Lajtos Nóra: A 6-os számú

Amikor a mentő beszállította a megyei kórház akutosztályára, már éjfél felé járt az idő. A vizsgálóban éles fény uralkodott, ami még a mentősök szemét is bántotta. Amikor átadták, az ügyeletes adjunktusnő kikérdezte a két mentőst, akik ugyanazt mondták el, amit még a mentőautóban írásban rögzítettek: 27 éves nőbeteg, a nyakán körben vágások, amiket a balesetin összevarrtak, gézlapokkal beragasztottak, melyek itt-ott átvéreztek, mire a betegfelvétel megtörtént. Egy szál bugyira vetkőztették, majd ráadtak egy kórházpecséttel ellátott fehér hálóinget. Megmérték a súlyát, a vérnyomását. Bevezették a 6-os számú kórterembe, ahol a két ágy közül a fal mellettit választotta.

A 6-os számú kórtermen van csak egyedül gombfogantyú az ajtón. Kijutni a szabad térbe, a folyosóra is lehetetlen. Egy hatalmas vakablak köti össze a vizsgálót a kórteremmel. Ezen át lüktet a 6-os számú kórterem lakóinak kínosan kínzó élete. Nővérek váltják óránként egymást, éjjel-nappal monitorozzák a kórtermet. A három beteg hamar összeszokik, olykor falaznak is egymásnak, ahol tudnak, de például ha már két percnél hosszabb ideig tartózkodik valamelyikük a mosdóban, rányitja az ápolószemélyzet a vécéajtót, hogy vajon mit csinál. A legapróbb kihágásért is kulcsos bilincs jár egy órára, bár ez attól függ, mekkora szabályellenességet követett el az illető, így lehet akár két óra hossza is. A kikötözésben a legkellemetlenebb az orrviszketés, ezt muszáj zsebkendővel megtenni a szobatársért, különben bele lehet őrülni. A 6-os számú izoláló kórterem lakói ugyanis nem Mojszejkák és Gromovok, egyelőre legalábbis, de odabent, ha időben ki nem menekíti őket a családjuk, bizony gyakran a téboly lovasaivá válhatnak.

Mint másik két szobatársa, önveszélyeztetett magatartása miatt került a 6-osba. Borotvával vágta meg öt helyen a nyakát, az öt seb bőségesen vérzett, a varrat mentén is. Egy féltékenységi jelenet áldozata volt, de túlélte. Rajongott az unikornisokért. Legalább féltucatnyi plüss egyszarvú feküdt az ágyán. Csodaszépen rajzolt. Egy éjjel a vizsgálóból beszűrődő fényforrás különös optikai törését kihasználva rajzolta le szobatársait, akik figyelmeztették, hogy ne firkálgasson éjnek évadján, mert bár ők sem alszanak, de legalább mímelni „illik” a pihenést, különben jön a retorzió. Előbb szóbeli, majd tettlegesség is. Értett a szóbeli figyelmeztetésből, nem kért a nyikitai módszerből.

Másnap a reggeli fél 8-as vizit után a reggelit beszervírozták a 6-os számú kórterembe. Ilyen kiváltságosok csak a 6-os lakói voltak, a többi kórterem betegei csak a folyosón álló asztaloknál étkezhettek. Az ebédhez járó pogácsa is hamar elfogyott, már-már kísértetiesen gyorsan, akár abban a bizonyos Örkény-novellában. Ragaszkodott a pogácsás-zsírfoltos papírtányérokhoz. Először senki nem értette, mi célja velük, de később kiderült, hogy eltulajdonították tőle az összes papírlapot és íróeszközt. Egy aprócska ceruzát tudott csak a vécépapír-gurigába elrejteni, és a pogácsás tányérokon kívánta kiélni a rajzálmait. Csodálatos unikornisokat rajzolt a paplan alatt a sötétben.

A két lakótársát is gyakran megfigyelte. Az egyikkel nagyon hamar összebarátkozott. Az állandóan olvasott volna, a vécébe is azért járt, de egyszer utána eredtek, és kicsapták rá az ajtót, majd nagy dulakodás árán elkobozták tőle a könyvét, és az ágyába parancsolták. Mivel nem volt hajlandó elhagyni a mellékhelyiséget önként, jött a két betegápoló, akik a hónaljánál fogva úgy megemelték, hogy a lába sem érte a földet, és rádobták az ágyára. Két nap múlva kék foltok jelentek meg a hónalja környékén, de erről senkinek sem lehetett tudnia. A harmadik szobatárs gyakrabban volt leszedálva, mint ők. Nappal sokat aludt, de minden éjjel, pontban fél 2-kor leszállt az ágyáról, mezítelenre vetkőzött, és alhasára szorított kézzel körbe-körbe forgott, úgy kellett elkapni.

A harmadik ilyen esetet már kifigyelték a nővérek, így azok rohantak be, hogy leállítsák a félálomban táncoló lányt, aki egész nap azt mantrázta, hogy terhes, és nézniük kellett a többieknek, hogyan gömbölyödik a hasa.

„Normális” esetben maximum két hetet lehet ilyen mesterséges állapotok között kibírni, utána jön a bekattanás. Persze idegrendszere válogatja, de jobbára tizennégy nap után kiengedik a 6-osból a beteget, és átterelik egy normál kórterembe, ami még mindig a zárt osztály ugyan, de emberibb játékszabályokkal. Az álterhes lányt még napokig bent tartották, a könyvbuzi csajért a szülei jöttek. Az unikornislány pedig újabb szobatársakra talált, majd kikerülve az életbe, harmincévesen raktárosként dolgozott, amíg meg nem halt…

*

Mojszejka egy őszi, esős napon elővette a két papírtányért, amelyeket emlékbe kapott tőle. Nézegette őket. Most vette csak észre, hogy az egyikbe a saját, a másikba az ő arcképét rajzolta az egyszarvúak képének helyébe.

Mojszejka aznap mindvégig a patás lábait nézte, majd belenyerített a sörényes éjszakába.

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. november 14-i számában.)