

Veszekedés
A komák vadászni mennek, de se tudásuk, se szerencséjük nincsen, az egyetlen vad is elmenekül. Szótlanul ülnek egy fatörzsön, s kortyolgatják a háziszőttest. Végre megszólal az egyik:
– Elfutott az a nyúl…
Hallgatnak, kortyolgatnak.
Megszólal a másik koma:
– Nem nyúl vót, hanem őz!
Iddogálnak, majd felcihelődnek, és arrébb mennek.
Megéheznek, kicsomagolják a szalonnát s a burduftúrót, falnak. Megint megszólal az első koma:
– Abbiza nyúl vót.
A vacsoránál aztán a másik válaszol:
– Ejszen őz vót!
Ülnek, nézegetnek maguk elé, iddogálnak.
Éjfél felé a harmadik koma feláll.
– Na, én ezennel elmentem.
– Haza akarsz menni? – kérdik azok.
– Micsináljak? Nem bírom, hogy egyfolytában herregtek s veszekedtek.
Hasonlóság
– Te koma, szereted te a pinát?
– Há hogyne szeretném, komám.
– Akkó te es olyan vagy, mint a faszom.
Azétt cseppet más
Ünneplőbe őtözve, kifestve menyen a bótba a szentsimoni fehérnép. Meg es kérdi az eladó:
– Ejszen ünnepnap van magiknál?
– Métt kérdi?
– Azétt, met ne, kedd van, s méges ünneplőbe őtözött.
– Á, semmi különös, csak meghótt az uram, aztán mondom magamnak, ha nem es ünnepnap, de azétt cseppet más, mint a többi.
Platóniás szerelem
A székely baka kimenőt kér, mert háztűznézőbe megy. Mikor visszaér, egy üveg pálinkával hálálja meg az őrmesternek a kimenőt. A tiszt kíváncsiskodik:
– S aztán jó vót a szerelmeskedés, fiam?
– Há, őrmester úr, csak olyan platóniás vót.
– Értem én. Csak a csókig s a csecsfogdosásig jutottatok el.
– Dehogy, baszott az, mint az öngyilkos, de egy csepp ételt nem adott.
Szíves vendéglátás
Békopog a csóréseggű egy házba, s kérleli a fehérnépet:
– Drága naccsága, három napja nem ettem egy falatot sem, nem tudna megszánni valamivel?
– Dehogyesnem… Tegnapi leves jó lesz?
– Jaj, há hogyne lenne jó.
– Na, akkó jöjjön vissza holnap!
Számonkérés
FELESÉG: Hol kódorogtál, János, az anyád úristenit? Hiszen már pityvarlik!
AZ URA: Métt? Ha itthon lettem volna, akkor es pityvarlana!
Izélés
Az öregecske ösmerős cinkát vesz fel a szekerére. Mennek, menegetnek, eccer csak a cinka megszólal:
– János bá, szeret maga izélni?
– Há mán hogyne szeretnék – sirítgeti a bajszát az öreg.
– Na, akkor izéljen egyet a lovak közé, met én sietek erőssen.
Jó cúg
A négy testvér egy évegre bukkan a nagyapától örökölt ház fészerében.
Fáin éveg, ejszen jóféle nedű van benne, s az öreg nagy mestere vót a főzicskélésnek s az eperhordóban érlelésnek. Az egyik kicibálja a dugóját, s jól meghúzza. Átveszi a másik, beléiszik az es. A harmadik es, a negyedik es, mindegyik jó cúggal. Amikor az éveg körbement, egymásra néznek:
– Petróleum.
– A’.
A bolond es
János bá magához inti az unokáját:
– Édes fiam, eriggy, s hozzál nekem bort!
– Menyek én szívesen, de adjon valami pénzt es reá!
– Pénzért a bolond es tud hozni, fiam.
Térül-fordul a legényke, s kisvártatva jön es vissza. Átnyújt egy üres fluskát az öregecskének.
– Ej, fiam, ki látott már olyat, hogy valaki üres fluskából bort igyék?
– Há teli fluskából a bolond es tud inni!
Tapintat
Éjszaka hívják ki a doktort. Zokszó nélkül, böcsülettel el es látja a beteget.
A gazda mentegetőzik:
– Meg se haraguggyon, doktor úr, de fizetni nem tudunk! Azétt es hívtuk éccaka, me tuggyuk, hogy nappal pénzt keres.
Fellebb, lejjebb
BÍRÓ: A bíróság bűnösnek találta, és három hónap börtönre ítélte. Megértette-e?
