Kas Kriszta: Hosszú péntek

Kovács Béla péntek reggel enyhe fejfájással ébredt. Előző este meccset nézett a tévében a haverokkal, lecsúszott néhány sör meg pár kupica házi rettenet. Már sokszor eldöntötte, hogy vagy sör, vagy tömény, a kettő együtt garantált másnap. A felesége is mindig ezt mondta.

A redőny – a szokásostól eltérően – még le volt engedve. Ezt most nem bánta, zavarta volna a fény. Lassan nyitotta a szemét. Szájában kellemetlen ízt érzett. Ruhástól feküdt le, tehát a fogmosás is kimaradt. Fintorgott egyet, majd altáji vakaródzás után feltápászkodott a vetett ágyról. Az ablakhoz lépett és résnyire felhúzta a redőnyt. Márquezi hangulat lengte be a szobát. Július volt. Meleg.

Kicsoszogott a konyhába és leült a hokedlira az ablak mellett. Tekintetével és orrával a kávét kereste, de az még nem volt lefőzve. Kedvetlenül a mosogatóhoz lépett, hogy vizet töltsön a kotyogósba. Nehezen fért a csaphoz. A mosogatóban álltak a tányérok, mint egy hegy, tetején a söröskorsókra száradt hab havas csúcsként meredt rá. Meglátta kedvenc kávéscsészéjét, és a kotyogóssal együtt kivitte a fürdőbe elöblíteni.

Amíg a kávé főtt, elindult lezuhanyozni. Megeresztette a vizet, majd lehányta a ruháit a földre. Nem volt ereje hajolgatni, addig húzogatta a lábát a padlón, amíg a zokni lejött. Egy megvadult bika is megirigyelte volna a mozdulatot. Ott hagyta a többi szennyes ruha mellett, a szennyeskosárba már úgysem fért volna el. Jólesett a zuhany, engedte az arcára. Kirázta a hideg, ahogy a hűvös víz végigfolyt a gerincén.

Megtörölközött és a fregoliról levett egy keményre száradt alsónadrágot. Már érezte a kávé illatát, és hallotta, ahogy a kotyogó köszörüli a torkát. A gardróbhoz csoszogott és inget keresett. Pénteken a rózsaszínt szokta felvenni, de azt most nem találta. Felvett egy kéket és a vasalódeszkáról egy nadrágot. Gyűrött volt, ám ez most nem érdekelte. Majd kilógja magát. Úgyis csak ül majd a gép előtt és alibizik. Ma nem volt kedve dolgozni, csak túlélni valahogy ezt a másnapot.

Kávéval a kezében kinézett az ablakon. A korai óra ellenére már erősen tűzött a nap. Egy kislányt látott, apró napszemüveggel a kezében szaladgált, mögötte kézen fogva ment egy férfi és egy nő. Bizonyára a szülei. Eszébe jutott a lánya. Mennyire szeretett óvodába járni. Amikor a felesége reggelente vitte, repkedve ment be Zsuzsa nénihez és Erzsi nénihez. Ugyaninnen nézte őket. De rég volt! Azóta felnőtt. Londonban él. Sokat beszél a feleségével telefonon meg régimódi módon leveleket küldözgetnek egymásnak.

Ezúttal nem hagyta ki a fogmosást. Az előszobai tükörben még megnézte magát. Jóképű ötvenes férfit látott. Kissé másnaposan is sármos, sportos. Fogta a laptoptáskáját és a kocsikulcsért nyúlt. A befizetésre váró csekkek között megtalálta. Bezárt maga után majd a kapuhoz ment. A kocsival nem állt be előző este, így az az utcán parkolt. A postaládából kilógtak a reklámújságok. Dühösen kapta ki őket onnan, hogy a kukába hajítsa, de néhány levél is közéjük keveredett. Kiszedte a jobbára csekkeket tartalmazó borítékokat, egy levelet is talált. Londonból érkezett. Hangosan szidta a postát, amiért képtelenek időben kihozni egy levelet. Ezt hetekkel ezelőtt feladták. Azért London nem a világ másik vége, nem kellenek hetek egy levél eljuttatásához. Kifújta a levegőt, hogy megnyugodjon. Majd az irodában elolvassa nyugodtan, gondolta.

A nap eseménytelenül telt. Délelőtt egy elkezdett projekten szöszölt, majd megebédelt a helyi kantinban. Délután pályázati anyagokat bújt, de minden mondatnak háromszor futott neki, hogy megértse. Fáradt volt és másnapos. Alig várta, hogy otthon végignyúljon a kanapén és könnyed nyálcsorgatós alvásba süppedjen, miközben tenisz megy a sportcsatornán.

A munkahelyéről kilépve vett néhány lapot a Feri újságosstandján. Öt óra tájban ért haza. Beállt a garázsba a felesége kocsija mellé. „Megjöttem!”, kiáltotta el magát az előszobába lépve. Lerúgta a cipőjét, majd úgy, ahogy volt, ruhástól a kanapéra feküdt és bekapcsolta a tévét. Egy gyógysörre gondolt. Kiment a kamrába. A hűtőben csak néhány felvágott és egy sajtdarab volt, meg egy fél uborka. Váratlan mozdulattal benézett a mélyhűtőbe. Talált egy dobozos sört. Bizonyára a nagy melegben gyorsan akarta lehűteni, ezért tette ide. Áldotta az eszét. Amíg felolvad, belealudhat a háttértévézéses újságolvasásba. Ennél ideálisabb programot el sem tudott képzelni. Letette a sört a dohányzóasztalra. Lefeküdt és kezébe vett egy újságot.

Végiglapozta sportmagazint, majd a helyi lapot fogta meg. Mindig hátulról kezdte olvasni az újságokat. Keresztrejtvény, apróhirdetés, gyászhírek. Ebben a sorrendben haladt most is. A rejtvény nem okozott fejtörést. Majd a felesége beküldi a megfejtést. Egyszer már nyert így neki egy hajmosás-szárítást a helyi fodrásznál. Apróhirdetésből ezúttal kevés volt, inkább csak eladó holmik. A gyászjelentések olvasása közben hirtelen felült. Összeráncolta a szemöldökét és többször is elolvasott egy sort.

Kovács Béláné, szül. Nagy Annamária. Élt 47 évet.

Lassan leengedte az újságot az ölébe. A reggeli kávéra gondolt.