

Jenő lehunyta a szemét, és nyomkodni, dörzsölgetni kezdte őszülő halántékát. Csupán a megszokás vezette mozdulatait, a tompa fájdalom a fejében most sem csökkent. Lívia ott ült előtte a fotelben. Jenő csukott szemmel is látta a támla mögül előmeredő, fiúsra nyírt koponyát, az elálló, lepkeszárnyszerű fület. Hihetetlen, hogy hajdan meghalni is képes lett volna ezért az asszonyért... Mit szeretett benne egyáltalán? A ragaszkodó, hiszékeny kutyatekintetét, mely úgy csüng a villódzó képernyőn, mint a kisgyermek szeme a színekben tobzódó karácsonyfán? Teljesen elvették az eszét ezek a műsorok! Mindent megnéz, ami csodákkal, misztikummal kapcsolatos. Pirinyó agyacskáját eluralták a guvadt szemű, szürke űrlények, a bolygóközi közösülések, a reinkarnáció, a szellemek, a természetgyógyászat és minden, amiben a para előtag fellelhető. Már a parafa dugót is áhítattal szemléli. Ráadásul mostanság az ő elviselhetetlen szívbaja sem ébreszt benne szánalmat. Még a főzést is hanyagolja. Eszi a kecskének való ételeit, és naponta háromszor alfa állapotba zuhan.
Főként az ufós históriákat imádja. Sikoltozik a lelkesedéstől, ha olyasmit hall, hogy a guvadt szeműek fajuk nemesítése céljából, melyet igencsak elkorcsosított a szenvtelen idő, eltulajdonították egy szerencsétlen, elrabolt nő petéjét. Órákat töltött éjjelente az ablaknál, furcsa fények után kutatva. Egyszóval, teljesen használhatatlanná vált, mint feleség.
Jenő kinyitotta a szemét. Lívia még mindig ott ült előtte. Mozdulatlanul, és valószínűleg tátott szájjal. Meg sem rezdült a picurka, fekete fejecske. Olyan volt, mint egy labda. Milyen boldogítót lehetne vele nyitni egy röplabdameccsen! Netán tizenegyest rúgni a jobb sarokba… Védhetetlent.
Hirtelen leküzdhetetlen sportolási kényszer fogta el. Golfozni támadt kedve. Élvezettel ragadta meg az ütőt, megemelgette, a súlypontját kereste. Azzal persze teljes mértékben tisztában volt, hogy a piszkavas nem a legtökéletesebb sporteszköz, de egyszeri használatra talán megfelel. Gondosan, visszafojtott lélegzettel célzott. És bumm!!! Talált! Egy röpke pillanatra elégedett vigyor ült ki az arcára. Aztán rádöbbent, hogy mit tett.
Megrémült. Felrémlett előtte a börtön képe, ahol halónincsszamárisjó szexet űznek felajzott, borostás férfiak. Ez nyomban cselekvésre ösztökélte. El kell tüntetnie az asszony holttestét! Ha érdeklődnek felőle, majd azt mondja, Lívia elhagyta őt, elment, nem tudni hová. Az utóbbi időben már teljesen bolond volt.
A kert legtávolabbi zugában ásta meg a sírt. A „temetés” után visszaballagott a házba, és töltött magának egy italt. Majdhogynem boldog volt. Kiadta dühét, elégtételt vett a megaláztatásokért. Már a pulzusa is egyenletesen vert. Hiába, a sport jót tesz a beteg szívnek.
Csengettek.
Ki lehet az éjnek idején? – lesett a bejárat felé riadtan. Remegve nyitott ajtót. Az előszoba gyengén pislákoló fénye az előtte állóra vetődött. Anyám! – nyögte Jenő kimeredt szemmel, aztán a szívéhez kapott, és hangtalanul összerogyott.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. szeptemberi számában)
Egyetlen mozdulatsorral lökte be lábával az ajtót, dobta földre hátizsákját és támasztotta hátát a falhoz. Nagyot fújt a frufruja alá. Hajszálai néhány másodpercre a levegőbe emelkedtek, felvillantva a homlokán csillogó verejtékcseppek láthatatlan szálra fűzött apró gyöngyszemeit. A lépcsőzéstől még mindig zihálva lélegzett. Mindegy, kit érdekel ez most, amikor végre itt van a hétvége.
Friss tavaszi reggel volt, amikor Titánka belenézett a tükörbe, és azt mondta: eljött az idő a világmegváltásra, a dolgok nem mehetnek így tovább! Most mi jövünk, a jövő bajnokai! Az előttünk járók hibát hibára halmoztak, de most majd minden megváltozik! Új világ jön, meglássátok!
Initium finis. Vagyis tegnap történt, hogy az érintőkről kérdezte. Habár ő maga tangenseknek nevezte őket – lévén hogy mégis bennük van a „gens” szelleme, minden nemzetség összes vérvonala –, végül maradtak az érintőknél. A Szenior igazi úr volt, készségesen válaszolt: a kör számtalan pontját, elméletben, számtalan egyenes érintheti, kialakítva ezzel egy olyan szabályos területet, amely úgy világlik ki környezetéből, mint világítótorony az éjszakából.
Ebben az akciófilmben a főhős megmenti a világot egy olyan katasztrófától, ami normális körülmények között nem jöhetne létre, de mindig vannak olyan rossz emberek, akik a mások szenvedését saját javukra és gazdagságuk növelésére akarják kihasználni. A végén pedig elautózik a naplementébe egy rettentő giccses rockballada hangjaira a rejtélyes, ám rettentő szexis nővel.
Barnach néni két hete mondta, hogy a férjemmel nevet is cserélhetnénk. Nem hiszem, hogy komolyan gondolta, a névváltás nem olyan egyszerű manapság, mint egy autó- vagy egy szívcsere. Amikor Gáborral befeküdtünk a klinikára, Dr. Forinum is mondta: a név az egyetlen állandó dolog az emberen.
A lakóházban gyakran mondogatták, hogy Sándor igazán megtisztelve érezhette magát, mivel Karola kevés ember kedvéért volt hajlandó viselni a fogait, és még kevesebbre mosolygott rá. Olyan pedig, akihez akadt némi kedves szava csupán egy volt, a fia, ám ő ritkán, olyan essünk túl rajta módon látogatta.
Oszt mikor gyünnek azok a tévések? – kérdezi Orsi néni izgatottan a férjétől. Guszti bácsi ugyanis reggel egy hatalmas pontyot fogott ki a vízből, ami rendkívüli dolognak számít. Harcsát már jóval nagyobbat is akasztott, de a csaknem harminckilós ponty kivételes fogásnak számít. Barátja – miután lefényképezte és videózta őt a zsákmánnyal – azonnal felhívta a híradót, azok meg rögtön ráharaptak, ahogy a szerencsétlen ponty is a horogra.
– Anya, kopogtak! – figyelmeztet kamaszodó fiam.
– Ma már a harmadik vendég, kár volt azt a firkászt beengedni – sóhajtok. Kötényembe törlöm a kezem, és ajtót nyitok. Egy negyven év körüli nő topog az ajtóban, Armani kabát, Gucci ridikül, nehéz édeskés illat lengi körül, kezében doboz.