

Taksony egyszerű ember volt, gyerekkorban kialakult asztmával és ingfeszítő sörhassal caplatott Badacsonytomaj utcáin. Idős korára már minden célját elérte, nemzett két gyermeket, egyiktől már unokája is volt, és felesége az egykori iskola szépe, akitől egy évvel ezelőtt elvált. A hatvanhoz közeledve azonban új kihívások vérfagyasztó bércei magasodtak előtte, eldöntötte, hogy megmássza a Kékestetőt.
Lassan kezdett neki az embert próbáló feladatnak; egy ideig gyalog járt munkába, aztán néhanapján még a közeli kis parkba is elsétált testmozgásképp. Mindkettő öt percre volt otthonától, de ellentétes irányban. Kezdetben verejtékező homloka és rákvörös bőre védjegyévé vált a munkahelyén; arca egy összeaszalódott mazsolához hasonlított. Egy idő után azonban csak kellemes, lágy pír díszítette hófehér bőrét, halvány nedvesség csillogott kopasz fejbőrén. Nemrég az unokájával – egy kétségbeejtő családi kirándulás alkalmával – még a Gellért-hegyre is sikerült felkászálódnia. A rögös, megterhelő út felénél szíve már szaporábban vert. Izzadság- és könnycseppek egybeforrva gördültek le tokájára, a súlyos hátizsákot pedig átadta a kisfiúnak. A vége felé már alig bírta szusszal, a csúcsra érve csokis buktája és házi zserbója mellett kénytelen volt inhalátorát is előhalásznia. Megrészegült a magaslati levegőn és a tudaton: mégis sikerült! Most már a magyar Mount Everest is biztosan menni fog.
Erre a túrára egyedül indult, az út csak úgy porzott az öreg Dacia kerekei alatt. A hegy lábánál letette a járművet, amely egy kifáradt vándor hálájával megpihent, és onnan látott neki a magasztos feladatnak. Türkizkék kulacsa zsibbadtan lógott kövér kezében, a márkajelzés mellett kissé sötétebb folt, izzadt tenyérjel. Kezdetben egy család és két barátnő magas oktávú cincogása kísérte, de aztán a júliusi hőségtől és az oxigénhiánytól mind lemorzsolódtak. Hiába, nyomába sem érthettek Taksony felkészültségének. Lába megcsúszott egy-egy ingatag kövön, de mégis szilaj elhatározással menetelt felfelé. Felsejlettek előtte régi katonaévei – vagyis pontosabban az az egy, amely az ő idejében kötelező volt –, és az akkor tanult dalokat dúdolva rohamozta meg a magaslatot. Mélyen kapkodta a levegőt, amire a végcélt megpillantotta, a cigarettától roncsolódott tüdője és magas koleszterintől szenvedő szíve mind hevesen égett, akár két kitörni készülő katlan egymás mellett. Taksony már érezni kezdte a perzselést, amikor végre megpillantotta a hócifrázta ormot. Talán ezért hívták a hegyet Kékestetőnek; felérve a végtelen csúcshoz úgy érezte, szinte ő is el tudna veszni az égszínkékben.
Vakon tapogatni kezdett inhalátora után, hogy a látvány okozta meghökkenést enyhítse, de a felbecsülhetetlen eszközt nem sikerült kitapintania.
– Lélegzetelállító látvány – hörögte, és jóízűen egy utolsót harapott kakaós csigájából.
Egyetlen mozdulatsorral lökte be lábával az ajtót, dobta földre hátizsákját és támasztotta hátát a falhoz. Nagyot fújt a frufruja alá. Hajszálai néhány másodpercre a levegőbe emelkedtek, felvillantva a homlokán csillogó verejtékcseppek láthatatlan szálra fűzött apró gyöngyszemeit. A lépcsőzéstől még mindig zihálva lélegzett. Mindegy, kit érdekel ez most, amikor végre itt van a hétvége.
Friss tavaszi reggel volt, amikor Titánka belenézett a tükörbe, és azt mondta: eljött az idő a világmegváltásra, a dolgok nem mehetnek így tovább! Most mi jövünk, a jövő bajnokai! Az előttünk járók hibát hibára halmoztak, de most majd minden megváltozik! Új világ jön, meglássátok!
Initium finis. Vagyis tegnap történt, hogy az érintőkről kérdezte. Habár ő maga tangenseknek nevezte őket – lévén hogy mégis bennük van a „gens” szelleme, minden nemzetség összes vérvonala –, végül maradtak az érintőknél. A Szenior igazi úr volt, készségesen válaszolt: a kör számtalan pontját, elméletben, számtalan egyenes érintheti, kialakítva ezzel egy olyan szabályos területet, amely úgy világlik ki környezetéből, mint világítótorony az éjszakából.
Ebben az akciófilmben a főhős megmenti a világot egy olyan katasztrófától, ami normális körülmények között nem jöhetne létre, de mindig vannak olyan rossz emberek, akik a mások szenvedését saját javukra és gazdagságuk növelésére akarják kihasználni. A végén pedig elautózik a naplementébe egy rettentő giccses rockballada hangjaira a rejtélyes, ám rettentő szexis nővel.
Barnach néni két hete mondta, hogy a férjemmel nevet is cserélhetnénk. Nem hiszem, hogy komolyan gondolta, a névváltás nem olyan egyszerű manapság, mint egy autó- vagy egy szívcsere. Amikor Gáborral befeküdtünk a klinikára, Dr. Forinum is mondta: a név az egyetlen állandó dolog az emberen.
A lakóházban gyakran mondogatták, hogy Sándor igazán megtisztelve érezhette magát, mivel Karola kevés ember kedvéért volt hajlandó viselni a fogait, és még kevesebbre mosolygott rá. Olyan pedig, akihez akadt némi kedves szava csupán egy volt, a fia, ám ő ritkán, olyan essünk túl rajta módon látogatta.
Oszt mikor gyünnek azok a tévések? – kérdezi Orsi néni izgatottan a férjétől. Guszti bácsi ugyanis reggel egy hatalmas pontyot fogott ki a vízből, ami rendkívüli dolognak számít. Harcsát már jóval nagyobbat is akasztott, de a csaknem harminckilós ponty kivételes fogásnak számít. Barátja – miután lefényképezte és videózta őt a zsákmánnyal – azonnal felhívta a híradót, azok meg rögtön ráharaptak, ahogy a szerencsétlen ponty is a horogra.
– Anya, kopogtak! – figyelmeztet kamaszodó fiam.
– Ma már a harmadik vendég, kár volt azt a firkászt beengedni – sóhajtok. Kötényembe törlöm a kezem, és ajtót nyitok. Egy negyven év körüli nő topog az ajtóban, Armani kabát, Gucci ridikül, nehéz édeskés illat lengi körül, kezében doboz.