

Ahogy a kezembe vettem Koncz Csilla kötetét, megörültem, mert azt gondoltam: jé, milyen kis vékony! Aztán belelapoztam, és kicsit elmélyültek a homlokomon a ráncok, mert ugyan rövidke a könyv, mégis filozofikusan mély gondolatokat tartalmaz, amelyeken jó elgondolkodni. Valamiért A kis herceggel tudom párhuzamba vonni, de ezzel lehet, egyedül vagyok.
Koncz Csilla debütáló kötete, a Mélymerülők örökérvényű kérdéseket, érzéseket és gondolatfoszlányokat tartalmaz, amelyek bármely serdülő és a felnőttség küszöbén álló fiatal fejében lejátszódhatnak. Mit kezdjek az életemmel? Ki vagyok én? Hogyan érvényesüljek? Megtalálom valaha a nagy Őt? Egy fiú és egy lány összefonódó története ez. Kicsit másképp élik meg az életet, valahol mégis találkoznak. Tulajdonképpen mindketten sodródnak az árral, s hagyják magukat meglepni. Menekülnek is az élettől, de úgy igazán nem is akarnak eltűnni, felszívódni. Csak hazaérni valahová, ahová a szívük húz.
A történet a szlovákiai kisváros és falu kettősét mutatja be. Azt, hogyan lehet a városi zűrzavarból lelassulni a falusi élet egyszerűségébe. Tamást a menekülésvágy hajtja, ezért a nagyszüleihez költözik (egy kis időre, mondja ő), akik békén hagyják. Rózsi néni szeretetteljesen gondoskodik egyetlen unokájáról, Pali bácsi meg kedvesen tűri a jelenlétét. Hiszen nem sok vizet zavar, segít is a ház körül, munkába jár, majd valamikor hazakecmereg, mert bandában játszik. De ott sem „volt a testében, nem volt a világon sem talán. Nem akart semmit, nem álmodott. Lógott a levegőben feleslegesen.”
Vera mindenkit elvesztett, magára maradt a nagyvilágban. Megörökölte nagyanyja házát, így került vidékre. A szép emlékeket pedig pont itt gyűjtötte össze, amelyek végigkísérték szomorú mindennapjait. És talán ekkor volt először szerelmes is. Egy hang a fejében pedig arra ösztökélte, hogy mindenképpen vissza kell térnie a városi létből a falusi levegőre. A szeretet érzése azonban mindkettőjükből hiányzott, hiszen Tamás és Verus sem tudta meg, hogyan kell igazán szeretni.
Ha belemélyedünk a történetbe, eszünkbe jut, hogy ez a sztori bárkivel megeshetett volna. Hiszen mindenkinek voltak bonyolult, meg nem magyarázható érzései az életben, a családi kapcsolatokról pedig mindenki tudna mesélni. A kötet könnyed, a mondatszerkesztések félelmetesen tudatosak, mintha a szavak csak úgy odapottyantak volna, és pont úgy, ahogyan azt kell. Nincsenek fölöslegesen hosszú mondatok.
A cím pedig akár kétértelmű is lehet. Az egyik fejtegetés szerint mélymerülőkké válnak a szereplők, ha magukba roskadnak, ha idővel nem találják meg önmagukat, és nem értik és élik meg igazán a szerelmet, a szeretetet. A másik pedig az, hogy, ha meg is találják az önmagukhoz vagy a másikhoz vezető utat, képesek lesznek-e belevágni, belemélyedni olyannyira, hogy minden értelmet nyerjen körülöttük.
Koncz Csilla: Mélymerülők, Madách Kiadó, 2020, 96 oldal
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. augusztusi számában.)
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.