A mű segédeszközként van elképzelve a néprajzosok, történészek számára, akiknek ezután nem kell mindig az elején kezdeniük egyegy téma feldolgozását. Mostantól senki nem mondhatja, azért nem születnek nagy szintetizáló művek, mert alapkutatást kell végeznie – íme, itt van a korpusz feldolgozva, rendszerezve, az újabb gyűjtések pedig aligha hoznak eget rengető újdonságokat, inkább csak árnyalják a már kialakult képet.
A kötetsorozat személyek, témák, motívumok szerint osztályozza a mondákat, majd a XI. kötetben elemzi is ezek rendszerét és tagolódását. Nimródtól (Hunor és Magor apjától) kezdve a 19. és 20. század kiemelkedő alakjaiig mindenki benne van, aki a magyar mondavilágba bekerült.
Csaba királyfi a Balkánon
Magyar Zoltán összegyűjti azokat a történeteket is, amelyek a magyar folklórban élnek a szomszédos népek mitikus alakjairól. Például a II. A kötet G 91–110. fejezetének hőse Králjevics Márkó (Márkó király) 14. századi szerb király, aki a törökök elleni harcai során lett délszláv nemzeti hős. A vajdasági magyarok között gyűjtött szövegek bizonyára a délszláv kutatóknak is érdekesek lehetnek.
Ugyanígy regisztrálja azokat a történeteket, amelyek a környező népek mondavilágában élnek magyar hősökkel kapcsolatban. Igaz, a szemlézendő anyag óriási, no meg a szerző sem ismerhet mindent más nemzetek folklórjából, emiatt óhatatlanul maradtak ki egyes mondák, sőt teljes mondai hősök (lesz tehát mit dolgozni a további pótköteteken).
Az alábbiakban egy ilyen, a délszláv folklórban nagy szerepet játszó magyar (székely) hősről szólok annak a reményében, hogy sikerül ezt is kibontania Magyar Zoltánnak az elkövetkezőkben.
A már említett, 14. századi Králjevics Márkó mellett tűnik fel egy Szekula fiúcska (Szekula Detence) vagy Szekula bán (Banovics Szekula) nevű hős, akinek neve minden kétséget kizáróan a székely népnévvel van kapcsolatban. Ez a Szekula az, aki megöli Korun Aramiját, Králjevics Márkó ellenségét. Szekula fiúcskát általában Hunyadi János unokaöccsének, Székely Jánosnak tartják, [1] ám egy közelebbi vizsgálat során kiderül, hogy ő egy időtlen hős: feltűnik Králjevics Márkó, majd az ötven évvel későbbi Hunyadi János, majd Zrínyi Miklós (16. század közepe) oldalán is. [2]
Szekula fiúcska jellemzői több mint érdekesek számunkra: ő egy égi harcos, aki repülő kígyó (sárkány) képét veszi fel. [3] Egyben zduhacs is, azaz olyan sárkányember, hős, aki természetfölötti erővel rendelkezik, hogy megvédje országát, népét a természeti katasztrófák ellen, s aki álmában képes elhagyni a testét. A zduhacs a magyar táltos délszláv megfelelője. [4]
És akkor próbáljuk mindezt a mi népi hősünkre, Csaba királyfira vonatkoztatni:
· Szekula fiúcska ugyanúgy fiatal, mint a mi Csaba királyfiúnk
· Szekula fiúcska időtlen, több korban is megjelenik, Csaba királyfi nemzedékekkel később visszajön a szorongatott székelyek megsegítésére
· Csaba királyfi bemegy Görögországba, azaz a Balkánra, és ott is ragad. „Akkor gyere vissza, mikor Csaba Görögországból”, (azaz soha), mondják a székelyek a 13. században. Szekula fiúcska egy délszláv nemzeti hős, aki viszont nemzetiségére székely (mint ahogy a Hunyadi Jánoshoz kapcsolódó mondaköréből kiderül)
· Szekula fiúcska táltos, elhagyja a testét, ugyanúgy, mint a mi Szent László királyunk, ki a tatárok Moldvából való 1345-ös kiűzése során eltűnik a nagyváradi koporsójából, és a székelyek hadait vezeti. Szent László a keresztény Csaba királyfi, aki népe megmentésére siet.
A fentiekből a napnál világosabban látszik, hogy nem Hunyadi János eléggé obskúrus unokaöccséhez, Székely Jánoshoz kötődik e mondakör, hanem a székelyek Csaba királyfijához.
Még ha néha ki is kell egészíteni újabb adatokkal (mint a fentiekből kiderült), Magyar Zoltán monumentális, 12 kötetes katalógusa nagyban segít, hogy szétszórt adatainkat rendszerbe tudjuk helyezni. Alighanem hosszú-hosszú időre ez lesz a néprajzosok, mondakutatók bibliája.
Magyar Zoltán: A magyar történeti mondák katalógusa I-XI. Kairosz Kiadó, Budapest, 2018
1 Tanya Popovic: Prince Marko: The Hero of South Slavic Epics. Syracuse University Press, 1988, 27-28.
2 Bajza József: A szigetvári hős a horvát népepikában. Irodalomtörténeti Közlemények 1937. 47. évf. 1. füzet, 16.
3 Maja Bošković-Stulli: Balladic Forms of the Bugarštica and Epic Songs. Oral Tradition, 6 (1991)/2-3, 225-238.
4 Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások. Budapest, 1925, 21-25.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. februári számában)
