

„Evés, evés, evés!” – zakatolta egyvégtében a szörny agya, miközben vérben forgó szemmel csörtetett a testét teljesen elrejtő kék fűtengerben. Ő volt a BK 6-os bolygó nappali csúcsragadozója. Első ránézésre olyan benyomást keltett, mint egy víziló méretű égkék sündisznó. Leginkább abban különbözött földi hasonmásaitól, hogy nem volt se füle, se orra. Nem érzett szagokat, és nem hallott hangokat. Csupán a hatalmas látószerve vezérelte, mely a színekre specializálódott. A formák másodlagosak voltak számára. Amikor evésre gondolt, a piros és a zöld színre csorgott a nyála. De csak akkor, ha a zsákmányállaton egyszerre voltak fellelhetők…
– Mi van már megint? Megtaláltad végre a bolygóhoz mellékelt használati utasítást? – kérdezte dühösen Richard Scott, a Csillag FC angol edzője, miután nagyot kortyolt jeges whiskyjéből. A pálya szélére helyezett kényelmes karosszékéből figyelte a végeláthatatlan kékségben zajló eseményeket. Kovács Álmos, a magyar pályaedző szabadkozva tárta szét a karját:
– Nyomon vagyok, főnök. De van még egy baj. A fiúk nem hajlandók tovább edzeni. Megunták a babot. Azt mondják, másfélszeres gravitáción nem lehet babkonzerven élni. Állandóan jön belőlük a gáz.
– Tudják ezek, milyen drága egy többletgravitációs edzőtábor? – Scott elvörösödött a méregtől. – Tehetek én arról, hogy csupán egy nyavalyás konzervgyár mutatott hajlandóságot a csapat szponzorálására? Az ő termékeiket kell fogyasztanunk!
– Haza akarnak menni.
– Mivel? Az űrhajó csak tíz nap múlva ér ide! Még öt földi napig nappal lesz a bolygón, addig a pálya világítását is meg kell oldanunk. Hát nem szép ez a kék fű?
*
– Mit akar már megint? – üvöltötte Scott pár órával később, a lakókonténerének ajtajában állva.
A pályaedző falfehéren meredt a kapitányra.
– James és Martinovics bement a nyíratlan fűbe, hogy könnyítsenek magukon. Órák óta nem látta őket senki.
– Micsoda? – kerekedett el a főnök szeme.
– Mr. Scott! A fű csupa vér
– Kovács félig ájultan suttogta.
– Valami elkapta és elvonszolta őket.
*
Az aprócska, beépített asztalnál ültek. Az edző teletöltötte Kovács poharát szesszel, hadd oldódjon a feszültség.
– Be kellett volna tartanunk bizonyos szabályokat – mondta csüggedten a magyar. – Már megvan a használati utasítás a bolygóhoz. Azonnal le kell cserélnünk a piros-zöld mezt! Van egy ragadozó a bolygón, amely erre a kombinációra gerjed evésileg.
Scott hatalmasat sóhajtott.
– Ez hihetetlen! Akkor... Keressünk más színeket! Üzemképes az áramfejlesztő? Lesz megfelelő fény éjszakára?
– Ja. A fényszórók már most is működnek! – nézett fáradtan Kovács a főnökére.
És beköszöntött a hosszú éjszaka.
„Evés, evés, evés” – cikázott át a vágy a másik szörny testén. Ő volt a sötétség csúcsragadozója. Fekete volt, mint a szén, és nem volt se szeme, se füle. Kifejlett szaglásával tájékozódott. Ha étekre vágyott, zsákmányállatai bélműködésének kénhidrogén szagú nyomait követte…
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. januári számában)
Egyetlen mozdulatsorral lökte be lábával az ajtót, dobta földre hátizsákját és támasztotta hátát a falhoz. Nagyot fújt a frufruja alá. Hajszálai néhány másodpercre a levegőbe emelkedtek, felvillantva a homlokán csillogó verejtékcseppek láthatatlan szálra fűzött apró gyöngyszemeit. A lépcsőzéstől még mindig zihálva lélegzett. Mindegy, kit érdekel ez most, amikor végre itt van a hétvége.
Friss tavaszi reggel volt, amikor Titánka belenézett a tükörbe, és azt mondta: eljött az idő a világmegváltásra, a dolgok nem mehetnek így tovább! Most mi jövünk, a jövő bajnokai! Az előttünk járók hibát hibára halmoztak, de most majd minden megváltozik! Új világ jön, meglássátok!
Initium finis. Vagyis tegnap történt, hogy az érintőkről kérdezte. Habár ő maga tangenseknek nevezte őket – lévén hogy mégis bennük van a „gens” szelleme, minden nemzetség összes vérvonala –, végül maradtak az érintőknél. A Szenior igazi úr volt, készségesen válaszolt: a kör számtalan pontját, elméletben, számtalan egyenes érintheti, kialakítva ezzel egy olyan szabályos területet, amely úgy világlik ki környezetéből, mint világítótorony az éjszakából.
Ebben az akciófilmben a főhős megmenti a világot egy olyan katasztrófától, ami normális körülmények között nem jöhetne létre, de mindig vannak olyan rossz emberek, akik a mások szenvedését saját javukra és gazdagságuk növelésére akarják kihasználni. A végén pedig elautózik a naplementébe egy rettentő giccses rockballada hangjaira a rejtélyes, ám rettentő szexis nővel.
Barnach néni két hete mondta, hogy a férjemmel nevet is cserélhetnénk. Nem hiszem, hogy komolyan gondolta, a névváltás nem olyan egyszerű manapság, mint egy autó- vagy egy szívcsere. Amikor Gáborral befeküdtünk a klinikára, Dr. Forinum is mondta: a név az egyetlen állandó dolog az emberen.
A lakóházban gyakran mondogatták, hogy Sándor igazán megtisztelve érezhette magát, mivel Karola kevés ember kedvéért volt hajlandó viselni a fogait, és még kevesebbre mosolygott rá. Olyan pedig, akihez akadt némi kedves szava csupán egy volt, a fia, ám ő ritkán, olyan essünk túl rajta módon látogatta.
Oszt mikor gyünnek azok a tévések? – kérdezi Orsi néni izgatottan a férjétől. Guszti bácsi ugyanis reggel egy hatalmas pontyot fogott ki a vízből, ami rendkívüli dolognak számít. Harcsát már jóval nagyobbat is akasztott, de a csaknem harminckilós ponty kivételes fogásnak számít. Barátja – miután lefényképezte és videózta őt a zsákmánnyal – azonnal felhívta a híradót, azok meg rögtön ráharaptak, ahogy a szerencsétlen ponty is a horogra.
– Anya, kopogtak! – figyelmeztet kamaszodó fiam.
– Ma már a harmadik vendég, kár volt azt a firkászt beengedni – sóhajtok. Kötényembe törlöm a kezem, és ajtót nyitok. Egy negyven év körüli nő topog az ajtóban, Armani kabát, Gucci ridikül, nehéz édeskés illat lengi körül, kezében doboz.