

Pontosan tudom, hogy ha a könyvesboltban látnám ezt a könyvet, már csak a borítója miatt is a kezembe venném. Elgondolkodnék rajta, milyen kontextusban fér meg egymás mellett a gúzsba kötött Héra alakja és a sárgán villogó jelzőlámpa. Aztán beleolvasnék, talán elolvasnám az első verset és még az is lehet, hogy visszatenném a polcra. De izgatná a fantáziámat, hogy mi lehet a többi oldalon, így egy kávé mellett elolvasgatnék még belőle jó néhány oldalt. Feltűnne, hogy három fejezetből áll és azt is megállapíthatnám, hogy az első fejezet Noé báránya címmel istenes verseket kínál, míg a második fejezet Időhurok címmel az idő fogalmát egy olyan kontextusba emeli, amelyben az olvasó is elveszíti időérzékét. A harmadik fejezetig talán el sem jutnék, pedig A hármas gyakorlat cím is sok érdekességet kínálna. De az a bizonyos második fejezet olyasfajta mély érzelmeket szaggatna fel bennem, amelynek eredményeképp napokig csak a cigaretta maró füstje zökkentene vissza egy-egy pillanatra a valóságba. A „mi lett volna, ha…” érzések kötete ez, amely nem kímél sem Istent, sem olvasót, sem lelkeket, sem rejtett érzelmeket.
Mindenkinek van valami a múltjában, amelyet jó mélyen, egy elzárt kalitkában tárol. Úgy gondoljuk, sőt biztosak vagyunk benne, hogy ezt a kalitkát csak mi tudjuk kinyitni, de persze nem tesszük, hiszen a régi sérelmek felszaggatása önsanyargatás lenne – olyat pedig senki sem tesz manapság. Aztán kezünkbe kerül Csornyij Dávid kötete és az a kalitka hirtelen kinyílik. Az elvesztegetett szerelem, a lopott percek és érintések egy titkos erdőben, az önmagunknak be nem ismert érzelmek, valamint az évek során felgyülemlett düh és harag futótűzként a felszínre kerül, s egy időtlen – óra és perc fogalmát sem ismerő – világba csöppenünk.
Hát „ilyen a jelzőlámpák diktatúrája, / ahol egyszer zöld, / aztán piros volt, / de sárga sohasem.” Vajon járhatunk-e legálisan olyan úton, amely előtt pirosan izzik az a bizonyos jelzőlámpa?
Csornyij Dávid: A jelzőlámpák diktatúrája. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2020
Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.