

Fénytörés vagy. Határ fény és árnyék udvarán. Látomás. Mind, ami fény, és mind, ami mély sötét, a tükröd. Végül is kép vagy. Fényből és árnyakból építve. A fotó te magad vagy, akkor is, hogyha mások vannak rajta. A fénykép a te történeted, csak mások tárják fel, mintha saját titkuk lenne. A fotó nem az, amit egy pillanatban kiragadsz az életből, és megállítva azt, múlttá teszed, hanem az, ami ennek a megállított pillanatnak a hatására benned megnyugszik és kinyílik. Amit a fotón látsz, az nem több, sem kevesebb, mint amennyi benned van. Csak annyit láthatsz, amennyit a látványhoz hozzáadhatsz. A fény és árnyak találkozása az a hely, ahonnan múltad és jövőd is összerakhatod. Mindennap, reggel, délben, este, minden pillanatban fotókat látsz, fotókat készítesz, a saját fotóidat. Magadat építed. Képek sora vagy. A fénynek éles vagy homályos lenyomata. A megfoghatatlan idő fényárnyéka. Minden percben szemtanú vagy. Önnön szemtanúd. Te vagy a fényzár. A kép, amely retinádba vésődik, időtlen. Nem a pillanatot mutatja, hanem mindazt, amit a kezdetektől hordozol magadban, amit felmenőid fénye hagyott ezüstoxidos arcodon. Képeid visszatükrözik lelked udvarát, ahonnan felemelkednek történeteid. A fény élő jel. Hordani kell.
Kéksötét
Istenként ébredsz. Megkísérled újrateremteni magad. Mindig valamiért. Mindig valami ellen. Ha későn fekszel, a korán kelés reményében. Ha nehéz verítékben forogsz éjjelente, a reggel kegyes menedéked, hát azért. A teremtő melletted ül. Bölcs szakállára hajtja fejét, és várja a feketét. Cukor nélkül issza. Az ébredésnek kávéíze van, álmaid rózsaillatú püspökkenyérként olvadnak el összezsugorodott ínyeid között. Összébb húzod magad, melléd zsugorodik a fény. Hideg az ing a hátadon, derékra kötve pulóver, lábadon a harmat hűvöse. Szorosabbra fogod a gúnyád. A bögre piros pöttyökkel mintázva. Mintha idegen lenne a kéz, mely utánanyúl. A szépen kirajzolódó kéksötét erek között barna májfoltok egész sora. A hajlatok és porcok megvastagodtak. A kezed hiteles tükröd. Minden reggel megbarátkozol azzal, ami vagy. Aztán e néhány mondat órákat vesz el. Rájössz, a teremtés semmi máshoz sem fogható, és nem embernek való. Kiábrándulsz, és újfent csodálkozol: mért szavakat illesztgetsz, mért nem más, világi dolgok egyszerűségével vesződsz? Nem teheted, hiszen reggel van, a teremtés folytatódik. Szembesülnöd kell megtört álmaiddal. Az újrakezdés gyötrelmeivel és gyönyörével. Ez az örökséged.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2020. október 17-i számában.)
Egyetlen mozdulatsorral lökte be lábával az ajtót, dobta földre hátizsákját és támasztotta hátát a falhoz. Nagyot fújt a frufruja alá. Hajszálai néhány másodpercre a levegőbe emelkedtek, felvillantva a homlokán csillogó verejtékcseppek láthatatlan szálra fűzött apró gyöngyszemeit. A lépcsőzéstől még mindig zihálva lélegzett. Mindegy, kit érdekel ez most, amikor végre itt van a hétvége.
Friss tavaszi reggel volt, amikor Titánka belenézett a tükörbe, és azt mondta: eljött az idő a világmegváltásra, a dolgok nem mehetnek így tovább! Most mi jövünk, a jövő bajnokai! Az előttünk járók hibát hibára halmoztak, de most majd minden megváltozik! Új világ jön, meglássátok!
Initium finis. Vagyis tegnap történt, hogy az érintőkről kérdezte. Habár ő maga tangenseknek nevezte őket – lévén hogy mégis bennük van a „gens” szelleme, minden nemzetség összes vérvonala –, végül maradtak az érintőknél. A Szenior igazi úr volt, készségesen válaszolt: a kör számtalan pontját, elméletben, számtalan egyenes érintheti, kialakítva ezzel egy olyan szabályos területet, amely úgy világlik ki környezetéből, mint világítótorony az éjszakából.
Ebben az akciófilmben a főhős megmenti a világot egy olyan katasztrófától, ami normális körülmények között nem jöhetne létre, de mindig vannak olyan rossz emberek, akik a mások szenvedését saját javukra és gazdagságuk növelésére akarják kihasználni. A végén pedig elautózik a naplementébe egy rettentő giccses rockballada hangjaira a rejtélyes, ám rettentő szexis nővel.
Barnach néni két hete mondta, hogy a férjemmel nevet is cserélhetnénk. Nem hiszem, hogy komolyan gondolta, a névváltás nem olyan egyszerű manapság, mint egy autó- vagy egy szívcsere. Amikor Gáborral befeküdtünk a klinikára, Dr. Forinum is mondta: a név az egyetlen állandó dolog az emberen.
A lakóházban gyakran mondogatták, hogy Sándor igazán megtisztelve érezhette magát, mivel Karola kevés ember kedvéért volt hajlandó viselni a fogait, és még kevesebbre mosolygott rá. Olyan pedig, akihez akadt némi kedves szava csupán egy volt, a fia, ám ő ritkán, olyan essünk túl rajta módon látogatta.
Oszt mikor gyünnek azok a tévések? – kérdezi Orsi néni izgatottan a férjétől. Guszti bácsi ugyanis reggel egy hatalmas pontyot fogott ki a vízből, ami rendkívüli dolognak számít. Harcsát már jóval nagyobbat is akasztott, de a csaknem harminckilós ponty kivételes fogásnak számít. Barátja – miután lefényképezte és videózta őt a zsákmánnyal – azonnal felhívta a híradót, azok meg rögtön ráharaptak, ahogy a szerencsétlen ponty is a horogra.
– Anya, kopogtak! – figyelmeztet kamaszodó fiam.
– Ma már a harmadik vendég, kár volt azt a firkászt beengedni – sóhajtok. Kötényembe törlöm a kezem, és ajtót nyitok. Egy negyven év körüli nő topog az ajtóban, Armani kabát, Gucci ridikül, nehéz édeskés illat lengi körül, kezében doboz.