

15 óra, 35 perc. Fennmaradó idő: 4 óra 08 perc. Fordul a kulcs a zárban. Villanyt gyújt, rápillant az előszobai tükörre, cipőjét lerúgja. A könnyű válltáskát a heverőre dobja. A semmibe bámul. Éhes, az ásványvizes palack sistereg. Gyöngyözik a víz a pohárban.
15 óra 55 perc. Fennmaradó idő: 3 óra 48 perc. Kinyitja a hűtő ajtaját, valamit keres. A sajtkocka hátracsúszott egészen a lámpáig. Tépi, nem vágja. Hol lehet a balzsamecet? Valami hiányzik. Igen, a tojás. Visszamegy, kinyitja a hűtő ajtaját. A markába kivesz ötöt. Utána visszamegy a dobozos tejért. Gondolkodik. Sonka és olívabogyó.
16 óra 00 perc. Fennmaradó idő: 3 óra 03 perc. Sistergés, sült tojás illata. Bazsalikom. Falapáttal keveri. Bőrösen, darabokban áll össze. Kavarás közben egy-egy darabot bekap. Égeti a száját, befele szívja a levegőt. Az ingén az olajfoltot konyharuhával sikálja, majd mérgesen leveti. Lezárja a tűzhelyt, a serpenyő fülét ügyetlenül, a vashoz túl közel fogja meg. Felszisszen, és az ujjaira hideg vizet folyat.
16 óra 45 perc. Fennmaradó idő: 2 óra 58 perc. Az utolsó darabkákat is kihalássza a lapáttal, ropogós héjú kenyeret tép hozzá. Távirányítóval célozza a tévét. Smink, kiskosztüm, vállig érő fixált haj. Robbantások, füst, gépfegyver. Afganisztán, kivont csapatok, tálibok. Elpusztítja a kórokozók 99,9 százalékát. Csapadékra inkább csak az ország keleti felén lehet számítani. Magyarország finom. A lehulló szezám- és mákszemmagokat kézzel söpri le az ágyról.
17 óra 55 perc. Fennmaradó idő: 1 óra 48 perc. Excel-táblázat, olvasólámpa. Oszlopok és sorok összege. Nem jön ki. Újra nekifut, most más sorrendben. Munkalapok beszúrása, másolás. Jelzálog-kifizetés. Leveszi a szemüvegét. Delete.
18 óra 10 perc. Fennmaradó idő: 53 perc. A bárpult fedelét lehajtja, kivesz egy palack bort. Dugópukkanás, halk csobbanás a pohár alján. Az erkélyen ül, cigarettázik. Felizzik, kihuny.
18 óra 31 perc. Fennmaradó idő: 32 perc. Villog a telefon kijelzője. Szervusz, szervusz, barátom! De rég – Hát persze. Ne hülyéskedjél. Mindig csak a munka. Te is? Jövő héten, lehet. Nagyon örülök. Na, nem baj, összehozzuk. A városban, ott a szokott helyen. Majd csörgessél meg. Én is, én is. A feleségedet is.
19 óra 00 perc. Fennmaradó idő: 03 perc. A telefont az ágyra dobja, törölközőért indul a mosdó felé. – Milyen meleg van ma este. – A karja zsibbad, alig bírja felemelni. Hirtelen hullámvasútra került. Odakap, ahol a szívének kell lennie. Szúró, égető fájdalom. Az orra a padló ütése nyomán betörik.
19 óra 55 perc. Eltelt idő: 47 perc. Az oldalán fekszik, egyik karja előre nyújtva, másik karja maga alá gyűrve. Arca mintha az orra által lenne a padlóhoz ragasztva, szája kissé nyitva. Merev, nyitott szeme a semmibe bámul. Meztelen felsőteste egy viaszbábúéra hasonlít.
22 óra 35 perc. Eltelt idő: 3 óra 32 perc. A fehér viaszbáb különböző színeket ölt. A karon és a vállon az érhálózat vöröses-lilás színekben játszik. A hát lila. Vagy inkább szederszínű. A telefon kijelzője villog. A tévé lehalkítva, de jól hallható. Ariel a patyolattiszta ruhákért.
