

Egy kis kötetet fogok a kezemben. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága kiadványát, amelyet elég sokáig tartogattam az éjjeliszekrényemen, mert sem a címe, sem a borítója nem igazán ösztönzött arra, hogy belelapozzak. Pedig valahogy éreztem, hogy nem kell az unalmasnak tűnő külső alapján ítélnem.
Aztán eljött a nap, erőt vettem magamon, és elkezdtem olvasni. Novellák, elbeszélések, versek, eszmefuttatások, szösszenetek, elmélkedések, gondolatfüzérek... Idősebb és pályakezdő írók, költők művei. Színes forgatag: konkrét kerek történetek, vagy továbbgondolkodásra ösztönző fikciók, mélybe vagy magasba repítő versek. Egyes alkotások szinte olvastatják magukat, másokat csak másodszorra vagy sokadszorra lehet megemészteni – mindenképpen érdemes újra meg újra visszatérni hozzájuk.
A kis kötet valóban rendkívül sokrétű: igényes és egyszerű szöveg egyaránt megfér benne, nem zavaró, sőt szinte kiegészítik egymást. Ez épp abból adódik, hogy profi és kezdő író egyaránt helyet kapott benne. Egy nehezebb részt felvált egy könnyedebb, és persze nem feltétlenül kell sorban olvasni, válogathatunk, csaponghatunk írók és műfajok közt. Az, hogy a válogatás kissé eklektikusra sikeredett, semmit sem ront a minőségén. A gyűjteményben vannak szerzők, akik több művet sorakoztattak fel, mások csak egy alkotással jelentkeztek – talán érdemes lett volna mindenkitől legalább két írást bemutatni, akár annak rovására is, hogy mások tizenvalahány művéből „csippentettünk” volna le némi helyet.
A kicsinek tűnő, mégis rendkívül tartalmas kötet 28 szerző 102 írását tartalmazza. Legközelebb talán érdemes lenne vonzóbb külsővel és érdekesebb címmel jelentkezni – az egyes írások bármely címe alkalmas lett volna a kötetcímként is –, hogy aki meglátja, ne várjon, hanem azonnal késztetést érezzen arra, hogy belelapozzon. Mert ez a kiadvány megérdemli!
Szlovákiai magyar szép irodalom 2020, Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Dunaszerdahely, 2020
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. februári számában)
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.