hosszú cikkeket. Valami fura erő rá akar szoktatni bennünket arra, hogy ne olvassunk. Még jó, hogy mi elszántan ellenállunk!
Mindig is kedveltem a rövid prózát. Olvasni is, írni is. Egy regény, egy élet pár oldalba tömörítve, vagy egy-egy kiragadott, sokatmondó jelenet – értékes, érdekes, különleges sűrítmény, amely mindig mélyebb továbbgondolásra késztet. Ezért is örültem, amikor kezembe foghattam Petőcz András szokatlanul hosszú című kis novelláskötetét. Egy ültő helyre való olvasmány, amelyet elővehetünk reggel, délben, este, és persze utazáskor is – mindig kellemes időtöltést fog nyújtani.
A kis könyv a Mosoly című novellával indít, és a mosoly ott bujkál a kötet két részének minden egyes darabjában. Néha ugyan fintorrá görbül, vagy egyenes vonallá, néha kicsit gúnyos, máskor együttérző, de valamilyen formában végigkísér bennünket az olvasás ideje alatt. Benne van a férfi, és benne van a nő. Fiatalok, öregek történetei. A szerző elegáns könnyedséggel csúszkál a szerepek és az idősíkok közt: ugyanolyan hitelesen szól az öregasszonyról és az öregemberről, mint a fiatalokról. Jól ismeri az emberi gondolkodásmódot, az élet ajándékait és fricskáit.
A bizsergető feszültséget, a szokatlan (vagy megszokott) történésre való utalást minden novellában nagyszerűen alkalmazza: néha rövid mondatokkal izgalmasítja a ritmust, máskor a leírást választja. Nem írja túl, nem bonyolítja. Semmit sem hagy a véletlenre: az arányokat a helyükön kezeli. Ami pedig a történeteket illeti, vagy megkapjuk a választ a közben felmerült kérdéseinkre, vagy továbbképzelhetjük a sztorit.
A könyv hangulatos címlapja – Gustav Klimt csodaszép alkotása – és a cím kicsit megtévesztő: ez a könyvecske ugyanis nemcsak az öregasszonyról szól, hanem az ember minden életkoráról, és mindannyiunkról. Mégpedig egy olyan szerző tolmácsolásában, aki (mint fent említettem) nagyon jól ismeri az emberi természet valamennyi apró rezdülését.
Petőcz András: Az öregaszszony, aki valamikor kislány volt, Napkút Kiadó, Budapest, 2022
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. októberi számában)
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.