05 óra 32 perc. Eltelt idő: 10 óra 35 perc. Zümmögés. Metálosan zöld fényű húslégy köröz a test fölött, mintha nem tudná eldönteni, melyik részt válassza. Három-négy társa követi. Végül leszállnak, végigszaladnak az elernyedt, szederjes karon, majd továbbfutnak a test alsóbb részei felé. Az egyszerű szürke-fekete kockás döglegyek szerényebbek, megelégszenek az orr- és a fülhajlatokkal. A mélykék, bolyhos potrohú, hatalmas testű döglégy, amelyik már méretével is kitűnik a többi légy közül: a szalonnás, bőrrel bevont egykori szemlencsét kutatja. Tévé: délutáni gasztronómiai műsor ismétlése. Magyarország finom. A szél meglebbenti a nyitott ajtójú erkély függönyét. Tavaszi hajnal.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. áprilisi számában)
Egyetlen mozdulatsorral lökte be lábával az ajtót, dobta földre hátizsákját és támasztotta hátát a falhoz. Nagyot fújt a frufruja alá. Hajszálai néhány másodpercre a levegőbe emelkedtek, felvillantva a homlokán csillogó verejtékcseppek láthatatlan szálra fűzött apró gyöngyszemeit. A lépcsőzéstől még mindig zihálva lélegzett. Mindegy, kit érdekel ez most, amikor végre itt van a hétvége.
Friss tavaszi reggel volt, amikor Titánka belenézett a tükörbe, és azt mondta: eljött az idő a világmegváltásra, a dolgok nem mehetnek így tovább! Most mi jövünk, a jövő bajnokai! Az előttünk járók hibát hibára halmoztak, de most majd minden megváltozik! Új világ jön, meglássátok!
Initium finis. Vagyis tegnap történt, hogy az érintőkről kérdezte. Habár ő maga tangenseknek nevezte őket – lévén hogy mégis bennük van a „gens” szelleme, minden nemzetség összes vérvonala –, végül maradtak az érintőknél. A Szenior igazi úr volt, készségesen válaszolt: a kör számtalan pontját, elméletben, számtalan egyenes érintheti, kialakítva ezzel egy olyan szabályos területet, amely úgy világlik ki környezetéből, mint világítótorony az éjszakából.
Ebben az akciófilmben a főhős megmenti a világot egy olyan katasztrófától, ami normális körülmények között nem jöhetne létre, de mindig vannak olyan rossz emberek, akik a mások szenvedését saját javukra és gazdagságuk növelésére akarják kihasználni. A végén pedig elautózik a naplementébe egy rettentő giccses rockballada hangjaira a rejtélyes, ám rettentő szexis nővel.
Barnach néni két hete mondta, hogy a férjemmel nevet is cserélhetnénk. Nem hiszem, hogy komolyan gondolta, a névváltás nem olyan egyszerű manapság, mint egy autó- vagy egy szívcsere. Amikor Gáborral befeküdtünk a klinikára, Dr. Forinum is mondta: a név az egyetlen állandó dolog az emberen.
A lakóházban gyakran mondogatták, hogy Sándor igazán megtisztelve érezhette magát, mivel Karola kevés ember kedvéért volt hajlandó viselni a fogait, és még kevesebbre mosolygott rá. Olyan pedig, akihez akadt némi kedves szava csupán egy volt, a fia, ám ő ritkán, olyan essünk túl rajta módon látogatta.
Oszt mikor gyünnek azok a tévések? – kérdezi Orsi néni izgatottan a férjétől. Guszti bácsi ugyanis reggel egy hatalmas pontyot fogott ki a vízből, ami rendkívüli dolognak számít. Harcsát már jóval nagyobbat is akasztott, de a csaknem harminckilós ponty kivételes fogásnak számít. Barátja – miután lefényképezte és videózta őt a zsákmánnyal – azonnal felhívta a híradót, azok meg rögtön ráharaptak, ahogy a szerencsétlen ponty is a horogra.
– Anya, kopogtak! – figyelmeztet kamaszodó fiam.
– Ma már a harmadik vendég, kár volt azt a firkászt beengedni – sóhajtok. Kötényembe törlöm a kezem, és ajtót nyitok. Egy negyven év körüli nő topog az ajtóban, Armani kabát, Gucci ridikül, nehéz édeskés illat lengi körül, kezében doboz.