

Gazda Józsefet mindig is a „megélt történelem” izgatta, az, hogy miként hatnak nagypolitikai események az egyén életére. A két könyv voltaképpen ennek a szemléletnek a lecsapódása: azt látjuk, hogyan töri kettőbe Trianon, majd a kommunizmus, majd a virulens magyarellenesség emberek életét, hogyan próbálnak túllépni és megmaradni ilyen körülmények között.
A XX. század, ahogy megéltük-ben 360-380 személy (pontos számot nem tudok mondani, egy idő után feladtam) mondja el történeteit. Gazda 1970-től kezdett hangfelvételeket készíteni, ám utána nemcsak visszaadta a szöveget (értőn: a nyelvjárási különbségeket, a beszélők szófordulatait híven megőrizve), hanem kontextusba is helyezte azokat, méghozzá mások visszaemlékezéseinek környezetébe. A lejegyzett szövegeket, annak részeit ugyanis témák szerint csoportosítja, így egyszerre sok szemszögből láthatjuk az eseményeket. Az eredmény nem marad el: például a Fogolytáborok, haláltáborok című írás döbbenetes képét nyújtja az erdélyi magyarság második világháború utáni meghurcolásának. (Hadd jegyezzem meg, hogy ezzel műfajt teremtett, Balázs Lajos Cérna és tű. A paraszti világ szerelmi eposza című kötete ugyanezt a technikát alkalmazza nagy sikerrel.)
A Miért is éltem? – A kor karmai között ezek után azt dolgozza fel, hogyan élte (meg) maga a szerző az életét. Élettörténet, de benne van az egész erdélyi értelmiség rajza: hogyan próbálnak egyesek ellenállni az embertelenségnek, hogyan alkudnak meg mások, újabb egyesek pedig hogyan válnak csatlósokká. (Milyen szerencse, hogy akkor még papíron leveleztek az emberek! Így a szerző előveszi a régi leveleket, és azokból idézve teremti meg a korhangulatot.) Ott gomolyog előttünk egy díszes/dísztelen társaság, a háttérben pedig a titkosrendőrség húzogatja a szálakat, próbál beavatkozni mindenki életébe. Ha nem olvasnánk, el sem hinnénk (és az utódok el sem tudnák képzelni), hogy egy társadalmi berendezkedés ennyire meghatározhatta az emberek hétköznapjait. Ezért is van szükségünk Gazda Józsefre, Gazda Józsefekre; kellenek ugyanis az emlékeztetők, az emlékezők ahhoz, hogy ne ismétlődhessenek meg az embertelenségek.
Gazda József: A XX. század, ahogy megéltük. Székely Könyvtár 98. Hargita Kiadóhivatal, Székelyföld Alapítvány, Csíkszereda, 2021
Gazda József: Miért is éltem? – A kor karmai között. Tortoma Könyvkiadó, Barót, 2021
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. januári számában)
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.