

Kedd este volt. Hét óra negyvenhét perc. Huszonhat hónapja várta a férfi, hogy eljöjjön végre ez a kedd és ez a hét óra negyvenhét perc. A perc, ami elhozza a vágyott pillanatot.
„Szétmállottál” – nyugtázta elégedetten és némi kárörömmel a hangjában. „Sárgadinnyével eszem a sonkát. Úgy eszem a sárgadinnyével a sonkát, hogy csak a sárgadinnyére és a sonkára gondolok.
Nem vagy már itt.
Először még magam is nehezen hittem el, azt gondoltam, ott lapulsz valahol a sárgadinnye és a sonka között és – mint huszonhat hónapja minden magányos vacsorámnál –, előjössz váratlanul a negyedik vagy a tizenharmadik harapásnál. De nem! Közönybe fulladt békességgel emeltem a falatokat a számhoz. Ma hosszú ideje először nem voltál bennem. Még remegő hangon, bátortalanul nyíló szájjal állapítom meg: kiürültél belőlem.
Lassú emésztés volt, meglehet. Eltartott egy darabig. Tudod, mi lehetett a gond? Azt hiszem, felszívódási problémáim akadtak. Legalábbis ezt diagnosztizáltam magamon. Úgy történhetett, hogy nem termelt a szervezetem elég vivőanyagot. Emiatt aztán hiába mentél el, itt voltál mégis. És valahogy mindenhol többet időztél a kelleténél.
A konyhámban, az ágyamban, a fejemben, a fülemben, a szememben. Szájüreg: Nóra, nyelőcső: Nóra, gyomor: Nóra, patkóbél: Nóra, epehólyag: Nóra, hasnyálmirigy: Nóra, vékonybél: Nóra, vastagbél: Nóra.
Szenvedtem. Mostanáig kegyetlenül szenvedtem. Éreztem, hogy egészen abnormális ez az egész. Képzeld, már Pistihez akartam fordulni a panaszaimmal, tudod, az 1-es bBelre, ő lett az osztályvezető. A belgyógyászokat nagyon tisztelem, bennük megbízom. Mert a belgyógyászok annyi mindent tudnak a belgyógyászatról! Csak az emberről tudnak keveset. Nem számolnak bizonyos emocionális defektusokkal, a diagnózis felállítása során teljességgel figyelmen kívül hagyják a Nórákat. Márpedig ilyen esetben komoly gondok lehetnek az aktív transzporttal.
No de ilyen apró hiányosságok mindenütt előfordulnak. A lényeg, hogy ma végre kiürítettelek magamból.
Hét óra negyvenhét perckor. Orvosi segítség nélkül.
Már nem vagy bennem, Nóra. Már nem vagy bennem.
Már nem vagy Nóra.
Sárgadinnye vagy és sonka.
(Karantének)
Egyetlen mozdulatsorral lökte be lábával az ajtót, dobta földre hátizsákját és támasztotta hátát a falhoz. Nagyot fújt a frufruja alá. Hajszálai néhány másodpercre a levegőbe emelkedtek, felvillantva a homlokán csillogó verejtékcseppek láthatatlan szálra fűzött apró gyöngyszemeit. A lépcsőzéstől még mindig zihálva lélegzett. Mindegy, kit érdekel ez most, amikor végre itt van a hétvége.
Friss tavaszi reggel volt, amikor Titánka belenézett a tükörbe, és azt mondta: eljött az idő a világmegváltásra, a dolgok nem mehetnek így tovább! Most mi jövünk, a jövő bajnokai! Az előttünk járók hibát hibára halmoztak, de most majd minden megváltozik! Új világ jön, meglássátok!
Initium finis. Vagyis tegnap történt, hogy az érintőkről kérdezte. Habár ő maga tangenseknek nevezte őket – lévén hogy mégis bennük van a „gens” szelleme, minden nemzetség összes vérvonala –, végül maradtak az érintőknél. A Szenior igazi úr volt, készségesen válaszolt: a kör számtalan pontját, elméletben, számtalan egyenes érintheti, kialakítva ezzel egy olyan szabályos területet, amely úgy világlik ki környezetéből, mint világítótorony az éjszakából.
Ebben az akciófilmben a főhős megmenti a világot egy olyan katasztrófától, ami normális körülmények között nem jöhetne létre, de mindig vannak olyan rossz emberek, akik a mások szenvedését saját javukra és gazdagságuk növelésére akarják kihasználni. A végén pedig elautózik a naplementébe egy rettentő giccses rockballada hangjaira a rejtélyes, ám rettentő szexis nővel.
Barnach néni két hete mondta, hogy a férjemmel nevet is cserélhetnénk. Nem hiszem, hogy komolyan gondolta, a névváltás nem olyan egyszerű manapság, mint egy autó- vagy egy szívcsere. Amikor Gáborral befeküdtünk a klinikára, Dr. Forinum is mondta: a név az egyetlen állandó dolog az emberen.
A lakóházban gyakran mondogatták, hogy Sándor igazán megtisztelve érezhette magát, mivel Karola kevés ember kedvéért volt hajlandó viselni a fogait, és még kevesebbre mosolygott rá. Olyan pedig, akihez akadt némi kedves szava csupán egy volt, a fia, ám ő ritkán, olyan essünk túl rajta módon látogatta.
Oszt mikor gyünnek azok a tévések? – kérdezi Orsi néni izgatottan a férjétől. Guszti bácsi ugyanis reggel egy hatalmas pontyot fogott ki a vízből, ami rendkívüli dolognak számít. Harcsát már jóval nagyobbat is akasztott, de a csaknem harminckilós ponty kivételes fogásnak számít. Barátja – miután lefényképezte és videózta őt a zsákmánnyal – azonnal felhívta a híradót, azok meg rögtön ráharaptak, ahogy a szerencsétlen ponty is a horogra.
– Anya, kopogtak! – figyelmeztet kamaszodó fiam.
– Ma már a harmadik vendég, kár volt azt a firkászt beengedni – sóhajtok. Kötényembe törlöm a kezem, és ajtót nyitok. Egy negyven év körüli nő topog az ajtóban, Armani kabát, Gucci ridikül, nehéz édeskés illat lengi körül, kezében doboz.