ATYAFI: Meg.
BÍRÓ: Megnyugszik az ítéletben?
ATYAFI: Nem.
BÍRÓ: Akkor fellebbez?
ATYAFI: Én aztán biztos nem.
BÍRÓ: Hát akkor mit akar, ha se nem nyugszik meg, se nem fellebbez?
ATYAFI: Lejjebbezek, kérem, met erőssen sok az a három hónap egy szaros bicskázásért.
Miért nemzünk utódokat
Összeteremtézi az ember a fiát:
– Nem azétt csállottalak, met kellettél, hanem met jólesett!
A kutya töke
A szőrbefingó legényke bámulja erőssen, ahogy a kutya nyaldossa a tökeit. Mondja az apjának:
– Édesapám, de jó vóna, ha én es meg tudnám tenni, amit a kutya.
Az apja megvonja a vállát:
– Megpróbálhatod, fiam, ha van gusztusod hezza, de szerintem megharap.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. második májusi számában)
Egyetlen mozdulatsorral lökte be lábával az ajtót, dobta földre hátizsákját és támasztotta hátát a falhoz. Nagyot fújt a frufruja alá. Hajszálai néhány másodpercre a levegőbe emelkedtek, felvillantva a homlokán csillogó verejtékcseppek láthatatlan szálra fűzött apró gyöngyszemeit. A lépcsőzéstől még mindig zihálva lélegzett. Mindegy, kit érdekel ez most, amikor végre itt van a hétvége.
Friss tavaszi reggel volt, amikor Titánka belenézett a tükörbe, és azt mondta: eljött az idő a világmegváltásra, a dolgok nem mehetnek így tovább! Most mi jövünk, a jövő bajnokai! Az előttünk járók hibát hibára halmoztak, de most majd minden megváltozik! Új világ jön, meglássátok!
Initium finis. Vagyis tegnap történt, hogy az érintőkről kérdezte. Habár ő maga tangenseknek nevezte őket – lévén hogy mégis bennük van a „gens” szelleme, minden nemzetség összes vérvonala –, végül maradtak az érintőknél. A Szenior igazi úr volt, készségesen válaszolt: a kör számtalan pontját, elméletben, számtalan egyenes érintheti, kialakítva ezzel egy olyan szabályos területet, amely úgy világlik ki környezetéből, mint világítótorony az éjszakából.
Ebben az akciófilmben a főhős megmenti a világot egy olyan katasztrófától, ami normális körülmények között nem jöhetne létre, de mindig vannak olyan rossz emberek, akik a mások szenvedését saját javukra és gazdagságuk növelésére akarják kihasználni. A végén pedig elautózik a naplementébe egy rettentő giccses rockballada hangjaira a rejtélyes, ám rettentő szexis nővel.
Barnach néni két hete mondta, hogy a férjemmel nevet is cserélhetnénk. Nem hiszem, hogy komolyan gondolta, a névváltás nem olyan egyszerű manapság, mint egy autó- vagy egy szívcsere. Amikor Gáborral befeküdtünk a klinikára, Dr. Forinum is mondta: a név az egyetlen állandó dolog az emberen.
A lakóházban gyakran mondogatták, hogy Sándor igazán megtisztelve érezhette magát, mivel Karola kevés ember kedvéért volt hajlandó viselni a fogait, és még kevesebbre mosolygott rá. Olyan pedig, akihez akadt némi kedves szava csupán egy volt, a fia, ám ő ritkán, olyan essünk túl rajta módon látogatta.
Oszt mikor gyünnek azok a tévések? – kérdezi Orsi néni izgatottan a férjétől. Guszti bácsi ugyanis reggel egy hatalmas pontyot fogott ki a vízből, ami rendkívüli dolognak számít. Harcsát már jóval nagyobbat is akasztott, de a csaknem harminckilós ponty kivételes fogásnak számít. Barátja – miután lefényképezte és videózta őt a zsákmánnyal – azonnal felhívta a híradót, azok meg rögtön ráharaptak, ahogy a szerencsétlen ponty is a horogra.
– Anya, kopogtak! – figyelmeztet kamaszodó fiam.
– Ma már a harmadik vendég, kár volt azt a firkászt beengedni – sóhajtok. Kötényembe törlöm a kezem, és ajtót nyitok. Egy negyven év körüli nő topog az ajtóban, Armani kabát, Gucci ridikül, nehéz édeskés illat lengi körül, kezében doboz.