

A szerelem életünk központi témája. A társkeresés és a válás is. Meg a különböző emberi kapcsolatok, amelyek útvesztőjében bizony sokszor eltévedünk. Pedig ott keressük egymást, ebben a labirintusban, csak többnyire vagy helytelenül, vagy eredménytelenül. Ma már a virtuális tér is sok lehetőséget biztosít az ismerkedésre, párkereső platformok tömege nyújt reményt a magányosok számára – hogy aztán rendszerint onnan is további csalódásokkal forduljunk el.
Dráfi Emese önéletrajzi ihletésű könyvében, melynek már a címéből is sejthetjük, hogy folytatásos regényről van szó – Emese meséi: Lányregény felnőtteknek –, ezt az összetett témát mutatja be. A sokszor kétségbeesett párkeresést, amely gyakran hoz nem várt (pozitív vagy negatív) eredményeket. Megjelent könyve esetében végül is nem romantikus regényről van szó, hanem döntésekről, élettörténetekről. Az író a negyvenes korosztályú nők néha mulatságos, máskor szomorkás társkeresési esetein keresztül mutatja be a barátság árnyalatait, az emberi gyávaság és bátorság kérdéseit, az anya-lánya kapcsolat meghittségét, a szülői háttér örök fontosságát és a párkapcsolatok tarkaságát. A cselekmény egy szerelmi szálon keresztül vezet el bennünket oda, hogy elgondolkodjunk azon, mindennek, ami velünk történik, oka és célja van. Nem is lehet másként, hiszen az életünk nemcsak a megtapasztalható felszínen zajlik.
A történet nem hétköznapi eseményként indul, és a folytatás sem az: egy mozgalmas élet egyik szelete válik láthatóvá, és a főhős, Emma, tettein keresztül üzeni az olvasónak, hogy tudatosan vegyen részt a döntéseiben. Hiszen bármely „idegennel” összeköthetnek bennünket bizonyos láthatatlan szálak, ezért mindig nézzünk azon túl is, amit az emberek (ismerősök és ismeretlenek) az életünkbe hoztak, amit nekünk adtak, vagy amit nekünk sikerült átadnunk. Ezáltal felfedezhetjük, hogy az élet korántsem az anyagi létről szól. Sőt, ez csupán a látszat, amelyen, ha időben sikerül túllépnünk, egy teljesen más dimenzió nyílik meg számunkra.
Az igazi Mesterek azt tanítják nekünk: legyünk tudatosak! Ezt a legnehezebb megértenünk, ám, ha egyszer rájövünk, mit jelent ez pontosan, attól kezdve – mint ahogy ebben a regényben is – kalanddá válik az életünk. A szerző, Dráfi Emese nagyon sok mindenben kipróbálta már magát. Az írás az egyik terület, amelyen szintén otthonosan mozog. Ezzel a kötetével nemcsak a szórakoztatás a célja, hanem a tanítás is, hogy mindig nézzünk a dolgok mögé, mert ott rejlenek a számunkra fontos üzenetek. Nekünk „csak” az a dolgunk, hogy értelmezzük azokat saját magunk részére, de ez sokszor iszonyúan nehéz. A szöveget izgalmas leírások, életszerű és mulatságos párbeszédek teszik olvasmányossá, Cilling Gabriella kedves rajzai pedig kellemesen hangulatossá varázsolják a regényt.
Dráfi Emese: Emese meséi: Lányregény felnőtteknek, Underground Kiadó, 2021
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. márciusi számában)
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.